Mostanában csupa bombasztikus, fantasztikus, hihetelne, vagy éppen félszobányi szettről/megjelenésről számolok be, hol nagyon, hol kevésbé lelkesen. Pedig ha valami tökre nem számít- vagy csak a gyűjtőknek - azok éppen ezek. Sokkal fontosabbak ezeknél a szép, ám monstrum szetteknél a jól használható és sokszor nagyon is bájos alapkészletek.

A most megjelenő 6194-es My Lego Town is egy ilyen doboz. Nem a legnagyobb - bár 516 kockát rejt - de minden van benne, ami egy jó legózáshoz kell: kerekek, tetők, ablakok, és mindenféle speciális alkatrész.

Azt gondolom, hogy az ilyen készletekkel lehet nagyon jól elkezdeni ("megtanulni") legózni, mert bármi, értsd: bármi megépíthető ebből az egy dobozból. Ráadásul nézzétek meg a 2 minifiget, mennyire bájosak már.

Egy jó kezdőkészlet sok mindent eldönt. Leginkább mondjuk azt, hogy elkezded-e imádni a kockákat, vagy sem, ráismersz-e a kockák mögötti világra, vagy csak műanyag izék maradnak. Rám például bizonyára nagy hatással volt egy, a fenti készletre nagyon is hasonlító kiadás. Amikor 2007. elején, immáron 30 évesen elkezdtem gondolkodni azon, hogy megint legózni kellene, ezt írtam egy másik, ámde nem legoblogon:

Nagyon rákattantam erre a lego-témára. A végén még előveszem a legoim. De ez off-topic. 
Szóval. Erős gyűjtögetésben vagyok az interneten az ügyben, hogy milyen készleteim voltak meg anno. És rábukkantam erre:

 

Szintén az egyik alap-szettem, az elsők között kaptam. Hogy miért is érdekes? Mert ebben a szettben találtam először kisfiú-babát és kislány-babát. Ők ráadásul ráadásul rendkívül romantikus környezetben: egy virágágyásokkal szegélyezett malomban éltek ketten. Apa pakolta a zsákokat, a kleopátra hajú anya meg locsolta a virágokat. Mindig nagy szerepjátékos voltam: családosdit játszottam velük. Boldogságosdit. Csókolózósdit. Virágot adósdit. Amikor velük foglalkoztam a szobám romantika zónává változott. És persze akkor kicsit én voltam Dzsoni, a lego-baba, akinek nem volt haja, csak piros sapkája. (érdekes, a lego-lánynak nem volt neve)

Azóta megnőttem. Egy csúnya, szemét felnőtt lett belőlem. Hajam nekem sincs, piros sapkám viszont van. És megbámulom az utcán azokat a nőket, akiknek legobaba-hajuk van. 

Lám-lám. Borzalmasan nyálas, írásban látva meg még annál is nyálasabb érzelmeket képes egy nyomorult kis készlet egy nagyon felnőttből is előcsalni. Ezek a nagy dolgok, nem a vintage tűzoltóság.

[Egyébként követsz twitteren?]