Most, hogy belefogok egy igazi tematikus blogba, talán még nekem is kézenfekvőnek tűnik az ötlet, ha a legfontosabb fogalmak tisztázásával kezdjem a történetem. Megijedni azért nem kell, nem valamiféle értekezésbe, netán tudományos értékű munkába kívánok fogni, meg ráadásul a foglalmak helyett is csupán egyetlen fogalomról írok majd, úgyhogy álljon itt első és releváns posztként, hogy honnan jön a név, LEGO.

Leg godt. Talán úgy fordítanám, ha tudnék dánul - de nem tudok -, játssz jót, de ezért a fércmunkáért egy dán anyától származó magyar ovis biztos kinevetne, viszont én nem tudok jobbat kitalálni, főleg, hogy nekem még az angol nyelv is közbejött a fordításnál. Később persze, mikor a LEGO már igazi jelenséggé, mit jelenséggé: világjelenséggé vált, ilyen okos és nagy teoretikusok rájöttek, hogy lego latinul egyenesen azt jelenti, tedd össze, válaszd ki, ógörögül meg hogy szedd össze, kapd fel, ami azért elég releváns összefüggésnek tűnik, de szerintem kár ebbe az irányba haladni, mert már a középiskolai fizikatanárom, Kiss Jenő is megmondta: mindig az első gondolat a helyes, hát én is maradok ennél, nem azért mert jobb híján, hanem mert legózni - és most érzlegős és közhelyes leszek - jó! 

Ez a blog pedig pontosan erről fog szólni: miért jó legózni. Miért jó nekem, miért jó másoknak. Miért jó gyerekként és méginkább: miért jó felnőttként.