Általában már a kiindulásnál azonnal el lehet akadni a projekttel: Honnan lesz digitális állományunk a sérült vagy hiányzó matricához? Az interneten tonnaszám fellelhetőek szkennelt matrica ívek, de tapasztalatom szerint az igényes pótláshoz ezek 90%-ban alkalmatlanok. Mit értek igényes alatt? Természetesen a kompromisszumot nem tűrő Lego minőséget; bár ez kicsit vicces, mert nem is olyan régen sok pl. Ferraris készlet olyan matricákkal jöttek ki amelyek ma már nagyon óvatos tulajdonosoknál is maguktól hullanak lefelé. Ti találkoztatok ilyesmivel más készleteken?
Amennyiben komolyan gondolod a munkát és nem sajnálod az időt akkor a következő lépések adódnak a profi pótlás előkészítéséhez. Be kell szkennelni vagy fotózni hatalmas felbontásban a sérült matricát. Ha a sérülés olyan jellegű, hogy a hiányokat a vektoros újrarajzolásnál könnyű pótolni, akkor félig már nyert ügyünk van. Kiindulhatunk a netes forrásokból is természetesen, de mindenképp vektoros újrarajzolást javaslok. Az előbbiek már feltételezik a vektoros rajzolóprogramokban való jártasságot. Erre most nem térnék ki bővebben, de akinek ez magas, keressen egy havert aki jól ismeri ezeket a grafikai programokat. A Lego matricák nagy erénye, hogy többnyire geometriai formák, színes foltok alkotják a mintákat, tehát, bár aprólékos munka az újrarajzolás, könnyebb reprodukálni az eredetit, mint foto jellegű grafikák esetén.
Megvan a gyönyörű matrica pótláshoz digitálisan az alapanyag. Ollé! Nyomtassuk ki! Ezernyi lehetőségünk adódik. Először nézzük a nyomtatási eljárásokat, majd a használható matrica alapanyagokat.
Már nagyon sok irodában, néhol háztartásokban is megtalálhatóak kis színes lézernyomtatók. Alapvetően ezek jó gépek, de senki ne csodálkozzon, ha nem tudja beállítania szépen a színeket. Ezek a berendezések (általában az irodai kaliberűek) nem kalibrálhatóak, és a színezetet ezernyi paraméter befolyásolja. Most itt legyen elég annyi, hogy a xerográfia fényérzékeny alkatrészei és az elektrosztatikusan működő festékezés öregszik, használódik, változik a developer szemcsék mágnessége, stb; mindez hatással van a színekre. A kapott nyomatkép viszont általában gyönyörű. A kis méretű egyenletes flekkek szépek, nem szemcsések, jók a kontúrok.
Megbízhatóbb színeket kapunk tintasugaras nyomtatókkal, de Lego matrica pótlásához senkinek sem ajánlom a használatukat (feltéve, hogy profi megoldás a cél). Ugyan léteznek oldószeres tintákkal működő gépek, de ezek a nyomtatók túlnyomó többségben vízbázisú tintákkal dolgoznak. A vízbázisú tintát pedig oldja a nyál és az ujjlenyomat. Nyomatképük a technológiából adódóan szemcsés, pöttyös lesz, bizonyos kevert színeknél még a legprofibb/legdrágább nyomtatók is csíkozhatnak.
Digitális Nyomdagéppel egészen értékelhető matricákat lehet készíteni. Nagy előnyük ezen gépeknek, hogy (hozzáértő gépmester keze alatt) színhelyesek és képesek műanyag alapanyagok kezelésére (ahogy egyébként bizonyos kis irodai színes lézerek is). Bár nem kimondottan UV álló tintát használunk, a nyomatok nagyon jól bírják a kiképzést, és a nyomat maga vízálló. Jómagam ilyen szép nagy nyomdagépeken dolgozom, ezért saját pótlásaimat volt szerencsém így elkészíteni. Ez itt tényleg nem a reklám helye, de így kerek a kép. Így már érthető lehet számodra, hogy miért vagyok annyira meggyőződve a nyomdagép kategóriák képességeiről.
Minden előbbi technika hátránya, hogy fehér színnel nem dolgozhatunk. Ebbe sajnos bele kell törődni. (Lehet vitatkozni és válaszolni is fogok, de most nem untatnám a nagytöbbséget a kivételekkel.) A fölöslegesen költséges és nehezebben hozzáférhető technológiákról most nem látom értelmét írni.
Alapanyagok tekintetében éppen ennyire eltökélt vagyok. Papíralapú matricára nem készítek Lego matricát, mert az a nedvességet nem szereti és, ha már a tervezésbe beleöltem egy órát (most legutóbb a 20 éves lovarda logóját rajzoltam újra), akkor nem alkuszom meg olcsó anyagokkal. Legyen tartós. Műanyag öntapadót lehet matt és fényes, valamint átlátszó kivitelben is kapni. Ezek között van olyan gyártmány ami minden tekintetben kísértetiesen hasonlít a gyári Lego matricák anyagára. Természetesen ezt használom és egészen szép eredményeket lehet elérni rajta. Tippet az érdeklődőknek szívesen adok, illetve a nagyon elszántaknak az extra buktatókról is szívesen mesélek.
Összességében azt javaslom, hogy valamilyen műanyag öntapadóval kell próbálkozni, lehetőleg lézernyomtatóban. Vigyázat! Nem minden lézernyomtató képes kezelni ezeket az anyagokat és a maximális vastagságokra sem árt figyelni, ha el akarjuk kerülni, hogy apa gépében a fűtőhengerre olvasszunk pár Lego matricát.
Van még egy nagy segítsége az elvetemült AFOL-oknak. Ez pedig a digitális stancolás. A formavágott, vagy miniatűr lekerekítéssel készült gyári matricák is tökéletes minőségben újragyárthatóak, ha nyomtatás után digistanccal formára vágjuk őket. Valószínűleg így precízebb lesz, mint kézzel. Ennek talán csak egyébként megvásárolhatatlan „száz éves” készletek felújításakor, vagy komoly MOC-ok építésekor van jelentősége. Pontosabban jelentősége az mindig volna, de létjogosultsága kevésbé, mivel ezeken a gépeken a logolcsóbb induló ár (beigazítás, gépidő) 6000 Ft körül van. Ezt a lehetőséget is kihasználva építek mostanság egy szép nagy kiállítási tárgyat, de erről egyelőre bővebben még nem beszélhetek.
Amennyiben a matricák vektoros újrarajzolásával, vagy alapanyagokkal és nyomtatással kapcsolatban van technikai kérdésed, tedd fel bátran. Igyekszem legjobb tudásom szerint válaszolni! Sok időt kívánok minden lelkes matricagyárosnak (nekem most ebből van a legkevesebb)!
(bala08 írása)
