Legózni jó.

apróhirdet

apróhirdet

Megveszed. Eladod. Cseréled. Beréled. Apróhirdeted.

Hasznosságok

Itt megveheted, eladhatod, elcserélheted! Kockagyári apróhirdetés. (utolsó frissítés: 2012. május 14.)

Olcsón legót? Ne menjen a gatyád is rá! Kattints inkább, a jó olvasók megosztják a tutit veled! (utolsó frissítés: 2012. május 15.)

8683, 8684, 8803, 8804, 8805, 8827, 8831 - ha tudod mi ez az hét szám, nyilván cserélgetni is akarsz. Nyilván. Vagy csak hozzászólni. Vagy csak megnézni mi ez. Akármit. Bármit.

Follow Me on Pinterest

Végigjátszás adatbázis:

Ha te is küldenél egy végigjátszást, csak nem tudod hogyan, hova, mikor, kivel és miért, akkor kattints!

Közösség

friss topikok

Címkék

10/10 (16) 2008 (18) 2009 (73) 2010 (148) 2011 (108) 2012 (43) 2824 (26) 6/10 (20) 675 (20) 7/10 (57) 7553 (23) 7958 (26) 8/10 (78) 8043 (16) 9/10 (72) ad (18) advent (55) advent 2011 (26) anikó (21) architecture (18) autó (26) batman (15) blog (29) calendar (24) castle (51) city (185) collectable minifigures (23) creator (37) design (15) duplo (17) építészet (15) fabuland (20) film (20) greg36 (21) gyár (32) gyárlátogatás (20) hajó (15) hammer (28) haynau (44) hírek (75) ikarus (24) indiana jones (18) kamion (31) karácsony (47) képek (36) klón (17) kritika (292) lego (1259) legoblog visszavág (15) legoland (26) linkek (57) magyar (27) mindstorms (16) minifig (50) moc (253) napi advent (24) nyíregyháza (16) olvasó ír (28) olvasó játszik (184) orangyal007 (15) pirates of the caribbean (16) police (39) reklám (23) rendőrség (15) retro (50) röviden (79) snack bar (17) space (28) star wars (109) star wars hétvége (15) szavazás (22) szerdai szelektív (30) technic (86) tier (15) történet (21) town (101) train (23) trains (25) vásárlás (26) végigjátszás (116) verseny (52) video (66) vintage (16) vonat (16) zene (18) Címkefelhő

Két karácsonyi történet

2010.12.25. 07:00 - tutuka

Az biztos, hogy az év legkétéségbeejtőbb időszaka tévézős szempontból a karácsonyi: 3 napon át kizárólag elveszett kisgyerekek hullanak az égből, majd a betörők reszketnek, hogy a napot egy olyan szerelmes történet zárja, amiben vannak kölyökkutyák, de legalábbis kisállatok egész biztosan. (Egy kivétel persze van: a Love Actually/Igazából szerelem minden szabályt felülír, bármikor megnézném, imádom, ráadásul halálosan szerelmes vagyok Keira KnightleybaKatt!)

Nem akarok kilógni a romantikus és könnyes karácsonyi sorból én sem, két habkönnyű, ám valahol végtelenül szomorú történetet teszek ma a monitorotokra az ünnep első napjára, ráadásul a saját életemből. 

1. Rendezvény Mohácson

1984 decemberében Bólyban voltam általános iskolás, másodikos. Akkoriban Bóly egy nagy baranyai falu volt, és a helyieknek Mohács jelentette a várost. Manapság Bóly egy kis baranyai város és van egy olyan érzésem, hogy Pécs már jóval fontosabb a helyieknek, mint Mohács, tekintve, hogy ha térben nem is, de időben jóval közelebb került a nagyváros.

Egy decemberi iskolai napon kiderült, hogy az osztályunkból ketten mehetünk a járási karácsonyfa-ünnepségre, a kettőből az egyik én vagyok. Eléggé meglepődtem, mert bár kábé a legjobb tanuló voltam a 2/b-ben, Joli néni, a korlátolt, irigy, gonosz tanítónőm kifejezetten utált, és ennek számtalan jelét is adta (igen vannak ilyen tanítónők is: nálam jobban csak az anyukámat gyűlölte), így hát szinte sokkolt, hogy én mehetek.

