Korábban már többször, többféleképpen szóba került a blogon a használt LEGO vásárlása. Valaki abszolút idegenkedik tőle, másoknak pedig megszokott akár a hazai vagy külföldi aukciós oldalakról, akár a legnagyobb nem hivatalos LEGO piactérről van szó.
A hazai netes viszonyokról én is írtam egy rövidke beszámolót, míg Borzol az offline tapasztaltait tette közzé.
Január utolsó hétvégéjét a menyasszonyommal Győrben töltöttem, így megkértem Borzol blogkollégát, vigyen ki minket az általa már emlegetett piacra, és vezessen be minket az igazi bolhapiacolás izgalmas világába.
Reggel fél hetet és -11°C-ot mutatott az autó kijelzője, amikor begördültünk a győri ETO stadion és bevásárlóközpont előtti parkolóba. Kiszálltunk és első gondolatom egy csalódott "csak ennyi?!" volt. Aztán Borzol nekilódult, hogy előbb felkeressük a bejáratott eladóit, aztán körbenézzünk a többieknél.
| kép: kisalfold.hu |
Ekkor megnyugodtam és elégedetten konstatáltam magamban, hogy van itt piac, csak nem az üzletközpont előtti, hanem melletti parkoló részben. Az fogadott, amire számítottam: mindenféle szedett-vedett holmi járókákban, asztalokon vagy csak simán a földön. Még sötét volt, mégis voltak, akik már elkészültek az árusítóhelyükkel, igaz a legtöbben még csak a havat próbálták eltakarítani a placcról, ki-ki a maga lehetősége szerint.
Miközben kerestük Borzol szokásos eladóit, folyamatosan fájdította a szívem, hogy mikor milyen kincseket talált (nem csak LEGO témában). Azt mondja, muszáj korán kelni, mert a vaterás hiénák mindenre lecsapnak. Közben mutogat is, hogy az is egy vaterás meg az is, meg az is...
Sajnos a bejáratott helyeken nem jártunk sikerrel, a legtöbb már messziről ingatta a fejét, hogy most nincs semmi. Néhányan azért ígérgettek, "majd a jövő héten!".
Az első köri sikertelenség után nyakunkba vettük a piacot és elkezdtük körbejárni az eladókat. Én bíztam Borzol tapasztalatában, hagytam magam vezetni. Ha valahol van LEGO, akkor ő biztos megtalálja. Így Én közben nyugodtan nézelődtem és alig győztem forgatni a fejem, hogy milyen csuda dolgokat árulnak. Gyakorlatilag egy teljes lakást be lehetne rendezni: ruhák, szőnyegek, kis- és nagybútorok, háztartási elektronika, számítógépek, ősöreg laptopok, játékok, kád, autóalkatrészek, gumik, kisebb és nagyobb szerszámgépek, biciklik és még ki tudja mi minden volt kint. Még egy komplett dobszerkót is találtunk. A minőség persze hullámzó: az ütött-kopott szakadttól az elfogadhatón és újszerűn keresztül egészen a bontatlanig vannak itt mindenféle áruk.
Borzol közben folyamatosan szövegelt és sztorizgatott. Egyszercsak megállt és beletúrt a kiszúrt játékos dobozba, de csak egy Duplo autó és néhány Bionicle alkatrész került elő. Ekkor tanultam meg mennyire fontos letúrni az ilyeneknek az aljára, mert az aprólegót vagy esetleg egy-egy figurát ott találja meg az ember. Egy másik árusnál valami dobozos space klónt talált, hajdanán valami 3 eurót kértek érte a boltban.
Kicsit odébb pedig belefutottunk valami ígéretesbe. A furgonból még csak akkor pakolt két fickó (egy idősebb meg egy fiatalabb), az asztalkákon gyűltek a holmik, addig javarészt játékok kerültek elő. Találtunk is egy zacskónyi Bionicle-t néhány leírással, jól bele is turkáltunk, de egy Arctic-os scooter felén kívül nem leltünk system legóra. Az idősebb fickót megkérdeztük, hogy van-e még másik. Pozitív választ adott, így várakozó állást vettünk fel.
Borzol oldalba bökött, hogy figyeljem meg, mi lesz itt. A cucc tizede nem volt még kipakolva, de már egyre többen állták körül a helyet. Néhányan vásároltak is, a fiatalabb fickó azt se tudta, mit csináljon inkább, szedje elő az árut, vagy lecsapjon az érdeklődőkre. Így hát inkább az idősebb letolásában és a további pakolásban állapodott meg. Ahogy a fickó szedegette ki a kocsiból a cuccokat, Borzol kiszúrt egy fekete dobozt, aminek az egyik sarkában egy technic teherautó képe tűnt fel. Ekkor már én is azt figyeltem és észrevettem, hogy a dobozból határozottan valami LEGO kandikált ki. Jó lesz, néztünk össze. Még a tetején volt néhány holmi, így nagy naívan megkérdeztem, hogy miért nem kérjük ki a dobozt. Aztán Borzol kioktatott, hogy azt nem szabad túl korán, mert ha látja rajtad, hogy rá vagy mozdulva, akkor nagyobb árat mond.
