Mai 6894eske által írt végigjátszásunk egy meglehetősen hosszú lére eresztett prológussal kezdődik. Ennek első felével annyira nem értek egyet, hogy szükségét éreztem - a kockagyár nevében is - annak, hogy külön posztban rögzítsem komoly fenntartásaimat az ott leírt következetlen és hatásvadász fél-, vagy inkább csak negyedigazságokkal szemben. Akár a poszt előtt, akár után, de javaslom elolvasni, ha másért nem, hát azért, hogy ne velem értsetek egyet.
(Prológus a második fele viszont rendesen vicces!)
tutuka bloggazda előszeretettel emlegeti a legót a populáris kultúra jelentékeny erejeként, de ne legyen ez az ő baja. Kontraként nyitnék azzal, hogy a „popkultúra” fogalma szimpla oxymoron, de azért használjuk az egyszerűség kedvéért tovább, bár nevezhetnénk akár profitkultúrának is (hogy a témában maradjunk, hasonlatos ehhez például a „banki termék”...). Utóbbi teljesen egyértelműen következtethető a popkultúrával mára teljes mértékben összefonódott – azt tkp. hordozó (tömeg)média működéséből.
A tömegek kezdettől fogva létező, folyamatos szenzáció- vagy sztáréhségének kielégítéséhez túl bizonytalan lenne csak a valóban „alulról jövők”-re számítani, praktikusabb és olcsóbb a gombhoz a kabát elv. Így jutott döntő fölénybe mára a média által eleve biztosított popularitáshoz vásárolt, előválogatott, profilok szerint számontartott, talán még összlétszámra is meghatározott celebcsorda. Hogy ez utóbbi hívószóra reflektáljunk, Kovács úrnak és nejének az egyes-kettes-hármas gomb közötti pszeudo-választás öröme mellett a munkával járó valódi döntéshozatal terhe is lekerül a vállukról - tkp. ez hát a finom, félig emésztett és visszaöklendezett tavaszi főz...bocsánat, popkultúra lényege. Hogy ebbe a kontextusba egyáltalán a (pozitív kicsengésű) „kultúra” fogalma bekerülhetett, az üzemi balesetként fogható fel. Vagy valami naív külsős, vagy egy opportunista fogaskerék jóvoltából néha tényleg értéket is közvetit(het), de az alapvető metódust tekintve ez elenyésző mértékben fordul elő (az „érték” fogalmába még ennyire felületesen se menjünk most bele). A legó mint játék, külsősként szerepel ebben a kulimászban, ezért élt, él, és (túl)élni fog. :)
Az alább taglalt készlet is - horribile dictu - a fentiekkel ellentétben alulról építkezik, ráadásul oly’ korból lép elibénk, amikor pl. a popzene ikonjai még javarészt maguk írták a nótáikat – sőt, még élőben is képesek voltak azokat reprodukálni (persze, agyuk annyi volt, hogy egy-egy olyan tál levessel akarták megoldani az afrikai éhséget, ami valahogy mind fegyverré alakult a helyi kiskirályok kezében). És ugyanígy, amikor Billundban még nem vették át a hatalmat a megélhetési modellezők a szabad szellemektől.
Következzék aztán egy másik prológus (igen, lehet, hogy így TLDR lesz, de ne legyünk már ennyire elanyátlanodott, popkulturális egyedek :).
Szerencsés József villamosvezetőnek a szolgálati panellakás 20 év után már tényleg jár. Cserébe a villamos is mindig jár, mint most, karácsonykor. Mindegy, sikerült elcserélni az esti műszakot, így, ha kicsit későn is ér haza, de ünnepelhet a családdal. Befordul a lépcsőházba, „lift üzemen kívül”, nem baj, csak nem rontja most el ez a kedvét, veszi a lépcsőket kettesével, rutinosan, míg bele nem ütközik a harmadikon egy áthatolhatatlan tumultusba.
- Karcsikám – kiált fel az emelettel feljebb álló szomszédnak. – Mi a fészkes fene...?
- Képzeld, a Molnárék gyereke legót kért karácsonyra! Jól megy ezeknek tényleg, húzza el a száját, 1600-os zsiga, legó, lehet, mégis be kellett volna lépni anno a pártba. A Belvíziéknek is 3+félszoba, az egy gyerekkel, hogy a macska rúgja meg.
- Na és, nem kapott, vagy mi van?
- De kapott, csak nem tudják kivenni a beépített szekrényből. Már a gyereket. 2 órája.
Ezt már csak megnézem magamnak, gondolja Szerencsés József, tülekszk előre, míg végre oda nem jut a szekrény közvetlen közelébe. Mit ad isten, a gyerek tényleg bent vinnyog, lábait felhúzza, kezeit a törzséhez szorítja, magzatpózban kuporog.
