Legózni jó.

apróhirdet

apróhirdet

Megveszed. Eladod. Cseréled. Beréled. Apróhirdeted.

Hasznosságok

Itt megveheted, eladhatod, elcserélheted! Kockagyári apróhirdetés. (utolsó frissítés: 2012. május 14.)

Olcsón legót? Ne menjen a gatyád is rá! Kattints inkább, a jó olvasók megosztják a tutit veled! (utolsó frissítés: 2012. május 15.)

8683, 8684, 8803, 8804, 8805, 8827, 8831 - ha tudod mi ez az hét szám, nyilván cserélgetni is akarsz. Nyilván. Vagy csak hozzászólni. Vagy csak megnézni mi ez. Akármit. Bármit.

Follow Me on Pinterest

Végigjátszás adatbázis:

Ha te is küldenél egy végigjátszást, csak nem tudod hogyan, hova, mikor, kivel és miért, akkor kattints!

Közösség

friss topikok

Címkék

10/10 (16) 2008 (18) 2009 (73) 2010 (148) 2011 (108) 2012 (43) 2824 (26) 6/10 (20) 675 (20) 7/10 (57) 7553 (23) 7958 (26) 8/10 (78) 8043 (16) 9/10 (72) ad (18) advent (55) advent 2011 (26) anikó (21) architecture (18) autó (26) batman (15) blog (29) calendar (24) castle (51) city (185) collectable minifigures (23) creator (37) design (15) duplo (17) építészet (15) fabuland (20) film (20) greg36 (21) gyár (32) gyárlátogatás (20) hajó (15) hammer (28) haynau (44) hírek (75) ikarus (24) indiana jones (18) kamion (31) karácsony (47) képek (36) klón (17) kritika (292) lego (1259) legoblog visszavág (15) legoland (26) linkek (57) magyar (27) mindstorms (16) minifig (50) moc (253) napi advent (24) nyíregyháza (16) olvasó ír (28) olvasó játszik (184) orangyal007 (15) pirates of the caribbean (16) police (39) reklám (23) rendőrség (15) retro (50) röviden (79) snack bar (17) space (28) star wars (109) star wars hétvége (15) szavazás (22) szerdai szelektív (30) technic (86) tier (15) történet (21) town (101) train (23) trains (25) vásárlás (26) végigjátszás (116) verseny (52) video (66) vintage (16) vonat (16) zene (18) Címkefelhő

Nyíregyházi tudósítónk jelenti - 5. rész

2011.08.19. 12:00 - Stefidzsi

Nyíregyházi sorozatunk majdnem befejező részében Drigo kis kitérővel válaszol az előző beszámoló kommentjeire, majd beszámol nekünk róla, hogy pontosan mivel is foglalkozott gyakorlatának hat hetében.

Szurkoljatok neki, hogy az őszi szakdolgozat papírmunkája is gördülékenyen menjen, és folytatódhasson a megkezdett pályafutása.

Sziasztok!

Először szeretnék válaszolni az előző bejegyzés kommentjeire. Sajnálom, ha bárkinek is az jött le, hogy én azt gondolom, hogy attól lesz valaki ember, mert magas végzettsége van. Aki ismer, tudja, hogy nálam aztán nem elég a tisztelethez az, hogy valaki idős, millió papírja van, vagy bármi egyéb. Kicsit talán félreérthető voltam, de inkább én írtam rosszul a dolgokat. Aki idióta az idióta, nem lehet mit tenni, nálam ez annyival súlyosabb, hogy én ezt meg is mondom a szemébe, nem jó pofizok, hogy aztán a háta mögött meg „jól megmondjam”. Ezért is tűnhetett erősnek a „vad kelet”.
Az emberek többsége ugyan így gondolja, csak nem mondja ki, mint ahogy Barátok Köztöt, meg pornót sem néz senki, hát hogyne... Viszont, ahogy a többséggel ellentétben én ki is mondom, amit gondolok, úgy azt is belátom, ha tévedek. Én így látom ezt az egészet, szerintem tévedni emberi dolog, de – a saját értékrendem szerint – legalábbis nem olyan undorító, mint az a képmutatás, ami mindenhol megy. Persze mindenki úgy gondolkodik, ahogy akar, szerencsére nem vagyunk egyformák.
Erről ennyit szerettem volna szólni, nem mentegetőzésként, csak a tisztán látás végett. Amikor például az „itthoniaknak” meséltem erről a hat hétről, nem kellett ilyen magyarázó bekezdéseket beiktatni, mert ők ismernek és tudják, hogy mit miért. Náluk a leggyakoribb kérdés az volt, hogy „És mit csináltál ott, egész nap Legoztál?”... Mert nyílván, aki étteremben dolgozik, egész nap csak eszik.

