A tavaszi műegyetemi Állásbörzén megrendezett első LEGO® Kreatív építőverseny beszámolóját tőlem olvashattátok a blogon. Ősszel is ott voltunk, indultunk.
Nekem a tavaszi valahogy jobban tetszett. No persze nem (csak) azért, mert akkor kaptunk egy csomó ajándékot, hanem annak a hangulata sokkal jobb volt. Most úgy éreztem, hogy nem volt eléggé megszervezve a dolog. Ahogy láttam ez a szervezői feladat most gyakornokoknak volt kiadva, akik nem uralták maximálisan a terepet. Nem álltak ki, hogy na tessék elkezdeni ebben a témában építeni, most meg tessék abbahagyni, lemérni és vitrinbe tenni a művet. Lehet, hogy ezek apróságok, de számomra ezek fontosak. (Túl rendszerető vagyok?) A mellettünk ülő srác konkrétan valami robotszörnyet épített és féltávnál kérdezett meg minket, hogy akkor most valami téma is van?
A terem berendezése sem volt túl ideális. Jópofák voltak ezek a puffok, de a végére olyan rendetlenség volt, hogy egymáson kellett keresztülbukdácsolni, ha le akartam menni valami alkatrészért.
Azért jól éreztük magunkat, ismét jót szórakoztunk!
Ezzel a passzív házzal neveztünk a versenyre
Hajtás után a mostani őszi felvonásról a győztes csapat tagja, nyíregyházi tudósítónk, Drigo ír nektek részletesen.
Sziasztok!
Elég régen jelentkeztem már, ennek okaiba most nem mennék bele. Legutóbbi posztom óta sikerült véglegesíteni, hogy Nyíregyházám írhassam a szakdolgozatomat, így folyamatosan járok a Legohoz, igaz csak heti 1-1 alkalommal. Most főként a mérnökségen szoktam lenni, így betekintést nyertem az Ő munkájukba is. Mondanom sem kell, ez is igen érdekes. Erről azonban majd egy másik bejegyzésben.
Most nem a Legoról, vagyis pontosabban nem Nyíregyházáról lesz szó. Idén ősszel is megrendezték a hagyományos BME Állásbörzét. A Lego pedig már második alkalommal rendezett építőversenyt az egyetemen. A korábbi években is már lehetőség volt Legozni a börze ideje alatt, a tavaszi, első Lego Kreatív Építőverseny után most ősszel viszont ismét értékes nyereményekért versenyezhettek a résztvevők. Amikor tavasszal – az első versenyen elért helyezésünk alapján - részt vehettünk egy nyíregyházi VIP gyárlátogatáson Polonkai Rita kikérte a véleményünket a versennyel kapcsolatban. Hiszen, ahogy ő mondta, ki tudná jobban, hogy milyennek is kéne lennie egy ilyennek, mint maguk a versenyzők. Mi akkor elég sok ötletet mondtunk, hogy min lehetne változtatni, mi az, amivel még jobbá lehetne tenni a versengést. A mostani börzére ebből elég sok dolgot megfogadtak a Legonál, így kissé más keretek között folyt az építés.
Már az azt megelőző HVG állásbörzén is szerettem volna részt venni, arra azonban nem sikerült egy csapatot összeszedni. Pedig érdekes kihívásnak indult, hogy már ott is kategóriák voltak, így valamennyire meg volt kötve a jelentkezők keze, de ez egyben kiváló próbatétel is. Mint említettem ott sajnos nem sikerült elindulnunk, de a műegyetemit már nem hagyhattuk ki.
Ott végül csak egy kategória volt, ez pedig a 2015-re elkészülő új gyárral volt kapcsolatos. A téma a megújuló energiaforrások volt. Szerintem nem vagyok egyedül, amikor ha a megújuló energiaforrás kifejezést hallom egyből egy szélerőmű jut eszembe. Így kézenfekvő volt, hogy valami mást kell építenünk, hiszen nagy valószínűség szerint másoknak is ez lesz az első gondolata. Nap-, víz- és bioenergia témában viszont nem sikerült semmi ütőset kitalálnunk, pedig most agyaltunk rajta elég sokat. Így, bár tavasszal megfogadtuk, hogy most nem ott fogjuk kitalálni, hogy mit építünk a szerdai startnál ismét ott álltunk ötlettelenül. Lesz, ami lesz – gondoltuk. Ahogy tavaly is, most is körbenéztünk, felmértük a készleteket, és reméltük, hogy majd jön az isteni szikra. Hát nem jött. Ezt persze hamar meguntuk és visszatértünk az eredeti ötletünkhöz. Nekiálltunk egy szélerőmű építésének.
