Szeretném, ha tiszta lenne (és ezt tekintsük a blog "szerkesztőségi" álláspontjának a mai vendégposztban írtakról):

A popkultúrát a kétségbeejtően ciki magyar celebvilággal példálózva, a jelent igazából nem is ismerve kategórikusan fitymálni, a mát következetesen (ám mégis kövekezetlenül!) tagadni, és azt magunktól bizonyos sohasemvolt magaskulturális szempontokra hivatkozva megvonni alighanem tévedés, de legalábbis pazarlása a jónak.

Mennyire klassz lenne, ha soha nem öregednénk az egyszerűségnek addig a fokáig, hogy ami régen volt, az jó, ami meg most van, az rossz! Simán csak magunkkal teszünk rosszat, ha annyira ellustulunk, hogy a megismerés meglehetős izgalma helyett kizárólag a közel sem tökéletes múlttal foglalkozunk. Persze lehet a szép emlékeket (szerencsétlen esetben egyre radikálisabban) újra és újra szintetizálni, de ettől még az van, hogy az ember tökre nem arra termett, hogy az idők végezetéig U2-t, Coldplayt, vagy kamaszkorának tetszőleges, úgynevezett igényes zenéjét (az mi???) hallgassa egy klasszikus regény harmadszori újraolvasása közben. :D

Ennél azért sokkal, de sokkal érdekesebb a világ! A(z új) LEGO(k) világa is.

Ha esetleg vendégbloggerünk reakciós dühén túl is érdekel, hogy mi fán terem a popkultúra, és hogy az miért is nem azonos néhány szánalmas pöccsel a tévéből, akkor kezdésnek ajánalnék két linket, folytatásnak meg ott a google. Úgysincs nagyon más dolgotok, hiszen kint tél van és csend és hó és halál: 

• Pataky Adrienn: Mi is az a popkultúra?
• Munk Veronika: Sztárság, elméletben