Múlt szerdán kiderült, vagyunk már annyian (mind számszerűen, mind véleménnyel), hogy egy-egy téma értelmes beszélgetést szülhet közöttünk. Folytassuk hát!
A blogban így, vagy úgy többször érzékeltettem már, nem vagyok feltétlenül elájulva a városi tematikájú MOCok egy jelentős részétől. (Akik esetleg csak most csatlakoztak: MOC = My Own Creation, saját építés). Leginkább a Modular Houses-vonallal közeli rokonságban álló építményektől idegenkedem, illetve a körülöttük levő hype előtt is jócskán értetlenül állok.
Ebben a posztban egyfajta vitaindítóként megpróbálom összefoglalni ezen nemtetszésem miértjeit, hogy aztán ízekre szedhessetek engem a kommentek között.
Felhívnám azonban a figyelmet arra, hogy a véleményem gyakran és szándékosan sarkítom majd, sőt, túlozni és általánosítani is fogok: az ilyen írások természete már csak ilyen. Egy pillanatig se feledjtétek azonban, hogy egyetlen MOCot, így a most némiképp pellengérre állítottakat sem tartom feleslegesnek, rossznak, vagy éppen értelmetlennek, csupán arról van szó, valamiért ezek az alkotások nem tetszenek nekem (Tudjátok, a palacsintát sem szeretik sokan, pedig annál nagyobb jóság nincsen e világon). Ráadásul: nem egyszer eszembe jut ám, hogy némileg több pénz, így némileg több kocka, valamint ezerszer több kreativitás birtokában én is építenék hasonló épületeket. (Vagy nem, hehe.) Kezdjünk hát bele!
Tartózkodásom ezektől a hatalmas és díszes házaktól egyrészt elvi: a legóra következetesen mint játékra tekintek, ezért azt is keresem benne. Ha elveszik az absztrakció, azaz amikor az építmény a valóság puszta-, ám minél pontosabb leírására vállalkozik, nekem egész egyszerűen megszűnik a varázslat és a szellem, a kockák egyszerű tárggyá, a házak meg sima modellé válnak, megszűnnek legónak lenni.
Mondhatnátok persze rögtön, ezek a házak sokszor nem egy valóban létező épület másolatai, de az a vita rossz iránya lenne, hiszen mindannyian sejtjük, vagy éppen tudjuk is, hogy a világ mely részén állnak hasonló házak, hasonló utcák. Tehát az első pont amivel vitatkozni lehetne: vajon megszűnik-e a túl pontos, túl életszerű építéstől a legó játékos játéknak lenni?
Ez például Amszterdam
Ne feledjük persze azt sem, a LEGO őrült sikere talán abban is rejlik, hogy a felnőttek is tudják – ráadásul felnőttmód – játszani a kockákat. Lehet, hogy az én megközelítésem rossz, vagy tán nem nőttem fel eléggé, hogy mást értek játékosság alatt? (Nem pedig a komolykodást).
Igazából szép, de valahogy mégsem
A kételyeim másik iránya nem ennyire elvont. Nem lehet, hogy a házakban alkalmazott visszatérő és folyamatosan fejlődő építési technikák öncélúak, egyetlen céljuk a szimpla menőzés? Különben miért van minden egyes MOC házon legalább 1 különleges erkély, miért látunk folyvást csipkézett, de minimum téglázott falakat, a házanként 1 ferde felület (lehetőleg sarok-megoldásként) mitől vált belépési küszöbbé? De említhetném az az elmúlt évben már szinte kötelező elemmé váló a legalább 1 ívelt csodát is. Vagy ezekhez a dolgokhoz is úgy kell viszonyulni, mint C. Ronaldo cseleihez, melyek egyik fele totál felesleges, ellenben a másik felétől jobb lesz a világ, de legalábbis nyer a Real?
Minden benne van
Biztosan rajongani kell a 127. csodálatosan összerakott sarok-kávézóért, vagy a 162., ám 47 centiméter magas giccsesre díszített modular-jellegű házért? Nem unalmas a képeken a minifigekkel újra és újra, aztán ezredszer is elkövetett béna és erőltetett poénokra vadászni? (A Fabuland figek, vagy az SW rohamosztagosok például a humor kiapadhatatlan forrásai, a legó gálvölgyi jánosaiként szerepelnek szinte minden képen.)
