Az 1984-ben a keszthelyi moziban rettegtem végig azt az egyébként 1976-os, csak hozzánk kicsit késve elért King Kong feldolgozást. Ez a változat az én King Kong élményem, az újabb feldolgozások se el-, se meg nem érintettek. Egyébként majdnem 8 évesen nem annyira hatalmasra nőtt gorillától féltem a moziban (mert őt már ismertem a tévéből), hanem sokkal inkább a sziget őslakóira voltam ráparázva: a filmet kísérő rémálmaimat nem King Kong, de a félelmetes fáklyás táncot járó helyi törzsek keserítették.
Legtöbben könnyű témának hiszik a filmes legó-feldolgozásokat, talán épp azért van köztük rengeteg semmilyen (inkább mondjuk ki: szar) alkotás. Pedig mint minden jó cucchoz, ehhez is többre van szükség, mint végtelen számú kocka.
Legostein egy gyűjthető minifiget és nagyjából-egészében 21002 Empire State Buildinget használta fel, illetve egészítette ki egy cuki kisgéppel. Persze a kérdés igazából nem a mit, hanem a hogyan: remekül.
(És ha már filmek és cukiság: a Little Miss Sunshine felfoghatatlanul édes Olive-ját remélem sokan szeretitek legalább feleannyira, mint én. A film plakátjáról egy meglepően jó legós replika járta körbe az internetet a múlt héten. Mi sem hagyhatjuk ki.)
