Múlt héten merült fel a kommentek között, hogy bizony vannak közöttünk olyanok, akik csont nélkül összekeverték gyerekkorukban a legóikat a másokéval, hogy kockáikban egyesülve hatalmasakat építsenek. Ráadásul mindezt úgy, hogy utána ki-ki megtalálta a saját cuccát, soha nem tűnt el semmi ("csóreszolás sem volt").

Hát ebből nekem a lopós vonal nagyon megragadt. Már majdnem leírtam, hogy életemben soha nem loptam, de rájöttem, hogy igazából kétszer igen. Egyszer elhoztam egy ócska magnókazettát egy balatongyöröki házibuliból – szégyellem is. Nem is tudom miért tettem (fiatal voltam és ittas), másodszor pedig akkor, mikor a Váci úti obiból véletlenül fizetés nélkül hoztam el egy felmosóvödröt. A lényeg azonban nem ez, hanem az, hogy volt gyerekszobám, megtanultam és meg is jegyzetem egy életre már korán, hogy lopni nem jó, sőt, rossz.

Ehhez képest kell bevallanom (figyelem, ez már a második mai vallomásom!), hogy 6-10 éves korom közt sokszor megfordult a fejemben, hogy lopjak. Perszehogy legót. Például a Horváth Öcsitől bármit, mert neki őrült jó Space készletei voltak. Olyanok, amelyek nekem sosem voltak és nem is lesznek meg. Pedig látszólag mennyire egyszerű lett volna egy eltenni egy bukósisakot, vagy egy légtartályt! Simán azt hihette volna, csak elveszett. A Bruttyó Zoli fái sem tűntek meglovasíthatatlannak, vagy csak a csorgó nyálam vette el az eszem, de Vámosi Balázs óvodás kispajtásom postájából úgy eltettem volna egy levelet, ha mást nem is. 

Persze soha nem tettem meg. Azon viszont érdemes elgondolkodni, majd elmosolyodni, hogy a legó kihozta belőlem az állatot. Ösztönlénnyé váltam, annyira kívántam a műanyag javak magamhoz vételét. (Hogy aztán végül az értékek viszályában felülkerekedjen a helyes szocializációm.)

Hogy a másik oldalról is nézzük a témát: tőlem sosem tűnt el semmi, szerintem soha nem loptak meg, vagy legalábbis nem vettem észre. Leginkább azért nem, mert az apukámon kívül gyakorlatilag senkivel nem legóztam együtt, csak a Varga Judittal, de belé kicsit szerelmes voltam 28 évvel ezelőtt. Az imént emlegetett srácokkal sem raktuk együtt, csak néha láttam náluk, nekik milyen cuccaik vannak. Jobban végiggondolva Öcsi barátom Space legóit megérinteni is alig érintettem, túl nagy érték volt az nekem (ellenben a szintén űrhajós eneszkás playmobiljaival rengeteget játszottunk együtt).

Drága olvasók, itt az idő: valljatok színt! Ti loptatok/csentetek valaha kockákat? Ha mardos a lelkiismeret, ad ki magadból a bűneidet! (Nyilván teret adunk a mindenkori magyar házmestereknek is: nyugodtan jelentsd fel a szomszéd Pistikét, ha ő meglopott téged a múltban – megszervezzük az erőszakos kockavisszavételt.) Persze az is érdekelne, hogy hasonló bűnös gondolatokat nem hozott/hoz-e elő belőletek a kedvenc játékunk. Vagy csak én leszek őrült legóközelben?

(Lásd még: vannak, akik nagyban játsznak lopósdit.)