Elérkeztünk a kritikus ponthoz, az érdeklődők egyre többen lettek, az utolsó valami is lekerült a legós doboz tetejéről. Persze Borzol ekkor már rutinos rókaként ott állt a kocsi mellett, és amikor a fickó visszajött, hogy újabb árut vegyen ki, lecsapott és kikérte a dobozt. Gyorsan odapattantam én is és együtt kezdtük túrni, hogy mi is van benne. A külső doboz teteje hiányzott, de benne volt 3 számozott belső doboz, 2 leírás és a kicsit hiányos kamion (én olyan 80-90%-osra saccoltam). A belső dobozokból bontatlan zacskók kerültek elő pneumatikus hengerekkel, csövekkel és egyéb technic elemekkel. Ez eldöntötte, ha jó árat mond, visszük. "Mennyit kérsz érte? - Az egy ötös." Remek, megvesszük. Gyors pénztárca keresgélés, csak tízezresem van, tudsz visszaadni? Nem tud. Francba. Borzol gyorsan kisegít, majd később lerendezzük. Hónom alá csaptam a dobozt és a hideg elől bemenekültünk a bevásárlóközpont előterébe.
Na nézzük, mit szereztünk. A 8436-os kamion.
| kép: brickset |
Kicsit koszos, a kormánymű és a motor beragadt és az egész féloldalas, mert hiányzik 3 kerék. Nem baj, majd bricklinkről beszerzed, mondja Borzol.
Két füzet van hozzá, az egyik útmutató a kamion összerakását tartalmazza, a másik a 3 féle felépítményt, amihez a pneumatika kell. Gyakorlatilag ezt a felét az előző tulaj sosem építette meg, mert mint mondtam, a pneumatika és a felépítmény egyéb elemei mind eredeti, bontatlan zacskójukban vannak.
Volt még benne valami Bionicle maradék is, a nem speckó alkatrészei könnyen hasznosíthatók. Mikor kellőképpen felolvadtak átfagyott csontjaink, visszaültünk a kocsiba és Borzol folyamatos sztorizás mellett hazavitt minket.
Remek reggel volt, akkor is megérte volna korán kelni, ha nem találunk semmit. Hülye pestiként jól éreztük magunkat ebben a környezetben. Úgyhogy ezúton is még egyszer köszönöm a kalauzolást!
A szálláson persze reggeli helyett egyből nekiestem a kamionnak, hogy a szállítás kedvéért kisebb darabokra szedjem. Nem ment könnyen, mert sosem volt ekkora technic cuccom. Ezt nem lehet ész nélkül szétszedni, mint a systemet.
Közben meg azon gondolkodtam, hogy ezek a piacos emberek hogyan élnek, hogyan és honnan szerzik be ezt a rengeteg "kacatot", és a másik oldalon hogyan válik egy ilyen remek készlet kidobandó kacattá.
El is képzeltem egy elkényeztetett osztrák kisgyereket, aki a születésnapjára a nagymamától kapta ezt a kamiont. Nagynehezen összerakta az első füzet tartalmát, de már a másodiknak nem akart hozzákezdeni, inkább kirohant az udvarra és tologatta egy kicsit a porban, amitől persze estére beragadtak a fő funkciói. Így aztán használhatatlanná lett és el lett felejtve a dolog, átkerült a lomishoz, onnan pedig hozzám.
Amikor kidobtam a dobozokat, rájöttem, hogy én is kacatként bánok a számomra értéktelen részekkel, pedig biztos akad olyan, akinek ezek az üres dobozok is értékesek. C'est la vie.
Hazaérkezve szétszedtem az egészet az utolsó darabig, megmostam és kiszortíroztam, hogy mi hiányzik.
Kijött, hogy az 1028 darabból hiányzik 48, ami 95%-os teljesség. 17 db-t megrendeltem bricklinkről, 11 db-t zsibvásárról, a többi várat magára. Főleg a kerekek és oldalpanelek macerásak. Végigjátszás majd később, ha meglesznek a hiányzó darabok.
Szóval, ez a győri piacolásom története. Ha tehetitek, menjetek el Ti is, mert remek program. És itt igazán érvényes a mondás: ki korán kel, aranyat lel.