Nem tudom, kinek tűnt fel, hogy múlt időben írtam a hat hetet. Ez ezért van, mert bizony letelt a gyakorlat és ezeket a sorokat már itthonról írom. Úgy érzem elég sok mindent bemutattam már, egyedül talán a saját munkakörömet nem, így a továbbiakban ezen hiányosságomat pótolom.
Az első héten a – valahol el kell kezdeni alapon – géptakarítás volt a feladat. Ez annyit tesz, hogy szín- vagy szerszámcsere után/közben letörölgettük a gépeket, összesöpörtünk (az előző színű termékből nem maradhatott a gép közelében). Illetve a délutáni műszakban esedékes napi „sima” géptakarításban vettünk részt. Kezdésnek abszolút megfelelő volt, az ember jól körbejárhatta a gépeket, megnézhette, hogy az, amit eddig leginkább csak képeken látott, hogyan is néz ki a valóságban. Ha a takarító, aki mellé beosztottak, értett is volna a gépekhez, akkor csináltam volna hat hétig is akár. Így azonban a kérdéseket meg kellett tartani magunkban, és várni a pillanatot, amikor egy olyan emberre zúdíthatjuk, aki munkaköréből fakadóan tud válaszolni nekünk.
Persze az első nap még a kötelező körbevezetés, munkaruha felvétel, mindenféle balesetvédelmi oktatás, és hasonló dolgok töltötték ki a délelőttöt. Aztán meglepő módon, szerdán már új munkakörben találtuk magunkat. Előzetesen még arról volt szó, hogy csak a második héttől leszünk a gépbeállítókkal, de valamiért így alakult. Így aztán szabadjára engedhettük a kérdéseinket, még többet tanulhattunk. Mondanom sem kell az első napokban azt sem tudtam, ki van kivel, de figyeltem mindenre, és próbáltam minél több dolgot megjegyezni. Aztán szépen sorban egyre több dolgot megtanultam, egyre inkább átláttam, hogy mit, mivel és hogyan kell állítani. Ráadásul a gépbeállító, akivel voltam is úgy állt hozzá, hogy megmutatott egy dolgot 1-2x, aztán utána már én csináltam.
Persze ezek apróságok voltak, így utólag visszagondolva, de akkor úgy gondoltam, hogy enyém a világ. Aztán még többet tanultam, még többet tudtam, még több szabadságom lett, még több dolgot csinálhattam egyedül. Ezek persze még mindig nem voltak nagy dolgok, meg azért az egyedül is legtöbbször még úgy volt, hogy ott volt a gépbeállító is, aztán ha valamiben nem voltam biztos előtte megkérdeztem őt, de éreztem, hogy napról napra többet tudok.
Ezt csináltuk a harmadik hét végéig. Ekkor ugyanis ismét új munkakörbe kerültünk. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy megmaradt az addigi feladatkörünk, csak mellé kaptunk egy újat. A szín- és szerszámcserék után kellett ellenőriznünk, hogy a gépbeállítók mindent jól csináltak-e. Eredetileg csak ez utóbbit kellett volna már csinálnunk, de a napi 25-30 átállást hamar végig lehetett ellenőrizni, így igyekeztünk ugyan úgy sokat lenni a gépbeállítókkal és még többet tanulni. Ráadásul pont kapóra jöttünk, mivel nyár lévén sokan mentek szabadságra, így kértek is, hogy ahol tudunk, segítsünk az átállásoknál. Ez a valóságban úgy nézett ki, hogy a délelőttösöknek (mivel erre a műszakra voltak ütemezve az átállások) mindig besegítettünk, délután pedig megcsináltuk az ellenőrzéseket.
Ez egyébként abból állt, hogy megnéztük, hogy a szükséges paraméterek megfelelően vannak-e beállítva, nem felejtette-e el valamit az adott gépbeállító. Általában nem sok hibát találtunk, meg mindig szóltunk, hogy javítsák az apróságokat, felírni csak a komolyabb dolgokat írtuk fel, meg ha valaki többször hibázta el ugyan azt. Ekkor ugyanis gyaníthatóan nem csak elfelejtette, hanem valamiért nem jól csinálta azt, amit. Az ellenőrzések legviccesebb része egyébként az volt, amikor délelőtt megcsináltunk önállóan egy színcserét, délután pedig mentünk leellenőrizni. Mondanom sem kell minden tökéletes volt. Persze, mert délelőtt kétszer is ellenőriztünk mindent, nehogy valamit elrontsunk.
A hat hét végére tehát eljutottunk oda, hogy ha épp nem volt elég ember, akkor kaptunk egy kártyát megcsináltuk a színcserét egyedül (ha volt, akkor is mindig megkértük, hogy csinálhassuk mi). Valamint egyre otthonosabban mozogtunk a gépek között is, mire végeztünk, már tudtuk, hogy a legtöbb hibánál mit kell csinálni, vagy éppen kinek kell szólni, ha az már nem a mi hatáskörünk. Nem csak mi éreztük azonban úgy, hogy jól teljesítettünk, de a visszajelzésekből is ezt szűrhettük le. Az például nagyon jól esett, hogy a végéhez közeledve többen is mondták, hogy inkább maradnánk mi itt néhány gépbeállító helyett, mert mi legalább értjük is, amit csinálunk. Mindezek ellenére nem állítanám, hogy mindent tudok – butaság is lenne – de az elméleti mellé már van egy stabil gyakorlati tudásom is.

