Elborzasztó példaként sokszor emlegetem – legutóbb pont a múlt héten – a kilencvenes évek végének, kétezres évek elejének legós ámokfutását. Bár az, hogy szerintem az ezen időszakban készült készeletek kifejezetten rondák (leginkább a városi vonalon), az már igencsak objektív, hogy ezt nemcsak én gondolom így: ezek az évek majdnem a LEGO, mint játékgyártó végét jelentették az eladások tragikus csökkenése és a profit szinte teljes elvesztése végett. (A Town rondaság-vezérelte sikertelenségére szép példa, hogy 1999-ben ezen készletek részesedése a gyár bevételeiből óriásit bukva 3%-ra zuhant. Ez ma közel 20 százalék!)
Jay Greene a Bloomberg Business Weekben jól összefoglalta a majdnem összeomlás dizájnnal kapcsolatos okait:
- Nagyképűség, arrogancia. Kedvenc játékgyárunk úgy futott neki ennek az időszaknak, hogy azt gondolta, hogy pusztán "LEGO" mivoltuk végett bármit megtehet. Hát nem.
- A Galidor-vonal. Amilyen semmilyen, annyira nélkülöz minden kreativitást, legó-szerű játszhatóságot. Hiába készült hozzá tévés mesesorozat, nem tudta felvenni a versenyt az akciófigurákkal. A legnagyobb kérdés az, hogy egyáltalán miért akarta?
Ez egy készlet, nem viccelek
- Rendkívüli elemszám. A gyár dizájnerei éltek a felső vezetéstől kapott szabad kézzel és irdatlan mennyiségben kezdtek speciális elmeket tervezni, majd gyártatni. 7.000 körüli összelemszámról 12.400-ra ugrott a gyártani szükséges mennyiség. Ez nem kicsit pörgette meg a költségeket, de a túlságosan is speciális és egyedi elemek a végfelhasználól (értsd: gyerekek) kreativitásának, játékkedvének sem tettek jót.
- Ronda készletek. A szabad kéz nemcsak elburjánzó alkatrészeket, hanem lázálomban fogant készleteket hozott. A dizájnerek nyilván, ám a gyerekek nem hitték el, hogy ez a klassz új világ.
Tűzoltóautó - ahogy azt akkoriban klassznak gondolták. Rosszul.
- Átgondolt helyett túltervezett elemek. Bár a vezetőség azt gondolta, a tervezők lelke mélyén nyugvó dizájn-fenevad szabadon engedése nagyobb hasznot hoz majd, csak a költségek nőttek minden egyes újmodi kocka megtervezésével és gyártásba állításával.
A fenti kis lista az sugallja, hogy mindenről a tervezők tehetnek, az igazi hibát azonban mégsem ők, hanem azok követték el, akik ezt a szabad kezet megadták nekik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ugyanezen tervezők egy egészen másfajta és sikeres legó-világot tettek le az asztalra, mikor 2004-ben újratervezték és újraszervezték a teljes rendszert.
Bár a filmekben úgy szokott lenni, hogy a csőd felé rohanó vállalatokat egy-egy zseniális/innovatív, ám mégis jóképű tervező/programozó/bróker menti meg végtelen fantáziájának/tehetségének rendkívüli kamatoztatásával, a legónál a kilábalás első lépése éppen az volt, hogy a dizájnereket korlátok közé szorították. Radikálisan, az 1997. előtti szintre csökkentették az elemek számát, a többség által nem támogatott elemeket könyörtelenül kiszórták. (A tervezők konkrétan szavaztak a megtartandó kockákról.) A dizájnereket kiparancsolták az elefántcsonttornyaikból, szorosabb együttműködésre sarkallták a gyár nem kreatív, termelő részeivel, munkásaival. (A gyárlátogatásunk során is hallhattuk, hogy akár egy szalagon teljesítő munkás ötlete is eljuthat a dobozba kerülésig.) A készletek igyekeztek visszatéríteni a korábbi egyszerűségükbe és játszhatóságukba, elhagyták a felesleges (túl)dizájnolt részeket. Újra játékká vált a játék, ráadásul újra kreatív játékká, nemcsak kockák gyűjteményévé, amiből kirakható egy futurisztikus, ám hihetetlen tűzoltóautó. A LEGO (és azon belül is a City) a Police-készletek vezérletével visszanyerte – a szerintünk legalábbis – méltó helyét a játékok között, azaz a dizájnerek kezének visszakötözése, és gondolkodásra kényszerítése elérte a célját. (Természetesen szigorúan vett gazdasági lépések is történtek a kilábalás érdekében, például korábban kiszervezett folyamatokat szervezett vissza a cégbe a gyár.)
Szerencsére. Meggyőződésem, ha cég túl is élte volna változás nélkül ezeket a sötét éveket, ilyen elborult készletek mellett nem döntöttem volna az újrakezdés mellett. Bár manapság is sokat panaszkodunk itt a blogon arról, hogy túl sok a kevéssé kreatív elem, túl sok a panel, túl nagyok a léptékek, azt nem tagadhatjuk el, hogy a City és a Creative készletek megint abszolút érdemesek arra hogy akár magunknak, akár gyerekeinknek nyugodt szívvel, és nem túlzok: örömmel vegyük.
A témával kapcsolatban kérdésként felmerült bennem (ha már emlegettem az újabban nagyszerű Creator-készleteket), hogy más vonalakon volt-e ugyanilyen mélyrepülés, mint a Town/Cityben? Laikus szemmel nézegetve a vonatokat, az az érzésem, hogy ott kirívóan buta, vagy éppen csúnya szettek nem jöttek ki, az még a World City érában is szép maradt. A Technic kapcsán sem érzem, hogy volt olyan időszak, amikor valami nagyon elromlott (bár ahhoz végképp nem értek), de a (Classic) Space és a Star Wars közötti időszak űrhajózásában már látok egészen elképesztő dolgokat, de nem pozitív értelemben.
