Egész egyszerűen nem legózom. A fenti képen a bontatlan dobozaim láthatók. És ez még nem minden! A hálószobámban van egy nagy rakás használtan beszerzett készletem, köztük olyan csodákkal, mint a 6380-as kórház, vagy a 6769-es western erőd. És mégsem. Persze ezer okot sorolhatnék, miért nem játszom, kezdve azzal, hogy a blog gyakorlatilag elviszi az összes szabadidőm, meg hogy a sok meló, meg, meg, meg, de attól még nem lenne jobb.
Pedig igaziból jobb lenne ám, ha játszanék. A legózás – emlékeim szerint :D – teljesen megnyugtat, kikapcsol. Amikor pár éve újrakezdtem a játékot – amellett, hogy kerestem a gyerekkorom –, az egyik legnagyobb jóság az volt az egészben, hogy totál el tudtam szakadni a valóságtól. Hogy talán más is így van ezzel, azt Borzol – aki a poszt címében látható kérdést nekem szegezte – is megerősítette, mikor egyszer erről írt nekem: "(...) a LEGO megnyugtat. Lehet bármi a hír CHF meg család meg bármi. Leülök és kikapcsol." És tényleg.
Ti miért legóztok? Elsősorban az újrakezdő felnőtteket, és a magamfajta kocalegósokat kérdem, nem a profi építőket és a komoly gyűjtőket, mert az egy egészen más világ. Mi vitt rá Titeket, hogy újra leemeljetek egy készletet a boltban a polcról – magatoknak?
Egyébként kitűztem magam elé célokat: még ebben a hónapban összerakom a 10218 Pet Shopot. Már csak a kihívás kedvéért is, meg hogy vajon halálra unom-e magam az építése közben. Meg is írom majd jól.