Összegezve, hogy az én úgynevezett markáns véleményem egy mondatban is elférjen, szerintem ezek a túljátszott alkotások képesek elveszíteni a legóban rejlő játékosságot, gyakran öncélúak, bennfenteskedők, nóvumot nélkülözők.
Ez vajon mi? Demoscene?
De kérdeznék általánosabban is:
Ugyan a tetszik, nem tetszik egyébként a világ egyik legfeleslegesebb kérdése, a rá adott válasz mégis felettébb érdekes. Kérlek írjátok meg jól, ti hogy viszonyultok ezekhez a végletekig kidolgozott építményekhez. Klasszak-e, vagy csak hümmögve továbblapozol, mikor egy ilyen hiperrealista alkotást jön szembe a readerben? Izgatottan megmutatod a csajodnak is, nézd drágám, de csodás, vagy abszolút hidegen hagy a látványuk, hisz tizenkettő egy tucat, de legalábbis valami hasonlóan találó közmondás. (Attól még simán szeretni fogjuk egymást, ha nem értünk egyet, szóval tessék bátran nyilatkozni!)
Ami a tetsziknél is jobban érdekel, az a miért. Kíváncsi lennék, ha úgy vagy vele, hogy szereted, miért jó legóból látni a világ (túl)tökéletes(ített) mását? Miért jó elámulni olyan – egyébként végtelen kreativitást mutató technikákon –, melyeknek egyetlen célja van: a már létező és megteremtett valóságot hűen másolni? Talán épp a hivatkozott (és általam is elismert) technikák miatt? Talán éppen a valóságért? Vagy valami másért? De mi az a más?
Jé, egy kávéház! Igaz, nem sarkon áll.
Felvezetésként lássuk mit gondolnak a témáról a szerkesztőtársak, valamit mit nézzük meg újra Gibbons múlt szerdán, a fegyveres poszthoz írt kommentjét:
Dornbi: tutuka mai posztja alapvető kérdéseket feszeget: Egy műalkotás elvont legyen, vagy olyan, mint az életben? Egy rajzfilm valósághű, vagy inkább karikatúra? Továbbmegyek: mi a jó a legózásban? Az építés folyamata, vagy az, hogy utána játszani lehet vele? Ilyen kérdésekről hajnalig lehet vitatkozni, és nem lesz "jó" vagy "rossz" válasz.
Én inkább az építőkhöz tartozom, azzal töltök több időt. Igazán kétféle alkotás tud lázba hozni: 1. élethű, de a lehető legkisebb méretben, elemek szokatlan és ötletes elhelyezésével lep meg, mint például Mad Physicist autói. 2. forog, mozog, hajlik, fel-le megy, szóval működik, mint az igazi.
Az Épületek közül a kedvenceim a Lego Architecture sorozat darabjai, például az Empire State Building.
Összegezve: legyen élethű, de kicsi, vagy működjön!
SevenBB: Vitatkozni a végtelenségig lehetne. Úgy gondolom, hogy mindenki legalább tíz érvet fel tudna sorolni, a tetszik/nem tetszik és a kell-e ez, vagy sem vitában.
Szerintem vannak, akik még játszanak a LEGOval és vannak akik már építenek.
Aki még játszik, mondjuk egy gyerek, annak egy Modular Building semmit nem ér, játszhatatlan és bonyolult.
Aki már nem játszik, hanem épít annak egy ilyen készlet hatalmas lökést adhat. Mint ahogyan sokaknak adott is, hiszen a Brickshelf és a MocPages évek óta tele van Café Cornerre hajazó épületekkel, ami bár unalmas is lehetne, mégsem az, legalábbis nekem nem az.
Én szeretem ezeket az épületeket.
Gibbons: a "hiperrealizmust" szerintem nem a "nagy MOC" építők találták ki, hanem egy folyamat szükségszerű következménye: a 70-es években még rendes kezük/lábuk sem volt a minifigeknek, ma meg már ott tartunk, hogy kidolgozott "ruhájuk", arcuk van, sokféle bőrszín, stb.
Ti jöttök, lehet lökni, hajrá!
| valamennyi kép a MOCpages oldaláról másolódott a posztba |