Igazi megszállott arcnak, vagy sokkal inkább durva nördnek kell lenni ahhoz (lásd a nyitókockákat, hehe) , hogy valaki 1500 órát arra toljon, hogy lego-emlékművet állítson a lassan már távolmúlt zseniális és 8-bites játékainak. Pacman, Exorcist, Mario, mintha Angelday Józsi egy erotikus álma vált volna valóra legóból. Kötelezően végignézős, hogy csodálatos a zene, elképesztőek a képek, és akkor több ósdi jelző most hirtelen nem jut eszembe.

Van egyfajta nagy jóság ebben videóban, bennem meg az irigység, hogy semmihez nem értek ennyire, vagy legalább időt szánhatnék a dolgaimra, így legózni is.

(via The Brothers Brick)

A Napi Gazdaság híre szerint a tavalyi év hasonló időszakához képest 60 százalékkal nőtt a LEGO nettó nyeresége, míg az árbevétel 23 százalékkal, 4,37 milliárd koronára nőtt (a nyereség 684 millió dán korona, azaz 130 millió euró). A növekedés motorja (frappáns kifejezést találtam a kopipészt elkerülésére) a Star Wars és City vonalak és tényleg, főleg ez utóbbiban minőségileg is erős a fejlődés, hogy úgy mondjam.

Bár a poszt címe az sugallja, azt hittem volna, a válság érinteni fogja a LEGOt is, nem csak engem, de durván, ez nem igaz: valamikor tavaly ősszel olvastam, hogy a LEGO nem számít visszaesésre, sőt, recesszió idején tapasztalataik szerint nem mozognak együtt a világgazdasággal. (nyilván forrás és link is kellene e helyütt, csak az most nincs, higgyetek nekem csakúgy.)

Bár ez nem egy énblog, offtopicnak lenni ér egy kicsit, idetűzöm, hát.

Amikor még nagyon másik csajjal jártam, mint most, az ő családi kutyájuk és kicsit az enyém is volt, imádtam, és hát kicsit belé is szerelmes lettem. Sajnos az eb már tökre meghalt és el sem köszöntem tőle, mert már egyáltalán nem jártunk sem a kutyával, sem a gazdájával, de megsirattam, bevallom.

Kuksi pont így nézett ki, csak nem legóból volt, hanem szőrből és húsból.

Listákat írni jó, már persze ha van türelme az embernek meg is írni, nemcsak kitalálni, hogy kellene egy lista arról, hogy. 

A napokban voltam olyan rendes magammal, hogy 1977-től végigpörgettem a brickset.com-ot és kigyűjtöttem, mik azok a készletek, amelyeket mindenképpen szeretnék magaménak tudni. Rangsort nem állítottam fel, hogy mennyire, de az első kettőnél elmondhatom, ezekért ölni tudnék:

6382 - Fire Station

6699 - Cycle Fix-It Shop

Nagyon szeretném kategóriás még:

10036 - Pizza-To-Go	6666 - Ambulance
6683 - Hamburger Stand	6380 - Emergency Treatment Center
381 - Police Headquarters	10041- Main Street

És ezek után is sírdogálok néha a takaróm alatt:

- 1349 Steven Spielberg Moviemaker Set
- 2885 Ice Cream Seller
- 6566 Bank
- 6373 Motorcycle Shop
- 6370 Weekend Home
- 6349 Holiday Villa
 

Meg persze vannak még egész könnyen teljesíthető vágyaim is (mondjuk idénről):

6754 - Family Home	7641 - City Corner

Ha van köztetek jézuska kedves olvasók, az ne habozzon szólni.

Az ilyen blogokban úgy szoktak interaktívak lenni: nektek mi van a wishlisten? Hát akkor most én is így teszek: írtok kommentet?!

Zseniális videót hozott a reggeli posta. Nagy Abonyi Attila (aki nem mellesleg MALUG tag is) küldte el nekem az idén megjelent 8265-ös Front Loader általa motorizált verzióját.

Felettébb tökéletesnek tűnik a végeredmény, kiváló babrakodó munkát végez a gép. (legobab van-e, tudja valaki?) Csak gratulálni bírok, meg ámulni-bámulni, mert szoktam én olyat, amikor valaki olyasmit csinál, amit én egész biztosan nem tudnék. (Ezért csak zárójelben jelzem - hisz nem értek hozzá -, hogy 3 PF M és 1 PF XL motor bújik meg a gépben, ami annak ellenére, hogy az eredeti modellt masszívan át kellett építeni a motorok elhelyezése érdekében, mégis totál ugyanúgy néz ki, mint az eredeti.)