Igazából nem voltam a hírtől túlságosan feldobva, mert utáltam az eseményeket, utáltam a szépruhát és a helyzeteket, amit még nem éltem meg, ahol nem tudtam mit kell csinálni.

A komoly feszengéssel töltött rövid buszozás után nehezen is indult a parti, de egyhamar gyökeres fordulatot állt be az eseményekben, akkora, hogy az ócska és kicsit sem hangulatos ünnepi műsorra nem is tudtam figyelni később: kiderült, hogy minden kis vendég kap egy tombolát, melyet a végén sorsolnak majd, a főnyeremény pedig egy legó. Onnantól fogva már nem is érdekelt semmi, csak azért szorítottam, hogy én nyerjem meg a fődíjat. Mivel már 8 évesen is meggyőződéses ateista voltam (tényleg!), Istenhez nemigen tudtam fohászkodni, így maradt a görcsös akarat, még az édességekből sem ettem, csak koncentráltam.

Nagyon lassan jött el végkifejlet. Szerencsére nem húztak ki valami béna egyéb ajándékra, így ökölbe szorult kézzel és gyomorral vártam a végét, mikor behozták a főnyereményt. Nem emlékszem pontosan, hogy melyik készlet volt az, de valamelyik nagy piros-kék alapkészlet, szóval igazi szuperség.

Természetesen nem engem húztak ki. Valami nálam idősebb szőke, rövidhajú lányka nyert, aki biztos boldogan játszott vele még két évig, aztán mikor tizenhat és fél éves lett, kidobták a padláson porosodó haszontalan szettet.

Nagyon szomorú voltam, és borzalmas igazságtalan dolognak tartottam az élettől, hogy én, a legnagyobb legóépítő Bólyból nem nyerhettem meg az áhított dobozt.

Szenteste volt aztán egy kis kárpótlás a 6384-es rendőrség képében, de a történteket nem felejtem el soha.

Élet, ezért még számolunk!

2. A felkutatott lépegető

1986. Már Keszthelyen élünk újra. Közeleg a karácsony, 10 éves vagyok. Ez már az a kor, amikor a jobb arcok nemhogy nem hisznek jézuskában, de már röhögnek is azokon, akik igen. Persze mai fejjel simán azt mondom, ezek a jobb arcok igazából a szarabb arcok, de 10 évesen minden másként van, ráadásul csak nem szidom magam a saját blogomban magam.

10 éves koromra ráadásul már annyira materialista voltam, hogy nem tudtam másként december 24-re gondolni, mint a napra, amikor végre kapok egy legót. (Sajnos nem volt gyakori alkalom ez gyerekkoromban. Sem az anyagi helyzetünk, sem a szocializmus nem adott erre lehetőséget.) December elejétől valami egész elképesztő őrületben vártam, hogy legyen 24-e végre. Gyakorlatilag kivetkőztem magamból. Sem előtte, sem utána nem fordult elő velem ilyen.

Egyik nap aztán, úgy 2 héttel az esemény előtt, talán tudatosan, talán nem, de mégis inkább igen, a vasalandó ruhák alatt megláttam egy nagyobbacska, sötét dobozt. Tudtam, hogy nem szabadna beljebb merészkednem a gyűrött lepedők közé, de mint mondtam már, meg voltam őrülve.

Ő bújkált ott, a 6940 Alien Moon Stalker:

Persze nem mondtam el mamiéknak, hogy mi történt, de onnantól fogva nem volt nyugtom. Mikor végre eljött december 24., szerencsétlen szüleim nem tudtak mit csinálni a hiperizgatott önmagammal, már koradélután megejtettük az ajándékozást, ahol annak ellenére, hogy tudtam mi következik, elképesztő módon örültem, késő éjjelig játszottam.