Összességében rengeteget tanultam Nyíregyházán, egy nagyon szép városban lehettem, és nagyon sok jó fej és segítőkész emberrel ismerkedtem meg, na meg néhány kevésbé szimpatikussal is. Éppen ezért is próbálok megtenni mindent, hogy ősszel folytatódhasson a pályafutásom a Legonál. Na jó, ezt a nem túl hosszú gyakorlatot hívjuk inkább csak pályasétálásnak.
Igazából a téma megvan, a tanszéken már rábólintottak, a Lego részéről is pozitív visszajelzést kaptam. Gyakorlatilag már csak hivatalos formába kéne önteni az egészet. Mindezek ellenére most mégis úgy gondolom, hogy nem fog sikerülni. A gyakorlat intézésénél szerzett tapasztalataim mondatják velem, hogy ez a 2,5-3 hét aminek bőven elégnek kéne lennie, kevés lesz. Persze én örülnék a legjobban, ha nem lenne igazam, és rajtam nem is fog múlni. Aki esetleg a munkaidejében olvassa ezt, szólhatna egy-két jó szót az érdekemben, ha már úgy sincs semmi/jobb dolga. Több frontról talán eredményesebb lehetek.

Úgy gondolom leírtam mindent, amit szerettem volna, elméletileg már csak a „baki-parádé” van hátra, meg maximum egy, „ami még kimaradt” bejegyzés.
Egyébként megérkezett a Collector’s Guide második kiadása, pontosabban ez már korábban, de én még csak most tudtam kézbe venni. Elég jól néz ki, egyedül az exkluzív kulcstartó nem nagy szám szerintem.