És akkor megragadnám az alkalmat (micsoda ósdi fordulat!), hogy akinek van hasonlója és szívesen látná itt viszont, no meg a twitteren is (Aminek felettébb sok követője van már. Például te is?), az ne habozzon kommentet, emailt, bármit küldeni, és megpróbálok segíteni az ige terjesztésében.

A tegnapi este legfőbb tanulsága, hogy nem este, nem rossz fényben, nem idegen és nem kompakt géppel fogom az ilyen mutatványokat legközelebb bemutatni, mert így pont az nem látszik, aminek kellene: hogyan épül meg egy készlet, milyen az: játszani vele. Mert szeretném ezt rendszeressé tenni, végigjátszás, ilyen tag-et kapnak majd ezek a posztok.

Bár a blog szempontjából a fent érzékletesen körülírt rovatnyitás nem éppen egy erős kezdet, de ettől még óriási móka volt a 6388 Holiday Home with Campervan összerakása.

Eleve rengeteg az elem a dobozban (esetemben: zacskóban), hosszú játékot ígérve (igen: a gyári útmutató szerint összerakni: az is játék), ráadásul, mint az később kiderült, ez az elemtömeg életem egyik legjobb készletét rejti összerakott valójában. Egyrészt bájos és baromi részletgazdag a ház a kerti sütővel, kuktával, hűtővel, bel- és kültéri lámpával és ez a sokféleség nagyszerű építési élményt is ad (ha van ilyen kifejezés egyáltalán), másrészt a lakóautó a motorcsónakkal egész egyszerűen zseniális. A kocsi felül, elöl, oldalt, mindenhol nyílik, a berendezése meg döbbenetesen és a legapróbb elemig kidolgozott a széktől a belső világításig. A motorcsónak szintén kétségbeejtően szép, azon meg majdnem sírtam, hogy a motorja mozgatható. Imádom. Lám-lám, nem kell óriási méretben dübörögni ahhoz, hogy valamiről játszva higgyük, valós. Amitől még teljesen odáig vagyok, az a kicsi kocsi  - ami még a nyolcvanas évek lego-léptékében is törpeautó -, illetve annak a függőleges hátsó szélvédője. Nekem ilyenem még sosem volt, és ahogy elnézem, nem egy gyakori elem egyébként sem.

Mikor végeztünk, perszehogy csináltam egy képet, amin látszik az opus magnum, meg a blog is:

Próbáltam én egyébként az összerakás folyamatát is úgymond dokumentálni (ez lett volna a lényeg), de olyan kétségbeejtően rossz képeket készítettem, hogy inkább felejtős, mint kiteszem ide. A néhány értékelhető lövés is inkább a végeredményt ábrázolja, mint az utat, de ígérem, legközelebb résen leszek végigjátszáskor.

Kicsit vicces, ám felettébb nörd mozzanata az estének, hogy az építési útmutatót (instructions: hogy mondják ezt magyarul) fekete-fehérben nyomtattam ki és úgy néha nehéz volt kitalálni milyen szín is illik és hova, hát laptopot kellett használnunk a legózáshoz.

Hát így megy ez mifelénk. Játszatok ti is sokat. Az jó. Tényleg jó.

Kerek húsz év várakozás után a múlt héten gazdája lettem végre az 1989-ben megjelent felettébb bájos 6388 Holiday Home with Campervan készletnek.

Egyelőre még összerakásra várva zacskóban pihennek az elemek, mert van bennem olyan elszánás, hogy az építést végigfényképezem a blogra, meg azért is, mert megígértem egy közös játékot valakinek, amit nem szeretnék elrontani. (Felnőttként is jó az együtt-legózás, azt kell mondjam. Mindenkinek csak javasolni tudom, próbálja ki. Nálam már volt olyan, hogy hatan raktuk egyszerre:  tisztára mint kisiskolás korunkban, csak most fröccsöt is ittunk hozzá, amit akkor nem.)