Az eredeti elképzelésünket annyival sikerült megfejelni – rendkívül kreatív módon -, hogy ha már elég sok hasonló építményt kéne megelőznünk, legyen miénk a legnagyobb, természetesen a maximális, 2011 g-os határon belül. Így gyorsan felmértük a kiállításra szánt vitrin maximális befogadóképességét és mindenki elindult „bevásárolni”. Mire nagyjából az összes rendelkezésre álló elem nagy része nálunk volt, úgy gondoltuk nekiállhatunk, ha más nem legalább már a többiek sem tudnak haladni (Remélem, érezni az iróniát.). Az elején elég gyorsan haladtunk, ketten csináltuk a lapátokat, ketten a törzset. Az első komolyabb probléma az volt, amikor rájöttünk, hogy egy szélerőmű nem négy, hanem három lapátból áll, így az elsődlegesen jól megálmodott összeillesztést újra kellett gondolnunk. Valahogy azonban ezt is sikerült megoldani, majd jöhetett a két fő elem egybeépítése.
Sajnos tavalyhoz hasonlóan idén sem bővelkedtünk csuklókban, és egyéb forgó alkatrészekben. Az már korábban kiderült, hogy kerekek idén sem lesznek, így autóban ismét nem gondolkodhattunk. Így, a legnagyobb fejtörést tavalyhoz hasonlóan idén is az jelentette, hogy miként kapcsoljuk össze az egyes részeket úgy, hogy azok tudjanak mozogni is. Ezt végül egy újítás segítségével ugyancsak sikerült leküzdenünk. Tavaly sok probléma adódott abból, hogy a Nyíregyházára szállítás során a műalkotások megrongálódtak, így nehéz volt azokat újra összerakni. Ezt én is tapasztaltam, amikor a gyárlátogatáson voltunk, mivel a mi emberünknek is felcserélték egy két részét. Az ilyen felemás rekonstrukciókat megelőzendő, idén a főbb elemeket modell ragasztóval kellett összerakni. Mi ehhez sokáig úgy álltunk, hogy a Lego attól Legó, hogy minden további segédanyag nélkül játszható. Mivel azonban a ragasztó mindenkinek rendelkezésére állt – ráadásul a szabályzat szerint kötelező volt használni – és nekünk nem sikerült jobb megoldást kitalálni, mi is felhasználtuk a ragasztót. Ez azonban csak kicsit könnyítette meg a helyzetünket, hiszen ettől még hiába lett stabilabb az építményünk, a lapátok mozgását és forgását a ragasztó enyhén szólva sem pozitívan befolyásolta. Szerencsére azonban ezt is sikerült megoldani, így sikerült maximálisan megvalósítani az elképzeléseinket. Mivel maradt még egy kis időnk, az egészet egy „vizes alapra” helyeztünk és építettünk egy kisebb hajót is.
Az eredményhirdetésre másnap került sor - mivel még csütörtökön is volt két építő session a szerdai kettőhöz hasonlóan -, ahol nagy meglepetésre, idén csak a közönség szavazatait figyelembe véve hirdettek eredményt. Nagy örömünkre a tavaszi versenyhez hasonlóan most is mi nyertük el a közönség tetszését. Most a jutalmazás is másképp nézett ki, mint az előzőekben. Így az első három helyezett kapott díjat, ott azonban minden csapattag külön-külön. Sajnos azt nem tudom, hogy a többiek mit kaptak, de mi, az első helyért egy pakli francia kártyát, egy esernyőt, egy törölközőt – nekem ez tetszik a legjobban – és egy 5891-es készletet.
Az első helyünk ellenére nem tudom, hogy a miénk volt-e a legjobb alkotás. Nem hinném, hogy valami nagyon extrát építettünk volna, amit csináltunk viszont egyszerű és nagyon elegáns lett, ráadásul a mérete is biztosan előnyünkre szolgált, hiszen egyből magára vonzotta a tekinteteket. Azt viszont tudom, hogy tavasszal is ott leszünk és a LET’s GO csapat ismét támadásba lendül.
A jobb oldali a győztes szélerőmű.
