Amikor a két karácsonyi történet elmesélése után azt kértem, Ti is meséljetek, nem számítottam rá, hogy annyira megrendítő történet érkezik a kommentek közé, mint amit helpeenglish írt.
Olvassátok el, majd tegyétek a szívetekre a kezeteket: bizony mennyire sokszor tudunk mind ilyen gonoszak is lenni. Aki pedig soha nem viselkedett hasonlóan, és itt most nem csak a szülőkkel kapcsolatos dolgokra gondolok, az becsülje meg a múltját, de nagyon. :)
Lám-lám, mennyire klassz cucc ez a legó, hogy vele kapcsolatban még ilyen dolgok is előkerülhetnek.
helpmeenglish 2010.12.27. 03:05:01
Megrengetett ez a cikk: felszínre hozott bennem egy régi sztorit, amit az agyamnak mára sikerült eltemetnie. Ma éjjelig.Amikor az ember ötről hatra öregszik, valljuk be, nagy dolog. A családom nagyon készült a hatodik szülinapi zsúromra, ott voltak a nagyszülők, unokatesó, ovis-barátok, bizony; az egész regiment. A szüleim már akkor is kultúrlényt kívántak belőlem összelegózni, és mindig igyekeztek olyan ajándékkal készülni [az író és egy másik kommentelő hátteréhez hasonlóan erejükön felül], melyek nem pusztán szórakoztatnak, de tanítanak /fejlesztenek is.
Már nem emlékszem, hogy melyik LEGO-t szerettem volna épp akkor ['86 májusa], de gyanítom, hogy valami City doboz lehetett. A lényeg: teljes család, anyám kezében nagy, téglatest doboz szépen becsomagolva. Mindenki minket néz én pedig remegő térdekkel veszem át a nehéznek ható dobozt. Rázom, zörög. Ez stimmel. Eszetlenmód tépem le róla a csomagolást: a csillogó alatt még egy réteg selyempapír, ekkora már inkább egy kisállat intelligenciáját birtoklom; a pulzusom a fülemben zúg, a torkom száraz a kezem remeg: és bumm. Nem legót kaptam, hanem sakkot. Egy szép nagy fa sakktábla [összehajtós, bábukat beletevős] volt az ajándék.
Akkor, ott, hatévesen összeomlott a kis galaxisom. Ezidőben a negyediken laktunk, s mivel májusi szép délután volt, nyitva állt az erkélyablak. Három öles lépéssel már ott is teremtem és színpadiasan kihajítottam a sakktáblát az utcára. Ezután visszaballagtam a zsúrba, és édesanyám szemébe mondtam, hogy gyűlölöm őket. Ezekután a szobámba szaladtam duzzogni.
Sok év telt el, mire rájöttem, mekkora fájdalmat okozhattam akkor a szüleimnek, akik egyébiránt tényleg szép ajándékkal készültek. Az előzőeket olvasva most előjött ez az emlék, és a szándék, hogy holnap telefonálok és elnézést kérek a 18 évvel ezelőtti esetért. :(
| Ugye nem felejtetted el, hogy már csak pár napod van a 675 Snack Bar versenyre építkezned? |