- Árpi, Árpikám, ne tedd már ezt velem, világ csúfjára! Gyere ki onnan, hát itt a legó - kérlelte a fiút az anyja, kezében egy súlyosnak tűnő nagy dobozzal – majd, inkább a csődületnek címezve, a renomét féltőn megtoldotta mindezt.- Hát Bécsből hozta neked a papa!
A gyerek, ha lehet, még jobban összehúzza magát.
- Aztán mit motyog ez a fiú, Molnárné? – kérdi Szerencsés, aki az asszony csodálkozó tekintetére elbődül:
- Emberek, csöndben maradjanak már! Csöndet!
- Mondom, kuss! – unta meg. – Na, végre.
Odahajol a gyerekhez.
- Mit mondasz, fiam?
Az alig hallhatóan, kimerülten annyit zihált monoton:
-...echelon, echelon...nem ezt akartam... echelon, echelon... Ekkor megremegett a Föld, elsötétült az ég, hatalmas vihar támadt, villámok cikáztak keresztül-kasul a horizonton. A lépcsőházi emberek mind tisztába jöttek azzal, hogy nagy idők nagy tanúivá lettek e pillanatban: ők látták, amint véget ért Molnár F. Árpád gyermekkora.
I. Alapadatok
Neve: Message Intercept Base / Üzenetelfogó Központ / Echelon
Sorozatszám: 6987
Témakör: Blacktron
Kiadás éve: 1988
Kockaszám: 569
Echelon-tanúk száma: 5
Ára:egykor Ł45, ezen kisokos szerint ma Ł99,5-ért (37700Ft) lenne az angol boltok polcain. Bricklinken jelenleg a dobozmentes 28eFt-tól a MISB 100eFt-ig terjed a skála. Az 500eFt-os darabot szerintem ne vegyük figyelembe.
II. Mi van a dobozban?
Mivel újonnan nem volt a készlethez szerencsém, így annyit tudok nyilatkozni, hogy nagy mennyiségű legó - ehhez méltónak tűnik a méretes, tálcás doboz.
Szerintem nincs olyan ember, aki - útmutató híján - a hátoldalon látható további modellek valamelyikébe is belekezdett.
Hányattatott sorsú főhőseinknek sok jó nem jutott a gyári sztori alapján, kárpótlásként megkapták a legnagyobb elemszámú bázist. Jellemző módon a '96-os borzadály, az Explorien Starship (6982) felbukkanásáig csak a két monorail-készlet, a 6990 és a 6991 tartalmazott több kockát ennél a space-témában, utóbbi is csupán 4 darabbal. A szánalmas Space Police talán 2008-ban, már a jelenkor Puffasztott Érájában tudott csak nagyobb építménnyel előrukkolni, a beteg Mars-készleteket (2001 és 2007-8-ból) meg nem is említjük, szóval ez a legnagyobb készlettel bíró, legjobb, legszebb space altéma, slussz, és az én apám különben is erősebb.
III. Játékmenet
Tudom, annyival, hogy "érdekes", nem üthetem el a dolgot. Kezdjük ott, hogy fényképezéssel, gyermeki rásegítéssel 2,5 óra a menetidő. A korszak útmutatóinak közös jellemzője, hogy nem tekinti popkulturális fogyasztónak a gyermeket, nem mellékel minden egyes darab beépítéséhez egy-egy dedikált rajzot. Mivel viszonylag szigorúan tartja az alulról, rétegenként való építkezést (a végén azért ebbe beleunt a rajzoló), olykor alig-alig pakolunk fel újabb elemeket, néha meg egy lépésnél megszalad a nyomdafesték, és csak kapkodjuk a fejünket.
Volt komoly pislogásban részem, vissza is lapoztam párszor. Eleinte, a felfokozott várakozás okán, kissé csalódottan pakolásztam fel a sima alaplapra a bázis lábait, el is gondolkodtam, milyen indokkal kerülhettek képbe, azon túl, hogy vagány külsőt kölcsönöznek a kész épületnek.
Illegális ártéri épületek villantak fel előttem - oké, még az illegálist kinézem a Blacktronokból. Esetleg, ha egyenetlen lenne a talaj, de pont nem a domború alaplapra kerül a főépület.
Mindegy is, ahogy lépegettem tovább, minden ellenérzésem és hajlamom a kötekedésre kiveszett belőlem. Menet közben esik le igazán, hogy mekkora is lesz a végeredmény. Tényleg nagy. Épül a leendő irányítótornyot a le- és felszálló/szerelő/monitoregységgel összekötő korridor a Blacktronra jellemző sárga üvegpanelekkel. Csak itt és most áttetsző sárga ezek közül a 2468, a 2362a, 4215a és a 2448, ami majd a kis űrsikló szélvédőjeként fog szóhoz jutni.
