Mielőtt még bárki azt hinné, hogy a múltkori benzinkútdömpinggel ki is merült a téma, gyorsan lépjünk tovább, és vegyük végig, miként is kerül az üzemanyag a töltőállomásra. Naná hogy teherautóval! A gumikerekű tartálykocsilajstromot 1970-ben kezdjük, azelőtt ugyanis csak "nem-kockából-készült" tartálykocsit találtam, amit inkább kihagynék - ha már úgyis kockagyár vagyunk. Elöljáróban annyit, hogy - szigorúan szubjektív véleményem szerint és hasonlóan a benzinkutakhoz - ebben a mezőnyben is nagyon erős a kezdés, aztán fokozatos mélyrepülés következik, mielőtt újabb fellendülés jelei mutatkoznának.

Először is itt van egy remekmű - lehet, hogy ennél jobb Ifával kár is próbálkozni?

|621, 1970|

Letisztult, puritán, egyszerű - senki nem győz meg arról, hogy nem ezek a világ legszerethetőbb és legjátszhatóbb gyerekkamionjai. Három évvel később nem kevésbé bájos újdonság következik: a színvilág, a "technológia" még mindig ugyanaz, csak közben megjelentek a "lejtős" kerekítések, és tartályabb lett a tartály. Na meg hogy ne legyen unalmas a flotta, ha az előbb nyerges volt, akkor most pótkocsis a teherautó. Ha ma Mini Creator készletként újra kiadnák, fogadni mernék, hogy mindent verne:

|688, 1973|

Öt év kihagyás után az 1978-as generációváltás kellős közepén találjuk magunkat. Ahogy már volt róla szó, megjelenik a minifig, de beülni még nem tud. A tartály még hengeresebbé válik a fordított lejtők révén, megjelenik az azóta is felismerhető 4x2x2-es szélvédő, zsinórból van a tömlő, és fémtengelyes klasszikus kerekekkel, valamint modern sárvédőkkel érkezik a vérfrissítés:

|671, 1978|

Az óceán túlpartján pedig 1979-ben az ott megszokott Exxon márkajelzéssel jelenik meg ugyanez a készlet:

|554, 1979|

Mindenképp az előbbi kocsi "eszmei örököse" az ismét csak öt év elteltével, 1984-ben piacra dobott testvér. Ekkor már igazi vezetőfülke jár hozzá kormánnyal, nyitható ajtókkal és tetővel. Az ábrázata pedig az akkori megszokott, magasan elhelyezett kockalámpa és "belógó" hűtőrács. A teherautó magasságát a nagy gumik fokozzák tovább - tulajdonképpen ezek a kerekek még a hagyományos, fémtengelyre rögzített piros kerékagyakkal érkeznek, de már kilógnak a négy stud alól, és nagyobb átmérőjük miatt egy lapossorral meg is kell emelni a föléjük kerülő sárvédőt.

|6695, 1984|

Csak úgy, mint az előző generációnál, Amerikában ez a darab is Exxon színekben pompázik:

|6696, 1984|

1986-ban az utolsó Shell tartályautó egy furcsa különkiadás: jobban emlékeztet az előző évtized végén megjelent készletekre, mint a közvetlen elődre. Bájosnak bájos, de valahogy nem illik bele a fejlődés folyamatába - igaz, sorszáma alapján valószínűleg nem is része a folyamatnak, noha a Town sorozatban jelent meg ez is.

|1468, 1986|

A Shell licensz véget ér, új évtized, új arculat érkezik, és új technológiák előszelei fújnak már. A szélesség még a régi, a tartály domborulata is hagyományos, de ez a hűtőrács már nem az a hűtőrács, a kocsi ábrázata mintha nem lenne olyan férfias, mint 1984-ben volt, és igen, megjelennek a pufi kerekek. 1992-t írunk, kezdődik a piros-fehér-zöld Octan éra.

|6594, 1992|

1994-ben az üzemanyagszállító tartálykocsi átvedlik mellékszereplővé, és ezt a tisztet évekig gyakorlatilag változatlanul tölti be. Érezhetően csupán kiegészítő járműről van szó - az adott készletet nem ezért szokás megvenni. Ja és golfautó allűrjeihez képest bizony kerozint szállít.

