Azt hiszem megérte decemberben provokálni benneteket egy kicsit azzal, hogy hol vannak a jó magyar alkotások, hol találom a "nem középszert, nem derék iparosmunkát, hanem HŰHA! élményt." Múlt héten mutattuk be pupipupi rendkívül gusztán csomagolt ízeltlábújait ("basszus, kurvajól néznek ki a legóbogarak a blogon, olyan szépen vannak megcsinálva, hogy alig félek tőlük!"), most pedig van szerencsém nektek bemutatni Miket, aki azon felül, hogy írt nekünk pár sort az Ötödik elemet idéző műveinek keletkezéséről, hasznos fényképezési tanácsokat is ad. Érdemes odafigyelni, mert a képei nagyon rendben vannak.

Szia!

Akkor mesélnék a keletkezésükről:

A repülő autóim az Ötödik elem és a Vissza a jövőbe filmek hatására keletkeztek, kb. 2007-2008-körül.

Már a fent látható első modellem készítésekor törekedtem arra, hogy egyrészt két figura is beleférjen egymás mellé a kocsiba, valamint, hogy a korábban mások által alkalmazott hajtóműrendszert lecseréljem. Így adódott, hogy az Adventurers készletek autóiból ismert kétüléses alkatrész köré építsem a modellt.

A második autónál szintén alapcél volt, hogy 2 figura beleférjen, anélkül, hogy a nyolc kocka szélességet elérjem (illetve, hogy a fenti kétüléses alkatrészt felhasználjam). Két figura épp elfér 6 kocka szélességben egymás mellett, tehát már csak az ajtót kellett megoldani. Ehhez plate-et használtam, melyet oldalra kellett fordítani, így a kocsi minden oldala SNOT megoldást kapott, tehát az ajtó, a "sárvédők" és a hűtőrács mőgőtt is egy olyan váz van, hogy a kockák oldalára is lehessen építeni.

A fenti megoldással az autó gyakorlatilag moduláris lett: cseréld le a hűtőt, "sárhányókat", motorháztetőt és a színeket és egyből egy másik autót kaptál:

Lincoln

Mustang 

Mindezek mellett még a klasszikus hajtómű technikával összejött egy volswagen transporter,

illetve egy hotrod a kötelező króm alkatrészekkel, és természetesen mindkettő 2 személyes.

Még pár szó a fotózásról:

Egy jó fotó elkészítéséhez nem feltétlenül kell profi és drága gépet birtokolnunk. A legtöbb digitális gépen már van mód arra, hogy manuálisan is beállítsuk (rekesznyílás és záridő), vagy legalábbis korrigáljunk (túl/alulexponálás).

A háttérnek elég egy nagyobb, nem fényes felületű kartonpapír, meghajlítva, hogy "padlóként" és "hátfalként" is szolgáljon. Világos árnyalatú modellhez jobban áll a sötétebb háttér. 

A megvilágításnál én jobban szeretem a természetes szórt napfényt (a képeim mind ilyenben készültek), ezt lehet helyettesíteni mesterséges de mindenképpen szórt fénnyel (pl. lámpa elé vékony papír), ekkor a fehéregyensúlyt kell digitális gépünkön állítani, illetve több utómunka kell(het).

Érdemes eleve kicsit túlexponálni a képet, így azon könnyebb utólag javítani.
Ha eleve kevés a fény akkor nagyobb rekesznyílással (blende) kell dolgozni, ekkor kisebb a mélységélesség (nem lesz minden éles a képen, ami a fokuszponttól messzebb van, az homályos) ez a nagyobb modelleknél gondot okozhat.

Továbbá kevés fény mellett a záridőt is meg kell növelni, tehát vagy biztos kézre, vagy állványra (elég egy egyszerű is pl egy szék vagy könyv :) ) lesz szükségünk.
Szerencsére a digitális gépekkel hamar látjuk az eredményt és ha elrontottuk, többször próbálkozhatunk.

Üdv, Mik