Nyíregyházi tudósítónk jelenti - 1. rész
Nyíregyházi tudósítónk jelenti - 2. rész
Nyíregyházi tudósítónk jelenti - 3. rész
Nyíregyházi tudósítónk jelenti - 4. rész

Címkék: lego olvasó ír nyíregyháza gyár drigo

A bejegyzés trackback címe:

https://kockagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr813156297

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zsok 2011.08.19. 12:31:19

negatív leszek, de nem is az a lényeg, ha minden, hanem, hogy mi van, ha nem: szóval milyen az, ha nem sikerült a színcsere? bent marad egy-két másik színű lego-gyöngy és olyan lesz, mintha az oviban kétféle gyurmát összegyúrnál?

mik azok az idegesítő fognyom-szerű maradványok a vadiúj legókon? gondolom ott megy be az "anyag" az öntőformába, de miért nem lehet lecsiszolni?

lehet hülyeséget írtam/kérdeztem, de leginkább a pöttyös alkatrészek zavarnak mostanában. ilyen foltokat a régebbi, összebolhapiacozott darabokon nem találok.

rozsamarci 2011.08.19. 17:21:30

Felesleges volt az elején mentegetőzni, nem mártjuk beléd a kést az utcán, ha valamiért máshogy látsz bizonyos dolgokat :)
Ez a "felírás" része érdekelne még a dolgoknak. Ha valaki többször hibázik, büntibe kerül?

Zsok felvetéséhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a studokon látható világosabb foltok, amik vélhetőleg az öntés következményei engem is zavarnak, de talán lényegesebb a kockák összeépítésénél jelentkező egyenetlenség, hézag, szintbeli eltérés. Régen ilyen nem volt az tuti, de ha én emlékszem rosszul, előveszem az agyonhasznált kockákat és kipróbálom újból.
Ami még kicsit csípi a szemem, az az új kockák éleinek, sarkainak csorbulása, ami már egy új készlet kibontásakor észrevehető. Ez gondolom a puhább összetételnek tudható be, mint ahogy az is, hogy egyes elemek nem olyan telt színűek, szinte áttetszenek a vékonyabb részeknél (pl. gyűjthető minifigeknél volt pár ilyen kar). Ezekről a "problémákról" tudnak odabenn, esetleg rajta vannak az ügyön? Vagy ez belefér?
A sárga és piros színek eltérésein már túltettem magam...

Longeye 2011.09.06. 20:52:26

Az előbb egy másik posztban írtam le néhány gondolatot, amikor eszembe jutott valami, amit már meg akartam kérdezni, csak elfelejtettem. Most le is írom, hogy mi jutott az eszembe (Csukás István - Téli tücsök --- bocs, csak mostanában ebből olvasgatok történeteket a kislányomnak):

Néhány nappal ennek a posztnak a megjelenése után volt szerencsém összerakni egy nagyobb készletet (850 elem) és eközben két dolog jutott az eszembe.
Ki teszteli ezeket a játékokat? Ki próbálja összerakni őket a kinyomtatott összeállítási útmutató alapján? Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy senki, vagy csak esetleg a tervező. Elképzelésem szerint elkészíti a tervet (netalán LDD-ben) és máris nyomdába bocsájtják. Az összerakás közben ugyanis többször eszembe jutott, hogy néhány lépést érdemesebb lett volna felcserélni, mert úgy egyszerűbb lett volna összerakni és nem kellett volna néhol geccsolni...

A másik dolog, hogy ki határozza meg a készletek kor szerinti besorolását. Pl. a 10199-es Winter Toy Shop-nál melyik művelet, melyik alkatrész, vagy egyáltalán mi határozza meg, hogy csak 12 éven felülieknek ajánlják?

Valószínüleg ezeket a kérdéseket inkább egyik dicső nagykövetünk tudná megválaszolni, sőt ebből akár poszt is készülhetne. Nem hiszem, hogy csak bennem vetődtek fel ezek a kérdések még.