A már a 6894 végigjátszásakor megénekelt 3db 2345p44 panel (ezúttal a BT-logo nélkül) újfent tüneményes módon találja meg a helyét. Mire eddig jutunk, felsejlik bennem, miért is lehet ez a bázis a valódi Blacktron-téma lezárása (a '90-es 1875 Meteor Monitor egy érthetetlen utánlövés): valószínűleg megunták, hogy a tervező két percenként faxol, rimánkodván az 1x5 lapért-plate-ért, és dühükben inkább kirúgták. A rengeteg 1x3 meg 1x2 lap nagyjából ennek pótlására megy el. A fő attrakciónak szánt állítható, az egybe oldal- és tetőpanellel (csak ebben a készletben lehet hozzájuk jutni: 2408p02 ) együtt járó antennaállványzat mozgatásának egyszerű megoldása ma is imponáló.Ez a műszer valóban minden hullámhosszon játszik; mit nem adtak volna a szerbek egy ilyen kütyüért, amikor feléjük lopakodtak a világ USÁ-kos rajai.
A főépület tetején mintha megtorpant volna a tervező lendülete, de lehet, csak én nem vagyok oda a flexi csövecskékért, lampionokért, egyéb céltalannak tűnő sallangokért. Ám mondom, mindez csak egy öregember kötelező morgása, az is inkább a gyönyörködés folyományaként szintén kötelező inkontinencia-problémák felett. Ugorjunk neki az irányítótoronynak. Hm. nem vágom, nem vágom, majd leesik: jé, ez is mozog. Rájöhettem volna: a vezetősínként használt 2428 ezúttal szokatlanul, sárga köntösben virít ki a különben meglepően kevés hasonló színű elemet tartalmazó halomból.
Szóval ez egy komplett űrállomás, kár volt eufemizálni és a névadón sima kémközponttá degradálni. Gép indításakor és fogadásakor tehát eltávolítható a torony a kilövő-fogadóállványzattól. Baromi nagy, egyedi üvegpanel 2409 jön szembe, amit kétkedéssel veszek kézbe, de végül, ha az összhatást tekintjük, az átkötéssel együtt jól egyensúlyozza a másik épület fekete tömbjét. Azt nem értem, az ott dolgozónak miért kell háttal az indítóállványnak ülnie, a (a készletre szintén egyediként jellemzően sárga) forgószékkel együtt is szénné használhatja szemének pálcikáit. Ha megveszik is, csak oldalvást tekinthet affelé.
Érdekességként még megemlíthető, hogy ez a szett volt a hattyúdala a kráteres-nyomott alaplapnak 3947. Öreg hiba, főleg a mai, spórolós, alaplapmentes legóvilágban tűnik annak, de mit tegyünk, a modern star wars-járművek megelégszenek már egy koszos szőnyeggel is.
Mennyire jellemző, majdnem elfeledkeztem a járművekről. a kis négykerekű rovert az általam hőn rajongott gumik 4288 ) mentik meg. Kicsit elszontyolodtam, látván, hogy már nem fémtengelyes a jószág, hiába hát a (különben sem látható) sárga felni. A kis űrsikló is valami szedett-vedett darabként tűnik fel előttem, nem menti a Blacktron-vonalra jellemző hátranyilazott szárny sem, kis súlytalan, bizonytalan súlypontú űrroller inkább. Mintha a leadási határidő előtt két órával csaptak volna a homlokukra, hogy "jézusom, ez végülis egy ürbázis!" A körítés miatt igazából a kutyát sem érdekli, jó ha van, de nem sírnánk utána.
IV. Értékelés
Minifigek: 10/10 Jól van, mégha egyforma is mind az öt, akkor is a legklasszabb space-figurák, kérem. Jöhet még ötven.
Kockák: 10/10 Van nem egy nagy panel, de bőven ellensúlyozza ezt a tényt, hogy nagyrészt eleve előfordulásukban ritkák, és/vagy különleges színben pompáznak. Azt még meg sem említettük, hogy nem kevés valóban hosszú lappal-plate-tel, 1xX kockával, sréh-slope-pal gazdagodunk. Korából fakadóan a klasszikus elemek kincsestára.
Játékélmény: 9/10 Igazából dülöngélek még, azt a mindent pontosan megtervezett, szigorúan végigvitt elképzelést nem éreztem rajta, mint a 6894 esetében. Mondjuk, járjon így, aki a szinte tökéletes felől közeledik.
Ár: 7/10 Van egyáltalán olyan legó-készlet, amit nem tartok túlárazottnak?
Összesen: 9/10 Olyan, mint a bárányhimlő, must have-kategória. Az írást követően megint darabjaira kaptuk, és a fiam keze alá dolgozva összepakoltuk. Leszámítva, hogy egy 5 évesnek még sok, és emiatt sokszor vissza kellett bontanom, főleg az elején, az állványzat kimérésekor, még szórakoztatóbbnak találtam, mint első alkalommal. Szóval társasjáték valójában ez is.
V. lásd még
- elemlista
- építési útmutató
- építési útmutató gyors felfogásúaknak és kezűeknek