Most, hogy van hova menni a lakóautónak, tervezem, hogy beszerzek egy idei megjelenést is a témakörben: elég jó vételnek tűnik nekem a 7639-es Camper a szörfdeszkával, meg a hozzáadott halacskával. (Bár az vicces, hogy az autó maga körülbelül akkora, mint a 89-es ház, de nem fanyalgok, az élet is ilyen, tessék csak megnézni a hetvenes években épült csehszlovák/endékás előregyártott nyaralókat, amelyek egészen biztosan jelentősen kisebbek egy megtermett Hummernél, vagy Jeepnél.) A mellékelt bicikli meg nagy jóság (és a 6388-hoz is van, lassan csinálok kritikális masszát is)

Ez a készlet szerencsére már itthon és egyszerűen hozzáférhető, feltehetően 4300 Ft. körüli áron.

(A múlt hét szomorú híre, hogy addig tökölődtem, míg lemaradtam a 6380-as Emergency Treatment Centerről, pedig.)

Mostanában csupa bombasztikus, fantasztikus, hihetelne, vagy éppen félszobányi szettről/megjelenésről számolok be, hol nagyon, hol kevésbé lelkesen. Pedig ha valami tökre nem számít- vagy csak a gyűjtőknek - azok éppen ezek. Sokkal fontosabbak ezeknél a szép, ám monstrum szetteknél a jól használható és sokszor nagyon is bájos alapkészletek.

A most megjelenő 6194-es My Lego Town is egy ilyen doboz. Nem a legnagyobb - bár 516 kockát rejt - de minden van benne, ami egy jó legózáshoz kell: kerekek, tetők, ablakok, és mindenféle speciális alkatrész.

Azt gondolom, hogy az ilyen készletekkel lehet nagyon jól elkezdeni ("megtanulni") legózni, mert bármi, értsd: bármi megépíthető ebből az egy dobozból. Ráadásul nézzétek meg a 2 minifiget, mennyire bájosak már.

Egy jó kezdőkészlet sok mindent eldönt. Leginkább mondjuk azt, hogy elkezded-e imádni a kockákat, vagy sem, ráismersz-e a kockák mögötti világra, vagy csak műanyag izék maradnak. Rám például bizonyára nagy hatással volt egy, a fenti készletre nagyon is hasonlító kiadás. Amikor 2007. elején, immáron 30 évesen elkezdtem gondolkodni azon, hogy megint legózni kellene, ezt írtam egy másik, ámde nem legoblogon:

Nagyon rákattantam erre a lego-témára. A végén még előveszem a legoim. De ez off-topic. 
Szóval. Erős gyűjtögetésben vagyok az interneten az ügyben, hogy milyen készleteim voltak meg anno. És rábukkantam erre:

 

Szintén az egyik alap-szettem, az elsők között kaptam. Hogy miért is érdekes? Mert ebben a szettben találtam először kisfiú-babát és kislány-babát. Ők ráadásul ráadásul rendkívül romantikus környezetben: egy virágágyásokkal szegélyezett malomban éltek ketten. Apa pakolta a zsákokat, a kleopátra hajú anya meg locsolta a virágokat. Mindig nagy szerepjátékos voltam: családosdit játszottam velük. Boldogságosdit. Csókolózósdit. Virágot adósdit. Amikor velük foglalkoztam a szobám romantika zónává változott. És persze akkor kicsit én voltam Dzsoni, a lego-baba, akinek nem volt haja, csak piros sapkája. (érdekes, a lego-lánynak nem volt neve)

Azóta megnőttem. Egy csúnya, szemét felnőtt lett belőlem. Hajam nekem sincs, piros sapkám viszont van. És megbámulom az utcán azokat a nőket, akiknek legobaba-hajuk van. 

Lám-lám. Borzalmasan nyálas, írásban látva meg még annál is nyálasabb érzelmeket képes egy nyomorult kis készlet egy nagyon felnőttből is előcsalni. Ezek a nagy dolgok, nem a vintage tűzoltóság.

[Egyébként követsz twitteren?]

Mi, egyszerű földi halandók csak álmodozunk róla, aztán jól nyál csurran az ágyra és felébredünk. Gábor nyilván nem közülünk való, mert ő bizony eljutott a mennyországba: tanulmányi kirándult, egészen pontosan gyárlátogatott a LEGOnál. Mindezek tetejében volt annyira jófej, hogy a kalandjait le is írta. Szóval. Miután pedig mindenki jól kiirigykedte magát, kattint, aztán olvas.