Sokat emlegetem a nyolcvanas éveket, de azért a kilencvenes évtizednek is volt egy hangulata: már majdnem modernitás volt, de útjainkon még javában dübörögtek az előző éra járművei – főleg az elején. Megpróbáltam - nagyjából - 6 pötty szélességben felidézni egy-két emblematikus járgányt, amit akkoriban sokszor láttam az utakon. Egyesek jobban sikerültek, mások kevésbé, de talán mindegyikben felismerhető valami az eredetiből (feleségem szerint legalább is "ó hogyne hát persze").
1. Az utolsó mohikánok egyike, Ikarus E99 emeletes távolsági luxusbusz, a Volánbusz-Eurolines kötelékéből:
2. A szovjet ipar egyik remeke, Kamaz 5511, a Fővárosi Közterület-fenntartóktól:
3. Az elnyűhetetlen, megszelidíthetetlen ősszovjet romboló, Zil 133, akárhonnan, úgyis ilyen volt a legtöbb (csak nincs ilyen tetőm kékben, azért az szürke lett):
Ha jól megnézed, a kocsiszekrény egy része itt is erősen SNOT*-os
*SNOT: Stud Not On Top, azaz a bütykök nem felfelé állnak - itt konkrétan lefelé
4. Egy nagy kedvenc csehszlovák erőgép, Tatra 815 billencskocsi (dömper), mondjuk a néhai hídépítőktől:
A homlok, a puttony és a tartályok építése durván unortodox, és a siker mégis meglátszik!?!
5. Utolsó kiállítási tárgyunk már szerepelt győri a hőskorból, Rába 831 nyergesvontató a Hungarocamion régi színterve szerint, szekrényes pótkocsival:
Ehhez is van bögre, nem is egy: abból csináltam a vontató tartályait :)