Mai 6894eske által írt végigjátszásunk egy meglehetősen hosszú lére eresztett prológussal kezdődik. Ennek első felével annyira nem értek egyet, hogy szükségét éreztem - a kockagyár nevében is - annak, hogy külön posztban rögzítsem komoly fenntartásaimat az ott leírt következetlen és hatásvadász fél-, vagy inkább csak negyedigazságokkal szemben. Akár a poszt előtt, akár után, de javaslom elolvasni, ha másért nem, hát azért, hogy ne velem értsetek egyet.
(Prológus a második fele viszont rendesen vicces!)
tutuka bloggazda előszeretettel emlegeti a legót a populáris kultúra jelentékeny erejeként, de ne legyen ez az ő baja. Kontraként nyitnék azzal, hogy a „popkultúra” fogalma szimpla oxymoron, de azért használjuk az egyszerűség kedvéért tovább, bár nevezhetnénk akár profitkultúrának is (hogy a témában maradjunk, hasonlatos ehhez például a „banki termék”...). Utóbbi teljesen egyértelműen következtethető a popkultúrával mára teljes mértékben összefonódott – azt tkp. hordozó (tömeg)média működéséből.
A tömegek kezdettől fogva létező, folyamatos szenzáció- vagy sztáréhségének kielégítéséhez túl bizonytalan lenne csak a valóban „alulról jövők”-re számítani, praktikusabb és olcsóbb a gombhoz a kabát elv. Így jutott döntő fölénybe mára a média által eleve biztosított popularitáshoz vásárolt, előválogatott, profilok szerint számontartott, talán még összlétszámra is meghatározott celebcsorda. Hogy ez utóbbi hívószóra reflektáljunk, Kovács úrnak és nejének az egyes-kettes-hármas gomb közötti pszeudo-választás öröme mellett a munkával járó valódi döntéshozatal terhe is lekerül a vállukról - tkp. ez hát a finom, félig emésztett és visszaöklendezett tavaszi főz...bocsánat, popkultúra lényege. Hogy ebbe a kontextusba egyáltalán a (pozitív kicsengésű) „kultúra” fogalma bekerülhetett, az üzemi balesetként fogható fel. Vagy valami naív külsős, vagy egy opportunista fogaskerék jóvoltából néha tényleg értéket is közvetit(het), de az alapvető metódust tekintve ez elenyésző mértékben fordul elő (az „érték” fogalmába még ennyire felületesen se menjünk most bele). A legó mint játék, külsősként szerepel ebben a kulimászban, ezért élt, él, és (túl)élni fog. :)
Az alább taglalt készlet is - horribile dictu - a fentiekkel ellentétben alulról építkezik, ráadásul oly’ korból lép elibénk, amikor pl. a popzene ikonjai még javarészt maguk írták a nótáikat – sőt, még élőben is képesek voltak azokat reprodukálni (persze, agyuk annyi volt, hogy egy-egy olyan tál levessel akarták megoldani az afrikai éhséget, ami valahogy mind fegyverré alakult a helyi kiskirályok kezében). És ugyanígy, amikor Billundban még nem vették át a hatalmat a megélhetési modellezők a szabad szellemektől.
Következzék aztán egy másik prológus (igen, lehet, hogy így TLDR lesz, de ne legyünk már ennyire elanyátlanodott, popkulturális egyedek :).
Szerencsés József villamosvezetőnek a szolgálati panellakás 20 év után már tényleg jár. Cserébe a villamos is mindig jár, mint most, karácsonykor. Mindegy, sikerült elcserélni az esti műszakot, így, ha kicsit későn is ér haza, de ünnepelhet a családdal. Befordul a lépcsőházba, „lift üzemen kívül”, nem baj, csak nem rontja most el ez a kedvét, veszi a lépcsőket kettesével, rutinosan, míg bele nem ütközik a harmadikon egy áthatolhatatlan tumultusba.
- Karcsikám – kiált fel az emelettel feljebb álló szomszédnak. – Mi a fészkes fene...?
- Képzeld, a Molnárék gyereke legót kért karácsonyra! Jól megy ezeknek tényleg, húzza el a száját, 1600-os zsiga, legó, lehet, mégis be kellett volna lépni anno a pártba. A Belvíziéknek is 3+félszoba, az egy gyerekkel, hogy a macska rúgja meg.
- Na és, nem kapott, vagy mi van?
- De kapott, csak nem tudják kivenni a beépített szekrényből. Már a gyereket. 2 órája.
Ezt már csak megnézem magamnak, gondolja Szerencsés József, tülekszk előre, míg végre oda nem jut a szekrény közvetlen közelébe. Mit ad isten, a gyerek tényleg bent vinnyog, lábait felhúzza, kezeit a törzséhez szorítja, magzatpózban kuporog.
- Árpi, Árpikám, ne tedd már ezt velem, világ csúfjára! Gyere ki onnan, hát itt a legó - kérlelte a fiút az anyja, kezében egy súlyosnak tűnő nagy dobozzal – majd, inkább a csődületnek címezve, a renomét féltőn megtoldotta mindezt.- Hát Bécsből hozta neked a papa!
A gyerek, ha lehet, még jobban összehúzza magát.
- Aztán mit motyog ez a fiú, Molnárné? – kérdi Szerencsés, aki az asszony csodálkozó tekintetére elbődül:
- Emberek, csöndben maradjanak már! Csöndet!
- Mondom, kuss! – unta meg. – Na, végre.
Odahajol a gyerekhez.
- Mit mondasz, fiam?
Az alig hallhatóan, kimerülten annyit zihált monoton:
-...echelon, echelon...nem ezt akartam... echelon, echelon... Ekkor megremegett a Föld, elsötétült az ég, hatalmas vihar támadt, villámok cikáztak keresztül-kasul a horizonton. A lépcsőházi emberek mind tisztába jöttek azzal, hogy nagy idők nagy tanúivá lettek e pillanatban: ők látták, amint véget ért Molnár F. Árpád gyermekkora.
I. Alapadatok
Neve: Message Intercept Base / Üzenetelfogó Központ / Echelon
Sorozatszám: 6987
Témakör: Blacktron
Kiadás éve: 1988
Kockaszám: 569
Echelon-tanúk száma: 5
Ára:egykor Ł45, ezen kisokos szerint ma Ł99,5-ért (37700Ft) lenne az angol boltok polcain. Bricklinken jelenleg a dobozmentes 28eFt-tól a MISB 100eFt-ig terjed a skála. Az 500eFt-os darabot szerintem ne vegyük figyelembe.
II. Mi van a dobozban?
Mivel újonnan nem volt a készlethez szerencsém, így annyit tudok nyilatkozni, hogy nagy mennyiségű legó - ehhez méltónak tűnik a méretes, tálcás doboz.
Szerintem nincs olyan ember, aki - útmutató híján - a hátoldalon látható további modellek valamelyikébe is belekezdett.