Nagyon érdekes, hogy közben folyamatosan éreztem, hogy nem frankó amit csinálok, és tudtam azt is, hiba volt kierőszakolni, hogy már délután kettőkor megjöjjön a jézuska a szokásos sötétedés utáni időpont helyett. 

Többet nem is fordult elő ilyen, se nem keresgéltem ajándékok után, se nem hisztiztem az eseményeket felgyorsítandó. Erre a szentestére viszont ma is kicsit szégyenkezve gondolok vissza. Az emlékezetembe égett a hülye viselkedésem, de olyan szinten, hogy még arra is emlékszem, milyen ruhát viseltem aznap. Persze van mentségem, gyerek voltam, imádtam legózni.

Van ez így.

Ha van hasonló történetetek, bátran toljátok kommentben, lesz aki elolvassa, hiszen tegyük a szívünkre a kezünk, nem a világ legizgalmasabb és mozgalmasabb napjai ezek. Persze jól van ez így, naná.

| A képekért köszönet Brickset! | A 675-ös versenyműveddel hogy állsz? |

Címkék: space lego privát mohács bóly classic space 6940 alien moon stalker

A bejegyzés trackback címe:

https://kockagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr272522596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DANNYhun 2010.12.25. 08:50:45

Kedves, igazi életszagú kis történetek :) A tombolást valamilyen formában szerintem mindenki átérezte már, és fogja is még... ja maradt benne egy gépelési hiba: "ráadásul csak nem szidom magam a saját blogomban magam." - kétszer van benne a magam szó, a második cikk első bekezdésének végén. Kellemes ünnepeket továbbra is mindenkinek! :)

Bandiba'csi 2010.12.25. 09:36:50

Arra már nem is emlékszem melyik Karácsonyon történt a következő eset, de nekem sem sikerült kiverni a fejemből soha.
Öcsémmel szintén nagy legósok voltunk, amikor csak lehetett, megragadtuk az alkalmat, hogy ilyet kérjünk. Sajnos nekünk sem volt minden esetben lehetőségünk a legnagyobb dobozok közül választanunk, de idővel sikerült rászoktatni szüleinket, hogy a kívánságlistánkon szerepeljen a készletek négy jegyű azonosítója is, ne csak annyi, hogy "kalózhajó".
Talán ebből a félreértésből is adódóan sikerült szüleinknek 2 olyan készletet beszerezni egyik karácsonyra, amik sehogyan sem illettek bele sem az elképzeléseinkbe, sem az eddig már birtokolt szettek közé. Emlékszem, hogy öcsémmel még jól ki is beszéltük, mennyire "nem is ismernek minket a saját szüleink".
Utólag visszatekintve persze teljesen máshogy gondolom ezt az egészet, hiszen szüleink mindig erejükön felül teljesítve próbálták megvalósítani legvadabb álmainkat is, és mára csak végtelen tisztelet, köszönet, és megbecsülés maradt, az akaratos, és olykor rosszindulatú gyermekkorból...
Azonban gyerekként sokszor érthetetlenül álltunk a végkifejlet (ajándékba kapott készlet) előtt, nem is értve, vajon ki hibázhatott. (Ilyenkor természetesen mi tökéletesen tudtuk minek is kéne történnie, és fejbe már többször végig is játszottuk).
Mára már teljesen megváltoztam , tegnap is egy felejthetetlen szentestét töltöttünk együtt (lego nélkül). Hazafele kocsikázva azon gondolkodtam, milyen szerencsés is vagyok szüleimmel kapcsolatban, illetve én hogy is fogom megértetni gyermekemmel, hogy a szeretet mértéket ne a kapott doboz nagyságán mérje le (mint azt tettük mi is nagyon elítélendően és helytelenül...)
Békés, Boldog, Szeretetben (és azért Lego-ban) Gazdag Karácsonyt kívánok Mindenkinek!

tutuka · http://kockagyar.hu 2010.12.25. 10:36:21

@DANNYhun: hát az a magam ott abszolút szándékosan van kétszer, ha figyelmesen elolvasod :)

bate · http://bateman.hu 2010.12.25. 12:00:39

Az én karácsonyi "sztorim" abszolút aktuális, azaz idei. :) Az asszonypajtás ugyanis szereti a Star Warst, gyűjti a minifigeket, és ha nem is vesz minden héten egy doboz Legót, azért ámulva szokott örülni a készleteimnek és a vásárlásnál sem az a visszafogós fajta, hanem biztat, hogy vegyek meg 1-2 jobb szettet.

