Hellyel-közzel volt már poszt arról, kinek melyik volt az első készlete, aztán foglalkoztunk azzal is, milyen készleteitek vannak, de most eszembe jutott valami, ami – főleg harminc éves kor felett – érdekes lehet.
Nagyságrendileg 1980-ban történhetett, mikor már majdnem egyedül (értsd: a bátyámmal) lemehettem az utcára játszani, de még nem volt meg az első készletem. Ezeken a Szabó Mátyás téri csapatásokon néha bementem Juditékhoz (aki talán Varga, de szégyellem, ebben nem vagyok biztos), aki szintén a téren lakott egy kertes házban. Volt egy szép nővére, bordásfal állt a bejárat melletti folyosójukon, a plafonról meg tornászgyűrű lógott, egyszóval igazi csodapalotájuk volt. Nem vagyok benne biztos, de ekkor még a papája is élt, a mamája viszont kétségtelenül kedves asszony volt, nemcsak a múlt szépít a dolgokon. Nos, az egyik ilyen látogatásomkor Judit valami őrülten menő, részemről még soha nem látott, különös dologgal csapatta a földön ülve:
Sokáig nem kellett gondolkodnom, hogy mit kell csinálni a klassz kockákkal, benne voltam a buliban egyből.
Hát így volt, mikor én először legóztam.
Talán a nálam fiatalabbak első találkozása a legóval kevésbé emlékezetes, hiszen a nyolcvanas évek végére, kilencvenes évek elejére már mindenhol, mindekinél volt legó, kikerülni talán már nehezebb lett, mint összefutni vele.
Neked hogy volt az első? Emlékszel rá? Leírod kommentben? Illetve legózó anyák és apák: a gyermek mit kapott először? (Az én kis unokaöcsém egy 4972-es DUPLOval lett a közösség új és egy éves tagja.)
