Párszor végiggondoltam már, mennyi időt is töltök a bloggal (értsd: a legóval). Sokat, nagyon sokat, rendre arra jutok. Néha gondolok rá, miért is, de jobb válasznál sosem jutok tovább, hogy csak. Niklas Jansson ellenben minden bizonnyal egy nagyon szorgalmas fiú, aki nálam sokkal több időt tölt legózással, valószínűleg nem sajnálja egyetlen percét sem a kedvenc játékától, még akkor sem, ha látszólag neki is céltalan a küldetése: legót tervez, újratervez, koncepción agyal – mindezt tulajdonképpen magának, csak úgy.
Jansson classic space, azaz 1989 előtt megjelent space készleteken nőtt fel, és nagyjából a Futuron tematika megjelenése táján szüntette be a legózást, mint elvetnivaló kisded tevékenységet. Mint minden normális ember, később aztán mégis is rájött, hogy legóval a felnőttek is adhatják, hát belekezdett megint a játékba. Ekkora azonban már, gondolom úgynevezett kreatív mivoltából is fakadóan túllépett, túl akart lépni azon, hogy egyszerűen csak gyűjtse, kiállítsa, vagy továbbépítse a meglevő, vagy újonan megszerzett készleteit.
A szimpla múltba révedéssel nem elégedett meg, valami többre vágyott, mint a gyerekkora szuper készleteit könnyes szemmel dícsérni, vagy a LEGOt kritikátlanul imádni. (Roppant szimpatikus nekem ez az ember: rendre erre kapacitállak én is Titeket, mikor jó kritikát várok tőletek.)
Belefogott egy komolyabb projectbe, a space-tematika (illetve gyakorlatilag a legó)újratervezésébe, újragondolásába. Nem egyszerűen csak ötletelni akart, hanem egy a korábbi space készleteken alapuló teljes koncepciót kidolgozni, a dizájn, a játszhatóság és az eladhatóság szempontjait mind-mind figyelembe véve.
Bár nekem a nullánál is kevésbé tetszenek a tervei, mégis megértek egy csettintést a nyelvemmel, mikor végigfutottam a doksit: azért ez már valami. (Bár gyakorlatilag nincsenek space készleteim, mégsem mondhatom, hogy idegenek lennének, sőt, classic space-fetisiszta sem vagyok, Jansson cuccai valahogy mégsem jönnek át.) A minfigek túl kifinomultak, robotszerűek, leginkább az AI című filmben látott mesterséges emberekre emlékeztetnek, míg a sok-sok apró és okos elemmel egyszerűen nem tudok mit kezdeni.
Egy része van azért a projectnek, amiért akár fészbuk-csoportot is indítanék, mégpedig a dobozolás megújítása (vagy sokkal inkább: visszatérítése) rekeszes irányba.
Ha a summás és hevenyészett, ráadásul kissé lesújtó véleményemnél, illetve a mellékelt pár képnél jobban érdekel a téma, vagy – nagyon helyesen – magadénak akarod tudni az egész koncepciót, illetve az abban foglalt súlyos alapvetéseket, csak kattintanod kell, olvas végig. Space/Star Wars vonalon utazóknak feltétlenül, de másoknak is megér egy legalább egy átfutást. (Aztán persze kommentben jöhet mi jó, mi szar, mi őrület, mi pedig botrány.)
| A project linkjét Schäfer Zsolttól kaptam, a képeket meg a doksiból magából loptam, mindenért köszönet. |