Korábban két kis kínai készlet apropóján foglalkoztunk a klónokkal, több érv elhangzott mellettük pro- és kontra. Pár hónappal ezelőtt kezdtem szemezni az egyik drogériában két nagyobb Mega Bloks készlettel. Furdallt a kiváncsiság milyenek lehetnek. A maguk módján még jól is néztek ki (főleg a dobozaik), ráadásul jól le is árazták őket. Mikor aztán a szabadságom elején láttam, hogy az egyik régóta bámult készlet elfogyott, a másikból meg csak egy van, a tettek mezejére léptem, nyeltem egy nagyot és bevásároltam az egyik legjobbnak tartott klónból.

A felbontás előtt igyekeztem minden fenntartásomat/(pre-)koncepciómat félretenni, sőt, a dobozkép részletei alapján már azt tervezgettem, melyik elemet hogy fogom bevetni legó környezetben.

A készlet, amíg csak a dobozával kerülsz kapcsolatba, kifejezetten guszta. A benne rejlő kockamennyiséggel abszolút összhangban levő méretű fémdoboz olyan darab, amelyet legszívesebben ki sem adnék a kezemből. Örök darabnak tűnik, olyan, amibe még hetven év múlva is lehet csavarokat, szögeket, vagy éppen tízórait csomagolni. (Mega Bloksot biztos nem, kétségem nincs afelől, hogy ennyi idő elteltével a Mega Bloks elemek elbomlanak :D)

A dobozkép nem fénykép. Nem véletlenül, de ez csak az építés után derült ki. A gyártó honlapján sem fényképekkel illusztrálják a készleteket, mint később látni fogjátok, ennek is oka van. (Vagy ha az is, durván toltak rajta utómunkát.)

A doboz felnyitása után – de még lezacskózva – azonnal látszik, hogy itt valami egészen másról van szó, mint legóról.

Ránézésre fénytelen, egyenetlen, tapintásra merev, durva elemeket rejt a készlet. Önmagában ez még nem jelentene problémát, de már az első elemek összeillesztésekor kiderül, hol nehezen, hol túl könnyen kapcsoldnak egymáshoz a kockák, hol meg egyáltalán nem, vagy éppen hatalmas réseket hagyva.

Gondos összenyomkodást követően!

Az építés nem egyszerű, pedig a készlet maga nem egy túlszofisztikált modell. A nehézségeknek egyszerű oka van, az építési útmutató. Akárcsak a doboz, ez is marha jól néz ki, ámde tökéletesen használhatatlan. (Vagy én vagyok béna / nincs térlátásom?) Csak úgy voltam képes követni az utasításokat, hogy egy lépést előreugrottam megnézni a változásokat.

Hiába a színkódok, a menő térbeli ábrák, én nem erre vagyok szocializálva. Csak remélni merem, hogy a nem ProBuilder kategóriába tartozó útmutatók értelmezhetők egy gyereknek is.

A viszonylag hosszú játékmenet alatt egyre világosabban rajzolódott ki előttem, hogy bizony a kész műnek nem sok köze lesz a képen látható hajóhoz. Persze, paramétereiben, formájában, a kockák számában, 1-2 elemtől eltekintve még kinézetében is olyan, mint a dobozon a kép, ám akárcsak felületesen vizsgálva is látszik, hogy megépítve valami sokkal szegényebbet, fakóbbat, semmilyenebbet kapunk, mint amit vártunk. Ha össze kívánjuk hasonlítani a LEGOval ezt a klónt, ez egy nagyon lényeges, ha nem a legfontosabb különbség véleményem szerint. A LEGO dobozában egyértelműen és mindig (!) azt találod, amit a kép/katalógus ígér, nem pedig valamit, ami ugyan a megszólalásig hasonlít a képre, de csak addig.

A fenti képen látható elemek közül például csalódás volt a narancssárga, sokkal fakóbb, élettelenebb, mint amire számítottam, durva meglepetést azoban a parancsnoki híd ablakai jelentettek, melyeknél rendes kereteket és sötét, esetleg fekete üvegeket vártam, helyette viszont primitíven és pontatlanul festett szimpla elemeket kaptam. (Pedig pont ezekkel az alkatrészekkel voltak nagy terveim!) A készlethez járó matricáknál már arra sem figyelt a gyártó, hogy hasonlítsanak a dobozképre és az útmutató ábráira: szignifikánsan eltér a jelzett matricák mérete attól, mint ami a dobozban lapul. (Nem is bajlódtam a felragasztásukkal. Eleve gyűlölöm ezt a tevékenységet, ráadásul két perc után tudtam, hogy ettől a készlettől majd valahogy meg kell szabadulnom.)