Na, ha már ilyen áldott nővel ajándékozott meg a sors, gondoltam kijár neki egy midi-scale Millenium Falcon karácsonyra, hiszen többször is mondta, hogy neki kell egy olyan (a hitelesség kedvéért, persze a nagyobb tetszett neki :D). Már jó időben beszereztem a készletet, hogy ne legyen semmi fennakadás, három héttel karácsony előtt dugdostam a dobozt itthon, és vártam, hogy szenteste legyen, meglepetés, minden.

Nem is volt gond egészen 23-áig, mikor is este jött haza a nő és hatalmas örömmel az arcán újságolta, hogy mit kapott a barátoktól karácsonyra. Na mit? Hát persze, hogy a Millenium Falcont. Csak egy kicsit estem kétségbe, és azonnal azon kezdtem görcsölni, hogy fogok így én meglepetést okozni. Nem is vagyok nagy színész, így kiderült mi a kínjaim oka, és persze ő vigasztalt, hogy ő két Millenium Falconnak is örül. Persze ez engem nem nyugtatott meg, meg egyébként is, velem nem packázik senki...

23-án este egy kis füllentéssel eljutottam egy nagyobb Tescoba éjszaka, de persze nem volt ott az ami kellett. Konkrét tervem volt, egy midi-scale Star deytroyer. Szerencsére egy héttel korábban láttam a Westendben, a Bambiniben, így 24-én reggel mentem, mint a szélvész, de persze a bolt már le volt fosztva -- amiben nincs semmi meglepő. Fél szerencsém volt, hiszen a mellette lévő játékboltban volt még egy, de horror áron, úgyhogy tettem még egy próbát. Felhívtam az lwb.hu telephelyét, hogy van-e nekik. Nincs...

...de hívjam fel a szállítót, nekik van. Hívtam is, és végül meg tudtunk egyezni, egy cél volt csak, délre érjek ki Békásmegyerre (az meg hol van?). Ez volt pontban 11-kor. Gyorsan telefon, Google Maps, van rá nagyjából 50% esély, hogy kiérek időben, így őrült rohanásba kezdtem. Árpád-híd, 1-es villamos, HÉV, feszült várakozás, mikor jön már? Befut a zöld vonat, kezemben a telefonnal nézem a Google Maps-en, hogy hol tartunk és végül tíz perccel zárás előtt beestem a boltba, meglett a csomag.

A történet vége Happy End, hiszen lett meglepetés este, ráadásul most már nekem is van egy Millenium Falconom. :D

Lord Ickenham 2010.12.25. 12:29:12

Az a rendőrség azért nem kis kárpótlás volt...

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2010.12.25. 15:09:01

Kedves blogszerkesztők!
Nem tudom, van-e a tételben, illetve a témában bármi újdonság vagy hírérték, mindenesetre hova írhatnám meg, ha nem ide.
Régi újságokat böngésztem, és találtam egy 1980-as évek eleji Alfát - szuper, ismeretterjesztő ifjúsági magazin volt akkoriban -, és abban egy egészoldalas legós cikket. Nyilván megragadott akkoriban, azért vágtam ki anno belőle; merthogy ezt tettem, csak a konkrét oldal maradt meg.
Beszkenneltem, hátha másnak is szerez valami örömet - vagy a kép, a játék, vagy a cikk, illetve a nosztalgikus visszatekintés a korra, amikor egy Lego, ha nem is volt ismeretlen a magyar gyerekek számára (?), de a mainál összehasonlíthatatlanabbul nagyobb szenzációt jelentett minden ilyesmi.
i55.tinypic.com/2h33rjq.jpg

