Alig pár napja posztolta ezt a képet Brιcĸo a Flickerjén. Csöpp kis alkotás, és annyira agyoncsempézett, hogy igaziból még az is benne lenne a pakliban, hogy ne szeressem. A témaválasztása miatt azonban mégis tetszik.

1940-ben Anglia (és London) a német légiterrort nyögte, az emberek egy része – jobb híján – a metróba kényszerült a rendszeres éjszakai bombázások elől. Ahogy az alkotó fogalmaz, aki a támadások során a felszínen maradt az vagy tűzoltó, vagy rendőr, vagy csak simán őrült volt. Ha a menekülő motoros arcán nem egy groteszk vicsor tátongana, akár igazi dráma is kerekedhetett volna a képen, igazi sorsokkal. (Így megmarad klassz kis legónak, ami nem is baj.)

Ha sokkal nagyobb blog lennénk egy olyan országban ahol nem csak pár tucat felnőtt legózik, akkor most menten meg is hirdetném a Budapest ostroma című építőversenyt. Azt hiszem nem lenne nehéz ugyanennyire nyomasztó jeleneteket találni, hogy kockába öntsétek. (Mondjuk azt nem tudom hogy írnám ki úgy, hogy a németeket tessetek ne heroizálni, de ezeket a hipotetikus kérdéseket most hagyjuk.) Gyerekként egyébként sokszor játszottam háborúsdit a legós környezetben. Nem átallottam a vasból készült szovjet harceszközeimmel behajtani a legó-bunkerekből lövöldöző minifigurák közé. Elég tudathasadásos állapot volt, hiszen az iskolában egyértelműen azt tanultuk, hogy a ruszkik a jók, de a városomban mégiscsak a még jobb legóemberekre lőttek. A nagy csaták után persze mindig csak romok maradtak, arra viszont őszintén nem emlékszem, hogy ki győzött többször. (Az viszont tuti, hogy a léptékkülönbség nem zavart.)

Ha tudtok esetleg jó magyar-vonatkozású háborús diorámát/alkotást, legyetek kíméletlenek a komment mezővel!

(Az alkotás a MOCpages 2012-es MocAthlonjára készült, Arts Historia kategóriában. Még több képet az alkotásról itt találtok.)