Legoblog: A USS Intrepid nem az első nagyméretű hajó, amit építettél. Hogyan történt a dolog, egy reggel arra ébredtél hogy meg kell építened?

 

Ed Diment: Ez inkább egy fejlődési folyamat része, ahogy említetted, ez nem az első hajó. A HMS Edinburgh volt az első, de valójában még azelőtt is volt egy-két sikertelen próbálkozás. Először egy darabból akartam megépíteni őket, és rá kellett jönnöm hogy az nem fog működni. A HMS Edinburgh elég kicsi hajó, 3 méter hosszú volt, és 3 szekcióból állt, szóval az jól sikerült. Majd jött a HMS Hood, ami 4 szekcióból állt, még nagyobb volt. Majd beszéltem Ralph barátommal Hollandiából (Mad physicist - nemsokára vele is lesz interjú) arról, hogy innen hova tovább. Mivel ennél nagyobb csatahajók nemigen vannak, csak anyahajók, és mivel ő szeret repülőgépeket építeni (ő tervezte az összes repülőt a hajón), nézelődtünk a különböző anyahajók között, és az Essex osztály megfelelőnek tűnt. Az USS Intrepidre azért esett a választás, mivel a mai napig létezik, az eredeti hajó New Yorkban van (múzeumként üzemel - a szerk.), és úgy gondoltuk, hogy ez nagy segítség lehet.

 

| A HMS Edinburgh. Fotó: Lego Monster |
 

LB: Ezúttal miért a II. világháború csendes-óceáni hadszíntérről választottál egy amerikai anyahajót?

 

ED: Az emberek sokat kérdezik ezt, mivel brit vagyok, miért nem egy brit anyahajót választottam? Ha őszinte akarok lenni, azért, mert a repülők ezen az anyahajón sokkal érdekesebbek és változatosabbak. Négy különböző gép is van rajta: Corsair, Hellcat, Helldiver és az Avanger (ezekről írtunk itt - a szerk.), ezek Ralphnak nagyon közel állnak a szívéhez. Az Essex osztályú hajók hasonló felépítésűek a lapos tetejükkel, nagyon szépek, és persze rengeteg érdekes részlet van rajtuk, például a liftek, a fedélzet alatti nyitott részek. Ezek igazi kihívást jelentenek építési szempontból, és nem utolsó sorban sokkal jobban néznek ki, mint egy normális anyahajó.

 

 

LB: Bár ez az eddig épült legnagyobb Lego hajó, mégis rendkívüli figyelmet fordítottál a részletekre. Mikor kezdted az építést, és mennyi ideig tartott?

 

ED: Pontosan az év elején, január elsején. A tervezéssel kezdődött a folyamat, mérésekkel, a méretarányok meghatározásával. Felvettem táblázatba a hajó adatait, majd kiszámoltam a modell méreteit, szélesség, hosszúság. Ezután elkezdtem építeni a váz szerkezetét, ami lényegében egymásra rakott kockákból van, Technic elemekkel megerősítve. Kidolgoztam, hol legyen felosztva hat modulra, és onnan folyamatosan haladva, különböző részeket és modulokat építettem az elmúlt kilenc hónapban. Az elmúlt két hétben szabadságon voltam otthon, és minden nap reggel hatkor kezdtem az építést, lényegében péntek este 9-re lettem kész, kifejezetten erre a kiállításra.

 

 

LB: Hogyan tettél szert a hihetetlen mennyiségű szürke kockára?

 

ED: Ez egy hosszú történet, valójában a gyerekkoromra nyúlik vissza. Egy része az 1978-as Lego Space Centre-ből való, és azóta, az elmúlt 35 évben gyűjtöm a Legót. Jó része egy Manchesteri játékboltból való. Eladták egy építészeti cégnek, majd visszavásárolták, de nem tudtak vele mit kezdeni, és mikor meghallottam, mondtam, hogy megveszem az egészet. Ez kb. 200 Euró értékű kocka volt, egy hatalmas dobozban. A csempék a Windsori Legolandból valók, egy pár éve kiárusítást rendeztek sérült dobozokból és alkatrészekből. Súlyra árulták, úgyhogy vettem 40 kilónyi kockát. Így ment, nézelődtem az EBayen (tegnap óta megy az ebay.hu - a szerk.), bolhapiacon, és persze a Bricklinken, ami a speciálisabb alkatrészek beszerzési helye volt, hosszú idő termése. És persze szét kellett szednem az HMS Edinburgh-ot, hogy ezt a hajót megépítsem, és folyamatosan keresni-keresni az olcsó kockalelőhelyeket. Persze még így is több ezer Eurónak megfelelő kockát kellett vennem, hogy meg tudjam építeni.

 

 

LB: Tudod, hogy mennyi kockát használtál fel az építéshez?

 

ED: Körülbelül 250 ezret. Valószínűleg pontatlan, plusz-mínusz 10 ezer. Amikor a táblázatokat csináltam a számításokkal, kiszámoltam, hogy a leszállófedélzethez kb. 78000 kocka kell, hogy hány kocka van a kereszttartókban, azt felszoroztam tízzel, a hajótesten 30 négyzetcentiméteren mennyi van, felszoroztam tízzel, szóval ez egy meglehetősen hozzávetőleges szám. Ez persze a repülőkkel együtt. A repülők nélkül 200000.

 

 

LB: Tudnál egy pár szót mondani a Red Bull Air Race-ről? Tudsz a gép Magyarországhoz és Besenyei Péternek a versenyhez fűződő viszonyáról?

 

ED: Igen persze, meg is építettem a repülőt 1:22 léptékben. Véleményem szerint ő az egyik legnagyszerűbb pilóta a világon. Mivel rengeteg sötétkék kocka állt rendelkezésünkre a repülők építésénél, és mivel Péter gépének felső része is sötétkék, jó ötletnek tűnt megépíteni a Red Bull gépet!

 

 

LB: Volt időd egyéb projektekre az Intrepid építése közben?

 

ED: Igen, építettem egy-két kisebb művet. Például az oldalfal burkolása időnként elég unalmasnak bizonyult, négy óra építés után kifolyik az agyad, és ilyenkor jó egy kicsit mással foglalkozni. Építettem egy Duesenberg autót, a Red Bull repülőt, és még egy-két dolgot egy másik kiállításra, ami egy pár hét múlva lesz. De minden este 2-3 órát, hétvégénként 10-12 órát, és az elmúlt teljes 2 hét szabadságomat az Intrepid építésével töltöttem. Lényegében ettem, aludtam, dolgoztam, és legóztam, ezt a négy dolgot csináltam az elmúlt kilenc hónapban!

 

LB: Tudod, milyen nagy dolgot fogsz építeni következőnek? Nagyobb lesz mint az Intrepid?

 

ED: Mindenki ezt kérdezi, én viszont kezdek kifogyni a lehetőségekből. Szemezgettem a USS Enterprise-zal, ami az USA jelenlegi legnagyobb anyahajója, de ebben a léptékben két és fél méter széles és közel tíz méter hosszú lenne. A számításaim szerint 1 millió kocka kellene hozza, ami négyszer ennyi Lego, szóval ezt nem tudom megengedni magának, és időm sem lenne rá. Ha valami lesz is, akkor az közel hasonló méretű lesz, mint az Intrepid.

 

LB: Van valami üzeneted a Magyar Lego fanoknak?

 

ED: Köszönöm szépen a támogatást, nagyon örültem, hogy láthattam a projektet a blogon, és persze a magyar építők nagyon ügyesek, csak így tovább!

 

LB: Köszönjük szépen!

 

ED: Én köszönöm!