Egészen újkeletű a kattanásom van a zombikra. Amennyire ignoráltam régebben a zombis filmeket (egyszerűen nem féltem tőlük, úgy meg mi értelme van?), a The Walking Dead című tévésorozattal annyira nagy híve lettem a témának. (Illetve a Zombieland című mozi is eléggé beütött nálam, de az kicsit másért.)

Hogy mi az oka a nagy fordulatomnak? Nem az, hogy nagy hirtelenjében elkezdtem félni az élőhalottaktól, hanem az hogy változott a felállás: az ember nem győzi le a világvégét, a zombik uralma gyakorlatilag az emberi civilizáció végét is jelenti. A világvége reális ábrázolása pedig baromi érdekes ügy. Magam sem tudom miért, de mostanában rengeteget foglalkozom azzal, milyen eséllyel, mennyi ideig, és hogyan tudnék túlélni egy a kataklizmát. Lehet, hogy túl nagy hatással volt rám Cormac McCarthy regénye, Az út?

Capt'n Spaulding ebben a témában alkotott nem kicsit erőset. Klasszikus, sőt ikonikus helyszín avanzsál utolsó menedékké az élőhalott hordák elleni küzdelemben. Minden ez az épület már, csak nem diadal-ív. Az elképesztő részletek a háborús dolgokon túl olyan nem kevésbé fontos (sőt!) részletekre is kitérnek, mint a honnan szerzünk élelmet kérdése. Bárki is legyen az alkotó, felkészült az apokalipszis-témában. (A lakóautóval, és a tetején pózóló néger sráccal én konkrét Walking Dead-es utalást is felfedezni vélek)

Ne hagyjátok ki az Apoc'Arc de Triomph' egyetlen kockáját sem, igencsak érdemes végignézni. És azt se feledjétek, hogy február 12-én folytatódik a The Walking Dead második évada!