Naná hogy előfordult XD
a legótúrás szerintem jó dolog egy bizonyos kockaszámig, kb 1000-ig szerintem nagyobb az élmény
ha összeöntjük (én világéletemben összeöntöttem a legókat)

Sose fordult elő, mind a 6-7e elem pontos helyét tudom fejből (be vannak szórva az ágyneműtartóba).
De ezért járok ide, érdekelnek mások legós élményei, tapasztalatai, felfedezései.

Hát én nagyon szeretem szét válogatni, kokós zacsiba rakni és örülni, hogy mennyi elemem van.
A muris az, hogy miután szépen elszortíroztam, dobozoltam, nem tudom, mim is van, így rendelek.
Hát van már jó pár”felesleges” elemem.

Minden alkalommal előfordul, főleg azokkal a darabokkal, amikből csak egy vagy kettő van.

Érdekes, gyerekként még nem bosszantott a turkálás, akkor határozottan élveztem. Én mindig emlékeztem, hogy volt egy bizonyos elem a cipősdobozba összeöntött hét basic készlet kockái közt, halványan még az is derengett, hogy az alján, a bal felső sarok tájékán lesz. Addig túrtam, amíg meg nem lett.

Felnőttként viszont idegesít, ha nem találsz valamit? Hm. Lehet, hogy ez életkori sajátosság? Gyerekként még ráérünk önfeledten játszani, felnőttként már kevés az időnk?

:-)

Én gyerek és felnőtt fejjel is szeretem a kupacban turkálást, sosem szoktam szortírozni összerakás előtt, a számozott zacsikat is egybeöntöm.
Felnőtt fejjel egyedül a turkálás által keltett hangzavarral nem vagyok kibékülve, vagyis a tudom, hogy mást zavarok vele.

A turkálás által okozott zajkibocsátást érdemes lehet műszeresen vizsgálni ("munkahelyi" zajként értelmezve, akár a füldugó használatát is érdemes megfontolni...)

Magam (mérnökként, de már gyerekként is) az abszolút szortírozás híve vagyok. Szinenként, elemfajtákként szinte a végletekig. Kedvesem rajztanárként (művész lélek) a totális összeöntést favorizálta. Az álláspontok elkezdtek közeledni: sok alapelem (kockák, laposak, tetők) összeöntésre került, míg a speciális és a kis elemek (csempék, bütyök nélküli elemek, headlight-ok, stb.) továbbra is szétválogatva, műanyag dobozkákban. Utólag (napokban) elismerte szeretett hölgyem, hogy mégiscsak jó ez a szétválogatás, legalábbis a jelenlegi mértékben.
Mivel Excel-táblázatot vezetek az elemeim jó részéről, mélyen belém vésödött, hogy pl. lapos-szürke-1x2-esből 4 db van, ezért tudatosan el is fogyasztom az adott elemet egy építés során, és igencsak nehéz lenne ezeket több ezer darab közül előkeresni.
Egyébként félelmetsen másként használja a kockákat egy reál és egy humán végzettségű, legalábbis nálunk. Pl. én a stabilitást, szerkezetet hangsúlyosan figyelem, nála ez nem szempont, ő a szinharmóniát és a külső szépséget keresi. Nagyon jó így együtt a kettő!

És a képes csempék mindig a képes felükön fekszenek.
>:(

Azért az más, amikor egy gyári készletet összeöntesz, meg veszel egy ismeretlen tartalmú kupacot.
Az első esetben tudod, hogy benne kell lennie az aktuálisan keresett elemnek. Míg a másodikban csak reméled.

A rendszerezési mániám ellenére legtöbbször én is összeöntöm a gyári csomag tartalmát, használt kupacnál viszont nem hülyeség színre leválogatni. Sokkal effektívebben lehet haladni a keresgélésben.

Én szeretek túrni. Ömlesztett legót viszont még nem vettem. A gyáriakat pedig nem öntöm össze. Na?

barbárságnak fog hangzani,de én a napokban jöttem rá, hogy miért is vannak számozva a zacskók.Eddig mindig összeöntöttem,de most hogy már ezt tudom...

Köszönöm a "profiktól" hivatkozást, még így ál-álszerényen is.
Teljesen ide nem illő hozzászólás még: "A böllér nem válogat, csak szúr". Bocs, de ez jutott eszembe a válogatásról és a húsvéti ünnepkörről.

Eloszor csak a valogatas! Utana mar relative gyorsan megy a sett kirakas! :)

Túrkálni jó! Gyerekkoromban két tejesláda volt tele és órákig csörögtem vele. :)
Most csak a hangja zavar, vagyis csak a feleségemet, mert felébresztem a gyerekeket. :)

Én is szeretek túrni. Régen is, most is. Ha valamit nem találok az ömlesztett kupacban elsőre - a földre kiöntve - akkor jobban szétterítem a cuccot és máris átláthatóbb a dolog. Gyári készletből 1000db felett kezd nehezen kezelhetővé válni a cucc...

Én gyerekkoromban imádtam túrni. Végigraktam a szobát a legódobozokkal és hajrá. A régi dobozok erre nagyon jók voltak, masszív vázban műanyag rekeszekre osztott betét és felnyíló fedél. Ma szedtem elő a régi legóimat (kb. 25 évet voltak eltéve) és kb. olyan festői összevisszaság fogadott a dobozokban, mint a posztképen. Holnap megint nekiállok túrni..:))
((Itt az aktualizált listám, olyanok kerültek elő, amikre már nem is emlékeztem: brickset.com/search/?OwnedBy=TtK))

hát pedig pont ez benne a jó. :D

@RÁJEN: Detto.

A legjobb dolog a világon kotorászni a kupacban, de a mostani dobozokat nincs szivem összeönteni.Amit meg kaptam munkatársamtól ömlesztve még nem volt időm szét válogatni. Pedig az a western cucc nagyon izgat, csak ahoz turkálni kell az meg zajos (nejem csúnyán néz ha a gyerek felébred)
:0)

@Öngerjesztő Erg: megjegyzés a brickset-hez: amíg nem engedélyezed publikusnak, csak Te látod a készletlistád.

@Greg36:
Elrontottam a linket. A két zárójel nem kell a végére:
brickset.com/search/?OwnedBy=TtK

Ismerős a szituáció. Kb. két hónapja kezdtem el szortírozni 15 kiló legót. 2-3 hét alatt szétválogattam őket nagyobb csoportokra, és úgy az ötödét részlegesen bekatalogizáltam, aztán elfogyott az akaraterő. A legrosszabb, hogy éjszakai bagoly vagyok, viszont a régi és az új világosszürkét lámpafénynél nem (vagy alig) bírom megkülönböztetni, miközben nappal simán megy.

De valamikor muszáj lesz befejezni.:s