|6341, 1994|

A reptéri kerozinkiszolgálásban dúl a szabványosítás. A nagy reptéren ugyanaz a kocsi szolgál:

|6597, 1994|

Négy évre rá a tartálykocsi feladatköre marad ugyanaz, épp hogy csak egy kis ráncfelvarrást tapasztalhatunk. Egy légitársaságok számára készült promóciós, különkiadású utasszállító repülő mellé kapunk egy újabb golfautót. Nagyobb kerekek, szélvédő, hagyományos lejtők helett immáron íves sarokelemek jelzik a haladást:

|2532, 1998|

Ugyanabban az évben furcsa módon újul meg a téma: piacra kerül egy teherfuvarozási központ, benne ormótlan helikopterrel, villástargoncával, valami értékelhetetlen, 70-es és 90-es éveket sután ötvöző platós teherautóöszvérrel, és egy ijesztő tartályfantazmagóriával. Ha az előbbiek golfautók voltak, akkor ez legfeljebb fűnyíró:

|6330, 1998|

Na, megijedtél? Pedig ekkor még épp hogy csak kezdődik a műlesiklás! A rémségek 1998-as piciny boltjában ugyanis intergalaktikus blődségek is rejlenek. Ha valakinek pont ez volt élete első, vagy éppen legkedvesebb készlete, és a legédesebb gyerekkori emlékeket tiprom szanaszét, akkor elnézést kérek, de erre egyszerűen nem találok szavakat, és még a gyári "vakmerő repülő csapat" elnevezés is megfekszi a gyomromat. Gondolom, az a hatkerekű patkány valami cseppfolyósított hidrogént vonszol abban a felborult szappantartóban:

|6582, 1998|

Nem egy gyönyörűség, de szinte a megváltás erejével hat ez az 1999-es, ismét Shell márkajelzésű különkiadás, amely mintha valami félúton megszakadt időutazással igyekezne némileg visszakalauzolni bennünket az édes nyolcvanas évek megnyugtató első felébe - igaz, pufi kerekeken, hogy a sérv álljon beléjük!

|1252, 1999|

De gyorsan rá kell jönni, hogy ez mégsem megváltás, mert az elmebaj tovább tombol. Hogy mindenféle absztrakt témák mellé elvont tartálykocsik kerüljenek, mint az iménti 6582-ben, az még csak-csak oké, na de mi a mentség arra az 1999-es eresztésre, amiben sárga ruhás triciklis rohamakármi hátsókerekezik vagányul, miközben a névadó "üzemanyag kamion" sofőrje gégemikrofonnal és aknavetőre hajazó, de leginkább talán lángszórónak vélhető tömlővel közelít valami totál képtelen benzinkörhintához? Mellesleg itt büntet először a hat studos szélesség.

|6459, 1999|

Valószínűleg Legoéknál is rájöhettek, hogy rettentő messzire vetették a sulykot, mert 2001-re "visszakonszolidálódtak" a már-már aranyosnak nevezhető kategóriába, és visszatért a hagyományos repülőgép hagyományos földi kiszolgálása. Na nehogy bármi eredetire gondoljunk: egyszerűen újra kiadták a három évvel korábbi 2532-es készletet.

|2718, 2001|

Ezzel egyidőben viszont tényleges újdonságnak mondható a Duplo kategóriában megjelent tartálykocsi, amely már magán viseli a mai Duplo készletek jegyeit, azaz a jármű gyakorlatilag két bazi elemből áll össze és kész:

|3091, 2001|

2002-ben még távol van a gyógyulás, ugyanis a Jack Stone sorozat ismét valami ámokfutás jelleget sugároz, ide értve az alábbi tartálykocsit is. Igaz, becsületére legyen mondva, hogy ez nem is üzemanyagszállító, hanem "gyors bevetésű tartály", magyarán eldugult csatornához szippantós kocsi, vagy valami hasolnó (hogy miért Octan a márkajelzése, passz):

|4616, 2002|

2003-ban a szerencsére tiszavirágéletű 4 Juniors sorozat is kitesz magáért egy kellően otromba és otrombán kelletlen tartálykocsival - meg sem próbálom ennél mélyrehatóbban értékelni, a kép ugyanis önmagáért beszél:

|4654, 2003|

Talán 2004-ben kezdődik valami normalizálódás, amikor is a Lego megpróbál újra Lego lenni. Első lépésben például visszanyúlnak a legutolsó vállalható darabhoz, és egy az egyben újra kiadják... a pontosan tíz évvel korábbi 6597-es repteret, benne a golfautónyi kerozines kocsival - minő meglepetés!

|10159, 2004|

A tartálykocsi témája ekkor le is kerül a napirendről, egészen 2008-ig, amikor is viszont ismét a Duplo sorozat ékeskedik egy új, nyerges üzemanyagszállítóval. Talán a kisgyerekekre tekintettel esik csorba az Octan színvilágán, és a hagyományos fehér helyett az élénkebb sárga adja az alaptónust:

|5605, 2008|

A végső feltámadásra viszont egészen 2010-ig kell várni, amikor is hosszú idő óta először ismét megjelenik egy nemcsak hogy vállalható és szerethető, de talán egyszer majd történelmi távlatból is emlékezetesnek mondható tartálykocsi, a 3180-as. Egyebet nem is szeretnék hozzáfűzni, mint azt, hogy én 20 év kihagyás után pont emiatt, és pont ezzel kezdtem újra a legózást.

|3180, 2010|

|minden kép forrása a Brickset|