Egy ideje figyelmes lettem a lego.blog.hu weboldalra. Én anno a Lego-n nőttem fel, a duplotól a Fabulandon és city-ken (mármint azon belül city, castle, meg még a szép űrkészletek) keresztül a technicig és model team-ig.

Azóta is ha csak egy pár vitrines reklám kiállítás van egy-egy helyen, felpezsdül a vérem!:) Gyermekkoromat kinőve a középiskolai és egyetemi évek alatt visszafojtva élt bennem a vágy, amit néha lecsillapítottam egy-egy modell készítésével, amik rendszerint például egy-egy aktuális autótípusok voltak. És akkor következett 2010 karácsonya, amire decemberben már elkezdtem készülődni, rajzolgatni és skiccelgetni, szerkeszteni. Készültem. Tudtam, hogy a két ünnep között pár napot otthon töltünk majd a szülői házban, ahol a pincében gondosan eltéve lapulnak azok a dobozok, amik a kincseket rejtik: katalógusokat, némely dobozokat és magukat az elemeket. Cudarul mondjuk, mert nem szétválogatva, hanem vegyesen, a pneumatikus markolót és a model team jeep-et kivéve, azokat sosem kevertem más készletekkel. És akkor hát következtek az ünnepeket megelőző napok: a készülődés! A dobozok egymás után felkerültek a lakásba, szelektáltam szín szerint az elemeket, csörögtem késő éjszakákig. És pont karácsony előtti estén nekiláttam a feladatnak: megépíteni azt, ami már fejben és skicceken összeállt. Hogy mit? Elég annyi, hogy az alapötletet egy képkeresőben talált Mazda2 (sárga) - valószínűleg promócióra készült - modellje adta: tizenegy-pár stud (akkor még bütyöknek hívtam:) ) széles, kizárólag alapelemekből épített modell volt: lépcsőzetesen tört kerekekkel, látszó struktúrával. A gond csak az volt, hogy egy teljes modellhez egyik színből sem volt elég elemem.

A "probléma" megoldását az jelentette lényegében, hogy elkészítem pont a felét a járgánynak és vágatok egy tükröt, amiben kiegészül teljessé és életre tud kelni!

Nos, tehát az első (akkor még anno az egyetlen) modell egy Fiat Grande Punto: egy év alatt simítottam rajta egy-két vonalat, farigcsáltam, és biztos nem tökéletes még mindig, de számomra már elfogadható. Tudom, vannak ellenző vélemények ennek a méretnek a kihívása és szerethetősége ellen, hiszen minél nagyobb, annál könnyebben "faragható" egy modell. Ámde! A készlet az adott színből adott, nem rendelgettem célirányosan egy-két elemet (sem) hozzá, és a klasszikus laposabb (harmados) és egész elemeken kívül azok átlátszó fajtáit és a ferdített teljes magasságú elemeket használtam. Azóta készült már több modell is hasonló módon, és egy-egy modell elkészültével többszöröse terveződik fejben, kár hogy néha dolgozni is kell menni...:)))

A többi modellről legközelebb, most megosztanám a Puntot és még egy-két szemelvényt csak: egy volt TV-reklámbeli focistát a 90-es évekből (képem sajnos nincs róla és nem is találtam), egy Jetskit, valamint egy VW Beetle-t, ami ugyan kissé poros, mert 2005 óta a polcon díszeleg, kissé "ráncfelvarrtam" ugyan pár hónapja, finomítottam rajta, de alapvetően az eredeti. Az enyém is ilyen kék volt, és bár az eredetit jó pár éve eladtam, ezt féltve őrzöm a kisebb-nagyobb bogarakkal együtt a polcon!:)

Bár a végére hagytam, el ne felejtsem, gratulálok a blog-oldalhoz! Az utóbbi hónapokban fejlesztem magam a korhoz: stud, AFOL és egyéb idegen szavak ismeretével:), ám 30 felettiként a számomra "klasszikus" készletek a legkedvesebbek. Gondolok itt 1980-tól a '90-es évek elejéig kiadottakra, utána pedig a Legoból való kinövést erősen elősegítette a színvonal meredek esése ugyebár... Az viszont, hogy nincs az ember hóbortjával egyedül az ég alatt, nagyon jó érzés. Remélem, hogy érdekesnek találjátok ezt a szegmenst is, és ha eddig esetleg autószerelőnek gondoltátok volna kilétemet, a Lego és a rajzolás után építésznek mentem: építek, szépítek - ha tudok.:)))

Ígérem, igyekszem emelni a lécet fokról fokra, a legközelebbiről csak annyit: piros lesz...

Üdvözlettel:
Dávid