A játékélményről túl sok jót nem tudok elmondani az útmutató már taglalt nehézségein túllépve sem. Az elemek illesztése gyötrelmes, meglepően sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy (a látszólag) egyforma elemek között válogassak, mert hol lötyögtek, hol szorultak egymáson. Nem feltétlenül ilyen játékra vágytam, vagy másként kifjezve, nem azt várom egy építőjátéktól, hogy a játék a megfelelő elem megtalálása legyen. Sőt, egyáltalán nem azt várom.

Egyébként az elemek kompatibilitása a legóval – ha lehet ilyet mondani – példás, a legóval egyenesen könnyedebben illeszkednek, mint saját magukkal. Volt a dobozban egy olyan 2 x 4-es brick, amihez alig találtam olyan Mega Bloks társat, amivel hajlandó lett volna illeszkedni, ellenben a legókkal gond nélkül kapcsolódott. 

Összefoglalva elmondható, hogy mind minőségben, mind játékélményben jelentős a különbség a LEGO és a Mega Bloks között, ami nyilván akkor okoz leginkább gondot, ha valaki a klón megvétele előtt már sokat és komolyan játszott eredeti LEGO készletekkel. Semmi esetre sem állítanám, hogy játszhatatlan a birtokomban levő készlet, mert jobb híján egészen biztosan jókat lehet vele játszani.

Hogy az egyik legfőbb, a klónok mellett szóló érvről, az árról is ejtsünk pár szót, véleményem szerint nem olyan egyértelmű a helyzet, mint azt korábban hittem, azaz hogy a Mega Bloks ebben a körben megfoghatatlan.

Az 545 elemet tartalmazó Air Force Warthog átlagosan 24 Eurojával szemben az 539 elemből álló 5892 Sonic Boom 50 Euroért nem ár-versenytárs (igaz, szerintem a Mega modell kifutó, vagy régi), de a már említett, 291 elemes Eurofighter Typhoonnal már abszolút értelemben is felveszi a küzdelmet (26 - 40 EUR), és akkor arról még nem is beszéltünk, a LEGO-modellben mennyivel több a lehetőség, lévén kevesebb panelt, több jól használható elemet tartalmaz. Az elemszámban az Eurofighterre jobban hasonlító (247), szintén repülő 6745 Propeller Power a 20 Eurós árával pedig konkrétan megveri a klónt. (Azt persze ne felejtsük el, hogy a Mega Bloks gépe igazi military, amiért szerintem sokan áldoznak külön is pénzt.)  A posztban szereplő 343 elemet tartalmazó 26 - 40 Eurós hajót jobb híján az 5867 Super Speedsterrel hasonlítom össze (278 elem), ami 20 EUR csupán, és az elemek 80% nem 2 x 4-es kocka, mint a Mega hajójánál. 

Remélem érzitek, ki nyerte az árversenyt ebben a kicsit komolyabb kategóriában (Probuilder vs. Creator).

Végezetül egy érdekesség: a Mega Bloks vonalak között jópár licenszeltnek tűnő is feltűnik (HALO, Iron Man 2., Thomas and Friends, stb.) melyek valamivel drágábbak egy átlag készletnél. (Gondolom az újdonság és a licenszia miatt van az árugrás.) Őszintén érdekelne, hogy ezekhez a licenszekhez hogy jutott hozzá a gyártó, mert az én birtokomban levő készletből kiindulva ezek a kockák azért nem az elérhető minőség legtetejét jelentik. Vagy a filmforgalmazóknak, szoftvercégeknek elég az, hogy a Mega Bloks viszonylag nagy szeletet hasít az amerikai piacon, így aztán sok emberhez eljutnak játék formájában is? (Legyünk igazságossak:egy fröccsöntő gmk. termékeinél lényegesen komolyabb minőség a Mega Bloks még a maga, a legóhoz mért hiányosságaival is.)

| A nem általam készített képeket a Mega Bloks honlapján szereztem be. Ha valakit ezek után esetleg érdekelne a posztban szereplő hajó, jutányos áron eladó. (Komolyan.) |