No végre valami a gyártással kapcsolatban, ami még engem is érdekel. (Ettől függetlenül továbbra sem szeretnék fröccsöntő üzemben üzemlátogatásra menni. Még a Lego-hoz sem...)

tutuka · http://kockagyar.hu 2011.09.06. 21:56:59

@Longeye: sokszor ferlmerülnek ilyen, és ehhez hasonló kérdések. gyakorlatilag nincsenek válaszok sosem. (épp ezért nem is nézek ambassadorék felé, csak nagyritkán)

Stefidzsi · http://bringalap.atw.hu 2011.09.07. 09:08:29

@Longeye:
Az életkor besorolás szerintem is érdekes. Egyáltalán miért van felső határ? Miért nem simán 10+, 12+, 14+, 16+.
Amikor hazavittem a 8043 Exkavátort, rögtön azzal jöttek, hogy sajnos már nem vagy 16. :D (12-16 a "korhatár" rajta)
De pl. a 2004-es kiadású 8436 Truck készleten pont az emlegetett 10+ szerepel.

Ha már szóba jött az útmutató, ez a másik ami őrületbe kerget. Miért nem tudják színhelyesen kinyomtatni?! A fekete és a sötétszürke megkülönböztethetetlen, ha csak az egyik szerepel a képen. Egyik alkalommal fél órát kerestem egy fekete elemet, amikor megnéztem az alkatrészlistát, s kiderült, hogy olyanból nincs is fekete, sötétszürke viszont igen...

Benjamin · http://benjamin.hu/ 2011.09.07. 10:19:46

"A fekete és a sötétszürke megkülönböztethetetlen, ha csak az egyik szerepel a képen."
Ez szerintem is botrányos, egy régebbi készlet elemeit ellenőriztem amikor belefutottam egy olyanba, hogy nézem: de az előbb már kiválogattam a feketéket...
Vagy konkrétan az építési útmútatóból (friss 2010-es) keresem, keresem, nah mondom a gyerkőcnek hiányzik ez az alkatrész is, mire ő: "Apa az szürke, nem fekete"
Lehet, hogy a szemünk rossz?

tutuka · http://kockagyar.hu 2011.09.07. 10:42:35

@Stefidzsi: @Benjamin: ez a szürke - fekete cucc is volt az ambassador fórumban, nem sok eredménnyel ha jól emlékszem. ráadásul az igazi ambassadotrok ezt a problémát nem is értik, mert ők kurvajó legózók ám, ne mint mi :D

misran 2011.09.07. 10:47:33

Ebbe a problémába pár hónapja futottam bele, amikor a 6090-es végigjátszást írtam :). Szürke-fekete eléggé nehezen megkülönböztethető, ráadásul ez az izometrikus nézet néha véletlen egybeeséseket, kitakarásokat is rejteget, ami szintén megnehezíti az ember dolgát. Konkrétan volt olyan, hogy megmaradt egy alkatrész, aminek a helyét kitaláltam, mert elég egyértelmű volt, de az útmutatóban sehol nem szerepelt, hogy mikor kell azt odarakni. Ez 1995-ös készlet, nem napjaink figyelmetlensége.

Longeye 2011.09.07. 21:46:42

@tutuka: Pedig én azt gondoltam ilyenekért jött létre az Ambassador program...
Talán amikor beindították, még őszintén hittek a program ügyében és sikerében, de idő közben - ahogy már írtál is néhányszor erről - olyan sok okostojás is bekerült oda, hogy már nem nagyon győzik kiszűrni a hasznos információt. Ezért inkább nem is foglalkoznak vele. A program úgyis el van magának és jó reklámértéke is van.

@Stefidzsi: @Benjamin: @misran: Igen, a színek húzósak nálam is. Szerintem nem a szemünk rossz, hanem a nyomda sz...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...