Sárkányapu · http://www.brickset.com/search/?OwnedBy=beebopp 2010.12.25. 15:41:10

@tutuka: @Bandiba'csi: Igazán szép, és tanulságos történetek, amelyeket még szerintem most is nehéz lehet felidézni, ezért külön köszönet az őszinte vallomásokért. Arra gondoltam, ha lenne a blogolók között filmes, egy rövidfilmben akár azt is bemutathatná hogyan kíséri végig egy ember életét a LEGO. @bate: Haha, micsoda izgalmak, fú de beleéltem magam, király a befejezés is. Köszönjük.@wmitty: Igazán kedves, hogy gondoltál ránk, és nem hagytad veszni ezt a különlegességet.
Asszonypajtással mi most fejeztük be az építkezést. Mi megbeszéltük, hogy mi legyen a közös ajándékunk, és a 4842-es Harry Potter Hoggyvarts Castle lett a végeredmény, www.brickset.com/detail/?Set=4842-1 (kisangyalom szereti a HP-t, nekem meg építőelem kincsesbánya) meg egy nagy halom City és Kingdoms apróság. Történetem nekem is van, de nem karácsonyi, majd kivárom vele a megfelelő alkalmat. Boldogot mindenkinek!

Yooha · http://indafoto.hu/yooha/lego_architecture 2010.12.25. 16:39:18

Rendkívül friss karácsonyi történet, hogy kaptam egy világítós minifig kulcstartót. (A mérete kb. duplája a rendes minifignek.) Most örülök, mint állat :)

tutuka · http://kockagyar.hu 2010.12.25. 16:56:04

@wmitty: de szép, köszi, hogy gondoltál ránk! a legközelebbi linkválogatásba is bekerül majd!

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2010.12.25. 18:54:01

@tutuka:
részemről a megtiszteltetés :)
(Amúgy tényleg fogalmam sincs, mekkora volt az ismertsége, illetve az elterjedtsége 1980-81 táján hazánkban a márkának - lehet, volt már erről szó a blogon -, abban vagyok csak biztos, hogy mondjuk én kisgyerekként csak újságban láttam-hallottam róla, és kilátásban se volt, hogy valaha legyen nekem olyanom. Aztán már nagykisfiúként évekkel később annyira olcsóvá vált a boltokban, hogy én is kaptam két kisebb készletet, egy dömpert és egy tűzoltó-helikoptert - amikből kizárólag csak az X-szárnyú építhetőség esélye érdekelt :)

arodostoi · http://www.facebook.com/timocom.hu 2010.12.25. 21:12:42

A 6940-es készletet (amit mellesleg apuval csak "A Lépegető" néven szólítottunk) én 1987 karácsonyán kaptam, karöltve vele (www.brickset.com/detail/?Set=6926-1). Soha nem fogom elfelejteni, ezek voltak addigi legnagyobb készleteim, és talán a legjobb ajándékok.

@wmitty: voltál idén tavasszal Fehérváron a Steelers-szel? Ha igen, akkor nagy valószínűséggel játszottunk egymás ellen. :)

További kellemes ünnepeket mindenkinek!

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2010.12.25. 21:17:40

@arodostoi:
elnézést az off-ért, de ha két sportbarát egymásra talál... :)
Szóval ott voltunk, valóban, bár hogy tavasszal ki játszott kivel, az külön kérdés... bocs, ezt nem lehetett kihagyni, és azért szabad nekem ironizálnom, mert csak a pálya mellett voltam, civilben, tehát nem volt részem a dicsőségben, illetve a rendkívüli meccsélményben közvetlenül.
Remélem, jövőre is összefutunk a bajnokságban vagy máshol valahogy.
Stílszerűen: Le'go Enthroners & Steelers!

