Két érdekes és régóta húzódó ügyre került pont a napokban. Mindkét jogi-eset viszonylag régóta húzódik, az egyik végkifejlete egyáltalán nem, míg a másiké számomra kissé (bár nem teljesen) meglepő.
Az első eset egy minneapolisi nonprofit szervezeté, aki elkövette azt a hibát, (vagy talán butaságot) hogy Project Legosnak nevezte el magát. A túl szerencsésnek nem nevezhető szervezet, mely fiatalok és közösségeik érdekében tesz, szervez, alkot, akkor hívta fel magára a LEGO figyelmét, mikor a Star Tribune főoldalas anyagban számolt be a tevékenységükről. A nonprofit szervezet mindössze 6 főt foglalkoztat, és a legóhoz vajmi kevés közük van, a nevük rövidítés, a Leadership, Empowerment, Growth, Opportunity és Sustainability szavak kezdőbetűiből áll össze. A LEGO a hírt látva nem sokat teketóriázott, márciusban a helyi bíróságon pert indított a névhasználat teljes körű tiltásáért (illetve a kapcsolódó jogi költségekért). A nonprofit az események hatására napokban Project Footstepsre változtatatta a nevét. Az ügyvédjük szerint ezzel gyakorlatilag okafogyottá vált a per, közel a teljes megállapodás a felek között. A gyár (itt hívhatnánk a szó rossz értelmében vett multinak is) érvrendszere borzalmasan egyszerű az eljárásban: a "legos" kifejezés az angolban egyetlen dolgot jelent, a mindenki által ismert műanyag kockákat. Álláspontjuk szerint a nevet akár offline, akár online környezetben használva a nonprofit szervezet jogtalan előnyhöz jut. A kis nonprofit meghátrálása nem véletlen az újságok által csak Dávid és Góliát harcának titulált küzdelemben, hisz mind a lehetséges érvrendszerük, mind anyagi lehetőségeik egészen bizonyosan végesebbek a gyáróriásénál.
A google a "project legos" kifejezésre jelen pillanatban is első helyen adja a nonprofitot, de a "legos minneapolis" kifejezés használatával is harmadik releváns találatként bukkan elő a kicsit sem játékszervezet. Nehéz azzal vitatkozni, hogy az ismert, elismert, ráadásul éppen ezért könnyen megjegyezhető névvel, domainnel óriási előnyhöz jut(hat)nak (hogy jogosulatlanul-e, az szerintem soha nem fog kiderülni, nem jut ítéletig az ügy). A gyár az üggyel kapcsolatos nyilatkozataiban soha nem vonta kétségbe a megtámadott szervezet jóhiszeműségét, a küldetésük fontosságát, azonban hangsúlyozta jogos érdekeit a hosszú idő alatt felépített nevük védelmére.
Úgy gondolom, bármennyire is gonosz monstrumként viselkedett kedvenc cégünk, alapvetően megértem még az ilyen, elsőre talán furcsának és szívtelennek ható erőfeszítéseit is a neve védelme érdekében.
A fentiekhez kapcsolódó érdekes kérdés lehet talán a blognk névhasználata is.
Amikor indultam az oldallal, fogalmam nem volt a LEGO fair play szabályairól, vakon rohantam előre, akkor kezdtem újra legózni, a célom csak annak dokumentálása volt, mit érdekelt engem a jogi környezet. Az első indexes címlap után aztán a gyár egy hazai fogadatlan prókátora nem túl kedvesen levélben hozta tudomásomra, hogy jobb lenne nem pattognom a logóval és a névvel. A logót le is vettem szinte egyből, a néven hezitáltam egy ideig, de nem változtattam meg, főleg, hogy egy, a gyár felől közvetve érkező megkeresés során rákérdeztem, zavarja-e őket a névhasználatom, a válasz pedig nem volt. Azóta is készülök azonban egy esetleges névváltásra, sőt, a névre ötletem is van már. Bár tökéletesen megérteném, ha erre kérnének, azzal igazából nem értenék egyet, sőt, a kérést igazán nem is érteném (praktikus szempontból). Mindegy, ha lépni kell, majd lépni fogok. Attól tartok ez inkább előbb, mint utóbb kell hogy bekövetkezzen, mert bármi is történt az elmúlt húsz évben az országban, mégiscsak az egymillió házmester földje maradtunk. (Úgy két hónapja a statisztikából látom, hogy feedelnek Billundból, nem is kevés hit jön a blogra corporate IP-kről. Folyamatosan azon parázom, hogy ez már annak a jele, hogy ők már rájöttek, hogy tilosban járok és fenik a késeket. :D)
Visszatérve a poszt eredeti témájához, a másik gyárral kapcsolatos hír egy kicsit meglepett. Történt ugyanis, hogy az általam is nagyon kedvelt a LEGO a day bloggere, akit még a wired.com is megénekelt, szerette volna a képeit a piacon értékesíteni, illetve könyvként kiadni.
Kérését a gyár szőrös szívű jogászai elmeszelték. Válaszlevelükben hivatkoztak a már említett fair playre, illetve a gyár szellemi tulajdonának fair play szerinti felhasználására. Sajnos a LEGOnak áprilisban küldött levelet az oldalon nem leltem fel (segítsetek, béna vagyok?), de azt gyanítom, a blogger pusztán engedélyt kért a publikáláshoz, cserébe viszont nem ajánlott semmit. Ha ez valóban így volt, akár teljesen érthető is lenne a gyár válasza, engem azonban mégis meglepett: ennyi lazaság talán nekik is belefért volna a történetbe, hiszen talán nem alaptalanul gondolom, hogy a blog pozitív üzenete leginkább csak hasznot és imágót termelt a LEGOnak is. Egyszerűbben megfogalmazva kicsit szűklátókörűnek nevezném a döntést, ám érthetőnek. A levélből kiderül az is, a gyár nem sokat szarozik a kéretlen, gyáron kívülről érkező ötletekkel, tervekkel: egész egyszerűen a jogi osztályra továbbítja őket, hogy aztán azok ott is maradjanak. (Hmm.)
(És hopp: az a LEGO a day blognevében és URL-jében is szerepel a "lego" szó, a kedves kollega mégsem rótta meg érte. Él még a remény :D)
|via StarTribune.com, a LEGO a day és a kép is ez utóbbi helyről való |
