A Legózz tumblin jelent meg ez az interjú Bikics Milánnal. Milán neve és alkotása a legóban járatosak között biztosan nem ismeretlen, hiszen egy elképesztő méretű vállalkozásba fogott (balra Milán, jobbra a Milán által épített katedrális):

Miután elolvastátok, jól kitárgyalhatnánk a látottakat-hallottakat!

Hogy tetszik? Belefognál-e te is egy ekkora projektbe? Esetleg magad is dédelgetsz hasonló álmokat? Meg tudnál-e ennyi kockától egy életre válni? (ti. hogy úgysem szeded szét, ha kész van.) Melyik részét kedveled a legjobban? (A teljes galéria itt van!) Van-e ami meglep a művön, vagy éppen az interjúban? Mit gondoltok, melyik a legofontosabb összetevő: a a tehetség, a kitartás, a türelem, vagy esetleg a pénz? Netán valami egészen más? Számít-e egyáltalán a beleölt tőke, ha az embernek küldetése van? Egy ilyen terv véghezvitele küldetés-e egyáltalán, vagy csak egy normál-lefolyású hobbi végtermékét láthatjuk a képeken?

Csak vitaindítóként: bár maga a katedrális nekem nem igazán tetszik (csak a szokásos nyavalyáim: nagyon nagy, nagyon díszes :D), a misszió előtt le a kalappal! Basszus, ennyi ideig tervezni, építeni és dédelgetni valamit, ráadásul úgy, hogy a történet vége alig-alig látszik, hát az valami olyan, amit én biztos nem tudnék véghezvinni. És micsoda technikai megoldások vannak a házon! Az, hogy nem egy létező templomot másol/épít, azt elég kedvelem, mert ebből nekem az jön le, hogy Milánnak ez az egész tényleg játék, nem pedig őrült komoly modellezés. Irigylem az ennyire jól/jót legózókat, na. Hát még Milánt :)) Ja, és kíváncsian várom a pár év múlva elkészülő egyetemi épületet! (Őrület ez az épület, ha kisgyerek lennék, biztos bele szeretnék mászni :D)