RÁJEN · http://szirszarjaim.blog.hu 2010.12.25. 23:49:15

Én annyit fűznék a fentiekhez, hogy 14 év alatt karácsonyi ajándékot kikutatni, majd először magunkban, később a hivatalos kibontáskor újra ujjongani igenis ér!
Én ráadásul egyszer egy ilyet úgy követtem el, h kikutattam valami kis készletet 24-e előtt, ki is bontottam, sőt össze is raktam, majd szétszedtem, és végül visszapakoltam :D Persze az őseim észrevették, de már nem emlékszem, mit szóltak...

Llew 2010.12.26. 01:27:08

Előre is elnézést az OFFért, de muszáj ide morognom, hogy a LEGO SHOP-nál miért olyan hülyék, hogy a kiárult készletek még mindig szerepelnek az akciós listán?
Végigfutottam rajta és már kezdtem volna szortírozni a listát, hogy ésszerű összeghatáron belül mit kéne megvenni és mi az, ami nem fontos, aztán rá kellett jönnöm, hogy kb. semmi nincs már amit megvennék. Pedig egy Motorized AT-AT berendeltem volna. :(
Az ilyen mézesmadzag húzogatás annyira bosszantó.

Milyen Feri 2010.12.26. 01:58:11

A 6940-et mi is megkaptuk az öcsémmel 86 karácsonyára. Az ünnepeket a Lillafüredi kastélyszállóban töltöttük a családdal. Az volt életem egyik legszebb napja.

tío · http://legozz.tumblr.com/ 2010.12.26. 08:08:17

Kedves kis történetek! Igazán dramatikus LEGOs sztorim nincs, vagy nem emlékszem rájuk. Régről csak apám egy MOC-ja van beégve az agyamba. Épített nekem, vagy utólag belegondolva részben magának egy Challanger szerű űrsiklót nagyrészt a 744-es és 6927-es készlet felhasználásával. Sokáig megvolt és egyes elemekről ma is mindig eszembe jut.

@Llew: Valóban dühítő! Ráizgultam én is pár készletre, amikor észrevettem, hogy sold out, sold out, sold out.... Brickseten azt írják páran, hogy néhány készlet szinte biztos, hogy már az akció előtt elfogyott és javasolják a legközelebbi LEGO Shop meglátogatását. Hátha ott is akcióznak. Na kösz! Lehet most nem ugrom el Münchenbe.

Yooha · http://indafoto.hu/yooha/lego_architecture 2010.12.26. 08:11:34

[OFF]@arodostoi: Öööö.a Pittsburgh NFL csapata járt Mo.-on, vagy ez egy másik Steelers?[/OFF]

wmitty · http://utanamsracok.blogspot.com 2010.12.26. 14:07:57

@wmitty:
Ha már belekezdtem fentebb, hadd zárjam le a visszaemlékezős történetemet:
"... (a nyolcvanas évek elején-közepén) én kisgyerekként csak újságban láttam-hallottam róla, és kilátásban se volt, hogy valaha legyen nekem olyanom. Aztán már nagykisfiúként évekkel később annyira olcsóvá vált a boltokban, hogy én is kaptam két kisebb készletet, egy dömpert és egy tűzoltó-helikoptert - amikből kizárólag csak az X-szárnyú építhetőség esélye érdekelt."
Alighanem karácsonyi ajándék lehetett ez a két kisméretű készlet, abban nem vagyok biztos, hogy egyszerre-e vagy két külön alkalomra. De többet nem kaptam Legót. (Szemben az öcsémmel, aki később valamivel nagyobb állományt tudott kiépíteni.)

Szóval az a lényeg, hogy karácsony ide vagy oda, ez az ajándék igazából annyiban izgatott fel akkor és a továbbiakban is, hogy milyen űrhajót tudok ebből a szűkös mennyiségből kreativitással kihozni. (Valamint bobot, mert a téli olimpiákat sokat néztük az édesapámmal, és tetszettek a bajnok Hoppéék.)
Végül az X-szárnyú, illetve ahhoz többé-kevésbé hasonlító variációk lettek a nyertesek, olyan értelemben, hogy amikor felhagytam a legózással, meg is maradt egy sci-fi (SW) jellegű vadászgép. Méghozzá a mai napig! Ott áll a polcon, sok azóta beszerzett játékgyűjteményi darab társaságában megbújva.

