Nem az Ikarus volt az egyetlen gépjárműgyár a KGST piacon, amely úgy húzta ki a rendszerváltásig, hogy évtizedek óta szinte változatlan formában ontotta termékeit, valymi kevés energiát fektetve olyan imperialista passiókba, mint a kutatás-fejlesztés. Ugyanolyan Trabantot, Wartburgot, Barkast, Daciát, Skodát, Ladát, Polski Fiatot, Moszkvicsot, Zaporozsecet, Zastavát, IFÁt, Zukot, Nysát, Kamazt, Tatrát, Zilt, Karosát vagy Roburt láthattunk a hetvenes évek elején, mint a nyolcvanas évek végén. És persze 200-as Ikarust is ugyanígy.
The original since 1966
Igen ám, de kezicsókolom, 1990 után ezzel már nemhogy a világpiacra, de még az ex-KGST országok felé sem illett kacsintgatni, mert a 20 éve lelakott német Setra, Neoplan vagy Mercedes busz is kelendőbb (sőt nemcsak olcsóbb, de olykor jobb is) volt, mint egy vadonat új 200-as Ikarus. Mit volt mit tenni, megváltó modernitás nemhogy kéznél, de még a láthatáron se volt, így hát jöhetett a jellegzetes posztkommunista innováció: az optikai tuning, a.k.a. fészlift.
A lényeg nem sokat fejlődött, de ráhazudták, hogy jobban néz ki. A Trabant nagyobb és szögletesebb hátsó lámpát, meg fél évszázaddal modernebb és kétszer annyi ütemmel megáldott VW motort kapott, a 200-as Ikarus meg új homlok- és farlemezekbe LEDes lámpákat, valamint sötétebbre füstölt üvegeket. Na bumm! (Jó oké, némi elektronika, meg időnként újabb motor is akadt, de ezeket úgyse legózom bele). Ha már a 200-as családot kiveséztem, adott volt a kocsiszekrény, csak az új arcot és feneket kellett rászerkeszteni. A busz orra kicsit macerás volt, de nem bizonyult megoldhatatlannak. Így hát következzék a hanyatlás előtti Classic renenánsz hat pötty szélességben:
Balra az elavultság csimboraszója, jobbra meg a brutális innováció.
Nem, nem, ez a kettő nem ugyanaz!
Ja és mivel a 200-as típusjelzés már ótvarosan hangzott, lett nekünk magasztos, hagyománytisztelő Ikarus Classic buszcsaládunk, sok-sok kis csemetével, szám szerint öttel: C56, C60 (készült egy, azaz egy példányban) és C63 szóló, valamint C80 és C83 csuklós.
Ikarus C56 távolsági busz
Igazából ez a farmotoros busz a típusjelzés ellenére nem a 11 méter hosszú 256-os, hanem a 12 méter hosszú 250-es ráncfelvarrott változata, módosított ajtókiosztással (a második ajtó a hátsó tengely elé került).
Ez ám a modern busz!
Jól látszik, hogy ez valójában a hosszú derekú és farú 250-es, nem pedig a tömpe 256-os.
De bizony, ez a fenék szebb, mert csak!
Ikarus C60 városi busz
Ebből a 11 méter hosszú, padlómotoros változatból viszonylag sokat vél látni az ember, de igazából csak egyetlen egy példány létezik belőle, amely HAE-195 rendszámon fut. Az összes többi átépített 260-as (ezzel is igazolva, hogy ez a fejlesztés nem is volt igazán fejlesztés).
Ezt Nyugaton is meg fogják irigyelni, olyan szép!
És praktikus! Ha városi busz, akkor sok ajtó! Igen, pont mint a 260-as.
Mondtam már: gyö-nyö-rű! De igen, csak azért is!
Szóval hát íme egymás mögött az új termékpaletta legjava. Van a rövidebb, meg a hosszabb. Melyiket parancsolja? Naaaa! Legalább az egyikből tessék már venni! Csak pár darabot! És esetleg egy darabot elfogadna, ingyen?
Hosszút? Esetleg rövidet? Mit iszol?
Jó, akkor teszem azt, összegyúrom a kettőt, és lesz belőle egy három ajtós, hosszú (12m) C66-os városi busz, bónusz ködfényszórókkal és színre fújt lökhárítókkal:
Ha ez se kell, akkor itt a vége, fuss el véle!
Illetve még nem egészen, mert az összehasonlíthatóság kedvéért itt van még egy-egy kép az eredeti járművekről is:
|C56, forrás|
|C60, forrás|
|C63, forrás|
