Yooha írta visszaemlékezésében, hogy a minifiget ő gyerekként legóembernek hívta – és bizony én is. Megpróbáltam összeszedni néhány további „szakszót”, mármint amit gyerekfejjel, és egy-két évtizeddel az internet korszaka előtt annak tartottam, illetve tartottuk, öcsémmel együtt.
Ez mifelénk a motorháztetőnyitó (mert az első találkozásunkkor ez volt a dolga)
A legérdekesebb rögtön az, hogy soha nem hívtuk a kockákat kockáknak: az olyan gyerekes dolog volt, mi meg már öt, hat, tíz éves nagyok voltunk, úgyhogy vagy alkatrészekről, vagy darabokról beszéltünk, kizárólag. A kocka szónak egyetlen jelentése volt: ami nem kerek, az kocka. Ez különösen a lámpáknál (azaz átlátszó egyszer egyes plate-eknél és tile-oknál) volt fontos különbség.
A kockák a kerekek ellen
Először is voltak a lapos és a normál alkatrészek. Három lapos olyan magas volt, mint egy normál. Tehát a plate volt a lapos, a brick pedig a normál. A plate-nek ugye van a csempe (tile) variánsa, na ez volt nálunk a sima. Ezen túl pedig az adott elem hossza volt a mérvadó: sima lapos nyolcas, piros normál kettes, lapos négyes, stb.
Sima lapos nyolcas, piros normál kettes, lapos négyes
Volt továbbá technic darab, aminek az ellentettje a rendes darab volt. Igazából mindkettő brick vagy plate, csak az előbbiben vannak lukak, az utóbbiban nincsenek. A technic előnye általában, hogy hosszú, hátránya, hogy nem fehér vagy fekete, és lukas. Látható helyre rendes darab illett, rejtett helyre mehetett a technic is. Sőt jobb is volt: egy csomó rendes darabot lehetett megtakarítani vele, és még strukturálisan is előnyösebb volt például egy-egy nagyobb jármű, busz vagy kamion alvázát tizenhatos kockákra építeni, mint négyesek sokaságára. Statikailag és dinamikailag egyaránt nyerőbb volt.
Technic vázon normál felépítmény
Aztán voltak a különleges darabok, amelyeknek rendeltetésük volt, olyannyira, hogy másra csak elvétve alkalmaztuk őket. Ezek közül a kedvencem a lámpatartó, ami tulajdonképpen az is, a peeron is így hívja (brick with headlamp). Több szempontból is nagyon kétélű dolog a lámpatartó: Lámpát tartani, netán függőleges síkban épített dolgokat falra rögzíteni kiváló volt. Viszont az alsó pereme olyan törékeny volt, hogy a meglévő példányoknak egy jó ötödéről egyenesen letört. Nem magától, na! Segítettünk neki egy kicsit, dehát kövezzetek meg, ha ti is sok járművet építettetek, de nálatok soha nem volt látványos karambol! No meg aztán ott volt az a tény, hogy a hátoldalán volt egy négyszögletes luk, amiben alkalom adtán frankón lehetett rögzíteni valamit, viszont általában inkább zavart, kiváltképp mikor kényszermegoldásként az utolsó utáni fehér normál egyes gyanánt használtuk fel, látható helyen, lukasan, netán törötten. Agyrém! Igyekeztünk is palástolni a csorbát. Ebből születtek olyanok, mint a „te, figyelj, miért van ott az a lámpa? Elfogyott a fehér egyes és már csak lámpatartót találtam.” Sajnos ahhoz nem voltunk elég kreatívak, hogy olyan zseniális ablakkereteket lássunk beléjük, mint ennek a microscale várnak a szerzője.
Lámpatartók
Szintén az autós témából lehet ismerős a sárhányó, amit ismét csak így hív a peeron is (mudguard). Nem nagyon szerettem. Rengeteg volt belőlük, és sárhányókénti alkalmazásuk csak az akkori kerekekkel volt lehetséges, értelemszerűen négyes szélességben, másra viszont nehéz volt felhasználni őket, úgy bizarr formájuk, mint az oldalukon éktelenkedő kivágások miatt. No meg aztán volt a versenysárhányó, amit végképp nem lehetett másra használni.
Anno azok a pirosak hányták a sarat. Manapság meg többnyire ezek a fehérek.
Aztán voltak sokkal kevésbé kézenfekvő, s ebből kifolyólag valószínűleg egyedibb szakszavaink is: egyenesen életem első készletéhez vezethető vissza, hogy nálunk a hengeralakú normál egyes mindig is motorolajként futott, és a mai napig így hívom. Ennek oka, hogy az ominózus első, Shell benzinkút készletben volt egy üzlethelyiség, ahol ilyen darabok ábrázolták az árut. Noha ma gyanítom, hogy a dánok már a nyolcvanas évek legelején is dobozos kólát, netán sört árultak a benzinkutak boltjaiban, nekem akkor nem volt más viszonyítási alapom, mint a Budafoki úti vagy a Népköztársaság téri ÁFOR, esetleg a Baross téri Agip benzinkút. Nos akkoriban ezekben, és általában a magyarországi kutakon üzemanyagon kívül egyvalamit árultak: motorolajat. Tehát számomra azok a boltban kapható kockák a Lego Shell benzinkútjában is csakis motorolajos kannák lehettek, innen a máig tartó elnevezés. Volt egy különleges variáns is, a csúcsos motorolaj, ami tulajdonképpen közönséges egyszer egyes kúp volt, de nálunk a kúp inkább csak és kizárólag a két egységnyi magas, kétszer kettes alapú és egyszer egyes csúcsú nagy kúpot jelentette.
Kúp, motorolaj, csúcsos motorolaj, meg az ezekből épített bólya
Végül voltak még a lejtős darabok, amelyek manapság cseréptető néven is futnak a hivatalos marketingben. Ezekből voltak kisebb-nagyobb lejtésűek, kettes, hármas hosszban döntve, és ugyanígy voltak a fordított lejtők is, amelyek különösen a nagyobb, technic kerekek fölé kanyarított sárvédőknél voltak hasznosak (öcsém meg inkább kastélyokat épített, ahol a boltívekben mutattak remekül). Viszont akkoriban nekünk még nem voltak egyszer egyes slope-jaink, pedig akkor azok is biztos lejtős néven futottak volna.
Absztrakt szobrászati alkotás lejtőkből
Na és ti mit hogy hívtatok?
Lásd még:
