Ezer éve az volt az (egyik) oka annak, hogy elkezdtem írni ezt a blogot, hogy nem találtam olyan tartalmat a nagy magyar internetben, ami a legóról a magamfajta egyszerű, a legóért távolról rajongó embereknek szól. Olyanoknak akiket igazából nem érdekel, hogy mi az a snot, mit jelent a stud, vagy hogy ritka elem-e a BG123416-os, sőt, ezeket a rendkívül fontos infókat nem is akarják megtudni soha, nélkülük is elég boldog az életük. Azt hiszem jó ideig sikerült úgy vezetni-irányítani a blogot, hogy könnyedén beszéltünk a legóról. Kiderült, hogy van értelme egy színes-szagos LEGO-magazinnak: elképesztően sokan olvastok minket. Talán – ismerve a statisztikáinkat – nem tévedek túl nagyot, ha azt mondom, ettől a hozzáállástól (is) nőtt a blog akkorára, amekkorára.
Az idő múlásával azonban valami megváltozott. Ahogy a kommentelőink közt szép lassan hangos többségbe kerültek a szegecsszámlálók, úgy vált(oz)tunk mi magunk is egész másokká, mint régen voltunk. A – leginkább csak számokban kifejezhető – sikereinktől öntelté válva hagytam magamat behúzni a csőbe: egy komolykodó szakmai bloggá vált az oldal. Egy olyan hely lettünk, ahol ha valaki véletlenül befingik a paplan alá, akkor arra nem önfeledt kacagás a válasz, hanem kikérjük magunknak az egyetemes, ám sosemvolt jóízlés nevében. (Miközben persze igazából mindenki pontosan tudja, hogy pukizni jó. Ráadásul még egészséges és hasznos is.)
Pár hét tipródás után úgy döntöttem, hogy visszaélve azzal, hogy a főnök én vagyok, a blognak ebben a formában véget vetek. [nyálas vallomás on] Tök felesleges egy olyan blognak szentelni a fél életem, ami nekem jelenleg a nullához konvergáló örömöt okoz. [nyálas vallomás off]
Most az lesz hát, hogy kicsit pihenünk, light-üzemmódban, valamivel kevesebb poszttal megy az oldal tovább. Közben megpróbálok/megpróbálunk megújulni (megrégülni), hogy aztán kiderüljön, tudunk-e megint magunkat is szórakoztató hely lenni.
Minden továbbra is kitartó, vagy most éppen sikítva távozó olvasónak riszpekt, köszönet, ilyesmi.
Legózzatok, abból baj nem lehet.