Szia Tutuka!

Nagyon köszönöm, hogy a múltkori levelemet érdemesnek tartottad a közzétételre, és még meg is dicsérted.  Nem csak azért írok, hogy bárhol is publikálásra kerüljön (amit másrészről egyáltalán nem bánok), hanem mert körülöttem, az asszonykámon kívül vagy túl profi LEGO-sok vannak, vagy olyanok, akiket nem is érdekel. Én meg valahol középen el szeretném mondani, hogy mit miért csináltam, és jobb ötleteket kapni, vagy esetleg dicséretet. Ezért téged nyaggatlak.

A parti őr hótolója után nem hagyott alább a vágy, hogy a meglévő kis készleteimhez b-modelleket találjak ki. A célok továbbra is egyértelműek:

1. az általam kitalált szerkezet térjen el az eredetitől funkciójában,
2. csak az adott készlet elemeit használjam fel,
3. azokból viszont minél többet.

A következő áldozat a 3177-es Small Car lett, amely megjelenésekor kapott a blogtól hideget, meleget. Az én kis városi autóm a hálószobapolcon figyelt összerakva már egy jó ideje, mellette a kenguruzsebes felső büszke birtokosa pedig gyanús pillantásokat vetett rám, amikor leemeltem onnan járgányával együtt.

Az első megrökönyödés akkor ért, amikor szétszedtem, ugyanis teljesen elfelejtettem, hogy ennek a kocsinak az alváza egy tengelyekkel egybeöntött, más célra szinte teljesen használhatatlan műremek, nélküle viszont szinte nincs mire építeni. Ekkor eszembe jutott, amit a legutóbb írtam, hogy „a kerék elemek funkciója legtöbbször azért elég kötött, bár erre is van számos ellenpélda”, hát akkor itt az ideje ezt bizonyítani.

Kiskoromban egyébként is egyik mániám volt az alvázak és a rászerelt kerekek repülőgép hajtóműként való hasznosítása az egész szerkezet 90 fokos elfordításával. Eldőlt tehát a sorsa, repülő szerkezet készül, az alváz közepe viszont három bütyök széles, páratlan, vagyis a kiccsávó nem tud középre ülni, a kormány (ami nem is illik repülőhöz) sem kerülhet szimpatikus pozícióba (a „kormány” sosincs), de akkor mi legyen. Háhá, legyen ez is távirányítású kütyü, és akkor már el is indítottam a City RC (Remote Controlled=távirányítású) vonalát.

Tehát megvolt az alap, ráépítettem a szimmetrikusan ráépíthető elemeket. Itt jegyezném meg, hogy LEGOpata tüneteimhez hozzátartozik, hogy komolyabb építéskor arra is ügyelek, hogy a látható elemeken lévő LEGO felirat lehetőleg egy irányba mutasson. A felépítésből az ajtók funkcióját emelném itt ki, amik szintén kevés helyre alkalmasak, itt ők lettek a szárny vízszintes vezérsíkjának terelői, így külön-külön mozgathatóak.

Az orr részre felkerült három nagy látószögű mini kamera (a három színtelen lámpa), kettő előre, egy lefele néz. Elkészült a kémrepülő. Úgy néz ki, mintha a Macskafogó kém legyét (9:00-tól) kilapították volna. De mivel lehet irányítani?

A készlet semmi olyat nem tartalmaz, amit egy figura kézbe foghatna, a barna táska kivételével. A kormány nagyon gagyi lenne itt is. A sima felületű sarokelem lesz a megoldás, azt pedig ráépítve az autó tetejére, már kész is a műholdadó állomásra plug & play csatlakoztatható netbook. Nem is maradt, csak két beépítetlen elem, a kormány és a szélvédő.

Így készült el a távirányítós kémrepülő, az „RC Mini Spy Plane”, amit a vagány, sportos, csúcsgazdag agglegény azonnal el is vitt kipróbálni egy meredek sziklafal melletti kis tisztásra, ott készültek a fotók. Ilyen szerkezet persze már létezik, így ezt nem fogom beadni a szabadalmi hivatalba. Az LDD ez esetben sem kínál megoldást a digitális ábrázolásra, de a képeken, minden kivehető.

(Hogy hogyan repül a repülő, az egyszerű, és nem is túl profi utómunka kérdése, amiért úgy döntöttem, nem kérek külön elnézést, mert azzal csak felhívom a figyelmet rá, és mindenki azt fogja keresni a fotókon.)

Köszönöm, hogy végigolvastad, és ha esetleg van bármilyen ötleted, ötletetek bármivel kapcsolatban (pl.: inkább jelentkezz a VV-be, ott talán nem szavaznak ki azonnal), szívesen olvasom. A fa alja is tele leszek apróbbnál apróbb dobozokkal, úgyhogy lesznek még ilyen kifakadásaim.

Üdvözlettel:

Sárkányapu