Most előrébb tereltem és készítettem a blog kedvéért pár fotót, íme:
i53.tinypic.com/90t53p.jpg
i54.tinypic.com/300eek9.jpg
i53.tinypic.com/9053r9.jpg
i51.tinypic.com/rmviu0.jpg

DANNYhun 2010.12.26. 15:56:38

@tutuka: elolvastam én figyelmesen már elsőre is, most már értem mit akartál vele, mégis olyan fura, bocsi, nem kukacoskodni akartam... néha nekem sem sikerül azt gépelnem amit eredetileg akartam ;)

tutuka · http://kockagyar.hu 2010.12.26. 16:23:56

@DANNYhun: jaj, ez nem kukacoskodás :) időnként fura mondatokkal szórakoztatom magam magam. :D

Greg36 2010.12.26. 22:10:21

@tutuka:
Amúgy hogyan viseled, hogy láthatóan a Pirates of the Caribbean sorozatból rögtön a 4. szériát akarják kockába vinni, abban pedig egyelőre nincs szó Miss Hattyú Erzsébetről, így talán minifigje sem lesz jövőre? :(

helpmeenglish 2010.12.27. 03:05:01

Megrengetett ez a cikk: felszínre hozott bennem egy régi sztorit, amit az agyamnak mára sikerült eltemetnie. Ma éjjelig.

Amikor az ember ötről hatra öregszik, valljuk be, nagy dolog. A családom nagyon készült a hatodik szülinapi zsúromra, ott voltak a nagyszülők, unokatesó, ovis-barátok, bizony; az egész regiment. A szüleim már akkor is kultúrlényt kívántak belőlem összelegózni, és mindig igyekeztek olyan ajándékkal készülni [az író és egy másik kommentelő hátteréhez hasonlóan erejükön felül], melyek nem pusztán szórakoztatnak, de tanítanak /fejlesztenek is.

Már nem emlékszem, hogy melyik LEGO-t szerettem volna épp akkor ['86 májusa], de gyanítom, hogy valami City doboz lehetett. A lényeg: teljes család, anyám kezében nagy, téglatest doboz szépen becsomagolva. Mindenki minket néz én pedig remegő térdekkel veszem át a nehéznek ható dobozt. Rázom, zörög. Ez stimmel. Eszetlenmód tépem le róla a csomagolást: a csillogó alatt még egy réteg selyempapír, ekkora már inkább egy kisállat intelligenciáját birtoklom; a pulzusom a fülemben zúg, a torkom száraz a kezem remeg: és bumm. Nem legót kaptam, hanem sakkot. Egy szép nagy fa sakktábla [összehajtós, bábukat beletevős] volt az ajándék.

Akkor, ott, hatévesen összeomlott a kis galaxisom. Ezidőben a negyediken laktunk, s mivel májusi szép délután volt, nyitva állt az erkélyablak. Három öles lépéssel már ott is teremtem és színpadiasan kihajítottam a sakktáblát az utcára. Ezután visszaballagtam a zsúrba, és édesanyám szemébe mondtam, hogy gyűlölöm őket. Ezekután a szobámba szaladtam duzzogni.

Sok év telt el, mire rájöttem, mekkora fájdalmat okozhattam akkor a szüleimnek, akik egyébiránt tényleg szép ajándékkal készültek. Az előzőeket olvasva most előjött ez az emlék, és a szándék, hogy holnap telefonálok és elnézést kérek a 18 évvel ezelőtti esetért. :(

tío · http://legozz.tumblr.com/ 2010.12.27. 08:40:41

@helpmeenglish: 6 évesen egy hirtelen, bár indokolható felindulásból elkövetett defenesztráció?! Kemény vagy! :)
(ööö és '92-ben mi történt?) :)

Anak 2010.12.28. 15:27:52

@Greg36: Hála a tervezőnek most tévedsz. Miss Hat tyúk egyedül a legkisebb KTK készletben fog pózolni.

