Általában igyekszem kerülni azokat a témákat, amelyek nagy valószínűséggel végigfutnak a nem legós blogokon is, hiszen úgyis látjátok/láttátok már őket, sok újdonságerejük nincsen. Így nem számoltunk be a múlt héten Friedemann Wachsmuth nagyszerű Super 8-as vetítőgépéről, mely pillanatok alatt elárasztotta a netet. Hogy most mégis tertékre kerül, annak oka a hét elejének nagy retrós hevülete.
Íme ő, ha valaki még nem ismerné:
Lego Technic Super-8 Movie Projector from Friedemann Wachsmuth on Vimeo.
Nem tudom más hogy van vele, de engem a vetítőgépek engem egyértelműen a múltba visznek. Nyilván használják őket még ma is, de azért általánosnak már biztos nem általános. Szerintem nem sok család van széles e hazában, ahol a papa még mindig filmre forgatja a legfontosabb eseményeket, hogy aztán ünnepélyesen, sötét szobában vetítse le az egész családnak. Mert régen az úgy ment ám. A nagyimnak például volt egy vetítője. Hogy mennyit használtuk? Ha jól emlékszem sajnos nem sokat. Bárhogy kotorászok az emlékeim között, csak egy-két No, megállj csak vetítésre tudok visszaemlékezni. (Ami úgy önmagában nem kicsit menő! Imádtam.)
(Megjegyzem, ez egy nem kicsit érdekes rész. 2:30-nál egy szintipop alapmű szólal meg, Gershon Kingsley Popcorn című klasszikusa. Szovjet minimál, beszarás.)
Visszatérve a gépre: az orsók, a lámpa és lencse kivételével minden legóból készült. Azt sajnos nem tudom megítélni, hogy (legó-)technikailag mennyire bonyolult szerkezet, de első ránézésre nem érzem hatalmas kihívásnak. (Nyilván nekem az lenne, de én nem is építek ilyeneket.)
Nekem az egészből csak a vetítőgépek jellegzetes hangja hiányzik. De az nagyon.
| via peaceman.de | képek: pazarcuccok |
