Már egyszer írtam, hogy kiegészítőfüggő vagyok - nő létemre gondolom ez senkit nem ér meglepetésként. Már DieN és RedAster munkáinál is azon gondolkoztam, nem vész-e  el a LEGO-ból valami, ha ékszert készítünk belőle és fordítva: veszít-e valamit az ékszer "komolyságából", ha LEGO-kockából készül.

Emiko Oye ékszerész alkotásait böngészve is az előbbi kérdés merült fel bennem.  Ezeknek az ékszereknek mintájául egyedi, patináns nyakékek szolgáltak, amire szerintem senki nem jönne rá, ha nem lennének a képaláírásokban megjelölve a források. És így, az eredetivel összevetve jutottam el oda, hogy se a LEGO, se a művészet nem veszít semmit. De miért is? Mert nagyon jól eltalált az egyensúly játékosság és  esztétikum között. A drágakövek helyén kis űrhajók ülnek, a kőfoglalatok helyett dokkokat találunk, hogy a színválasztásról már ne is beszéljek. (ld. alább a blacktron színvilágának alkalmazását)

Rizsporos intrikák. Az eredeti azért nem akármi. Még egy kis rizspor

 Leginkább egy űrcsata utáni űrhajótemetőre emlékeztet:
 

Louise Nevelson az ihlető

 Kördokk push-up. Igazából egy Cartier

Mind közül ez az egyik kedvencem nem csak a modellválasztás, hanem a nyakék miatt is, amely leginkább egy törzsfőnöké lehetne:

Blacktron-törzsfőnök. A francia eredeti igazi ritkaság

A fenti darabok elsősorban kiállításon találhatók meg, azért a San Franciscó-i ékszerész gondol a hétköznapokra is:

Ezt simán felvenném ruhástul, mindenestül

Szívesen lennék Emiko helyében, mivel az ékszerkészítés ebben az esetben  igazi játékélménnyel is párosul.

A teljes galériát itt nézhetitek meg, Emiko Oyét megtaláljátok a facebookon is.