Konstans 2010.12.28. 15:49:52

@helpmeenglish: Nagyon durva történet, nekem is van egy ehhez hasonló történetem, de én ott elfolytottam a dühömet és csak később került felszínre.

RSS 2011.03.13. 15:54:26

Mostanában akadtam erre a remek kis blogra, nosza akkor indítsunk egy karácsonyi szösszenettel :)

A generációmban "első gyerek" vagyok a családban, és a 80-as évek elejétől kezdtem el LEGO készleteket kapni karácsonyra. Unokahúgom aki ekkortájt született, először csak passzív szemlélője volt a nagy karácsonyi LEGO őrületnek, lévén nem tudott még járni és érdekeinek érvényt szerezni, azonban néhány év leforgása alatt ez radikálisan megváltozott.
A nagy közös karácsonyi ajándékosztáson elégedetten zsebeltem be az aktuális készletet (sajnos nem tudom már felidézni melyik volt az, de abban az időben alapvetően City témákat kaptam olykor kisebb űrhajókkal megfűszerezve). Az új LEGO készletet mindig igyekeztem maximálisan kiélvezni, így a kor mércéjével, a létező szocializmus félrenyomtatott, igénytelen, fantáziátlan csomagolásaihoz képest bántóan tökéletes küllemű dobozt is sokat nézegettem, tanulmányoztam. Így nem kerülte el a figyelmemet a kis piktogram, ami a három év alatti gyerekek esetében az apró alkatrészek lenyelésére vontakozó veszélyt szimbolizálta.
Unokahúgom, talán a doboz tanulmányozása miatt lekötött figyelmemet kihasználva pedig felkapta az összeépített készletet, és elfutott vele végig a rokonokkal tömött lakáson.
Azonnal utánna eredtem, és torkom szakadtából igyekeztem figyelmeztetni a felnőtteket a nyelési veszélyre (persze nem minden önérdek nélkül). A pillanat hevében ez úgy jött ki belőlem, hogy Judit után trappolva azt üvöltöttem hogy "MEGESZI A LEGOT!!!"
A karacsonyi vacsorától és az ilyenkor szokásos ünnepi koccintásoktól elnehezült rokonság egy pillanatig dermedten figyelte a jelenetet, aztán kitört a fékevesztett röhögés, mert mindeki meg volt győződve hogy a puszta irigység beszél belőlem, és persze egyikük sem vette a fáradtságot hogy megnézze a dobozon szereplő figyelmeztetést.

Ezt a traumát azóta is nehéz kezelnem, az igaztalanul megvádolt, segíteni akarásában megalázott kisember jogos keserűségét csak a húsvétra kapott következő LEGO szet bódító gyári új szaga tudta valamennyire feledtetni velem...

Corde 2012.03.05. 10:37:11

Pfh.Az igazn durva számomra az,hogy a 733-as készlet volt gyerekkorom egyetlen egy nagy készlete.Kaptam még 1-2 apróságot,de ez a mai napig megvan.Jómagam 37 vagyok,akkortájt a Kígyó utcai dollárboltból vették szüleim.Rengeteget játszottam vele.Átvészelt engem,unokaöcsémet,aki 21 éves,és most 6 éves kisfiam szokott vele játszani.Gondoltam,feltöltöm rendesen a készletet,lehet vmikor nekiülök,és kicsemegézem,mi hiányzik.Sajnos a markoló eltört,nem olcsó darab! :)

gerberus 2012.04.15. 05:53:04

@Corde: A markoló a legjobb darab, sajna az én gyerekkoromban egy készletben sem volt fellelhető, és amúgy is kevés készletben megtalálható, ráadásul szinte csak nagy, drága készletekben. Nekem ismerős adta oda a sajátjait, mert neki kettő is volt, persze rugó nélküliek, de egy golyóstoll rugója tökéletes volt az eredeti helyett. Amúgy ebayről beszerezhető akár rugóval is, egy csokor ezzel meg azzal megrendelve meg is érheti.
süti beállítások módosítása
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...