Az már kicsiben kiderült, hogy a 8404-es Public Transport Station nekem bizony bejön. Idővel persze teljes méretben is be- és megjött, tetszik is annak rendje s módja szerint. Elméláztam azonban azon, hogy micsoda álomkészlet lett volna a magamfajta tömegközlekedésen nevelkedett lakótelepi kölyöknek, ha a nyolcvanas években létezett volna hasonló.

Nem létezett, úgyhogy csináltunk, amilyet tudtunk, megfigyeléseink alapján. Most elővettem az emlékezetemet, a kockáimat, és visszaálmodtam magam öt éves koromba, tehát 1985-be. Lehet, hogy ha akkor készült volna a 8404-es, és billundi felnőttek helyett albertfalvai gyerekek tervezték volna, akkor valami ilyesmi lett volna:

A gyerek számára ugye nem feltétlenül az a lényeg, hogy egy modell úgy nézzen ki, mint az igazi, sokkal inkább az, hogy az adott tárgy jellemzőnek vélt jegyei meglegyenek. A többi tökéletesen mellékes, sőt lényegtelen. Így hát bátran állítom, hogy ez az álomkészlet bizony tökéletesnek számított volna.

A villamosnak és a busznak volt megállója, abban volt tábla, közlekedési lámpa, pad... Mellette a betontengeren is volt pad, de az piros volt, és a sarkon volt trafik, ahol egy néni lakott, és buszjegyet meg kovászos uborkát árult. Nosza hát:

Én akkoriban ezzel is boldog lettem volna. Ma ennél sokkal több dukál, de nem biztos, hogy nagyobb tőle a játékélmény:

A busz pedig értelemszerűen kék volt, a teteje szürke, egy bácsi vezette, és kerek volt az első lámpája.

Én tudom, hogy mai fejjel az alábbi összehasonlítás elég megdöbbentő, de hangsúlyozom: akkoriban a buszt kétségtelenül a baloldaliban ismertem volna fel:

No meg vegyük az utcaseprőt! Még hogy kocsi söpörje az utcát... Az "utcaseprő kocsi" egészen nyilvánvalóan csakis az utcaseprő bácsi kocsija lehetett. Láttam az óvoda udvaráról, tudtam, hogy narancssárga, tehát a 80-as évekbeli színpalettában piros. És volt hozzá seprű, lapát és szemetes:

Utcaseprő, kocsi

Kocsi, utcaseprő

Meg volt autó is. Laktak a házban valahol a magasabb emeleteken olyanok, hogy "agerencsérék". Na azok olyan emberek voltak, hogy nagyon dögösek. Fehér autójuk volt, kockalámpával, kombi volt, és füstölt volt az üvege. Ennyit láttam belőle akkor, pedig biztos volt még benne szőrmekormány, a visszapillantón mókusfarok, vonóhorog, Hella ködfényszórók, kétszólamú duda, fagolyók az üléseken, tetőcsomagtartó, két méteres, rugózott talpú URH rádióantenna, Jugóból szerzett kazettás magnó, konzervdobozból készült rallikipufugóvég, a hátsó lökhárító alatt gumi nyúlfarok leföldelni a villámcsapást - mert a négy kerék nem elég, b+ - szóval az igazi, vérbeli lakótelepi 2104-es LADA, ami úgy csinált, hogy redna-redna-redna, de ez már egy más történet. Nekem akkor így nézett ki:

agerencsérné

Manapság persze már agenencsérné lánya valami böhöm kabrióval jár plázázni:

Na és a villamos? A budapesti 47-es vonalán laktunk, amely vonalon akkoriban (és egészen 2006-ig) két UV motorkocsi fogott közre egy pótkocsit. Sárga volt, egy kerek lámpája volt középen, a kocsik belső végén piros fények voltak, a villamos kerekén nem volt gumi, a tetején volt viszont olyan magasba nyúló izé, amit áramszedőnek hívtak és arra szolgált, hogy a tüzijáték napján oda rakták a piros-fehér-zöldet, és néni vezette, méghozzá egyszer az egyik végén, másszor a másik végén, pedig se itt, se ott nem volt még kormánya se - micsoda alsóbbrendű jármű!. Tehát:

A Combino-féleségekről akkoriban el se hittük volna, hogy azok egyáltalán villamosok:

És akkor a végén jöjjön még bónuszként a 8404-ben fel nem lelhető, ám mifelénk akkoriban sokszor megforduló, és nemrég a blog háza táján is felemlegetett postakocsi. A 6362-eséről mintáztam, tetszés szerint lehet Robur vagy Barkas, csak zöld legyen. Mivel zöld lámpatartó kockáim akkor se voltak, és most sincsenek, kerek lámpát nem tudtam csinálni neki, de ez a játék szempontjából megint csak lényegtelen:

És még? A százforintos akkoriban lila papírból volt, és a kétforintos sokkal jobb volt, mert odáig el tudtam már számolni, és az nagy volt, sárga fémből. És volt gombfoci. A villamosjegy is sárga volt és metrón, földalattin, fogason és trolin is használhattuk, a buszjegy pedig kék, talán húsz fillérrel drágább, viszont minden járműre jó volt. Szerintem a kifli is finomabb volt, a benzinkutat meg úgy hívták, hogy Áfor. Jó volt akkor játszani, és a LEGO is milyen játékos volt!