Gondolom már mindenki halálosan unja a picsogásom arról, hogy az új készletek milyen nagyok, kevéssé játékosak és egyébként is: hova lett a báj a legóból? Elárulom, már én is. 

A mai posztban megmutatom miért lettem ilyen tutuka, nem pedig olyan, akinek minden tetszik, csak legóból legyen.

Leginkább azért, mert 1983-ban, 7 évesen a retinámra égett egy sorozat, amit tegnap újra megtaláltam a Vintage Ad Browseren. Íme:

Remélem a fiatalabb olvasóknak is leesik már ebből az első három képből is, mennyivel játékosabb világ is volt ez akkor. Azt nem mondom, hogy jobb is volt, mert az így és ebben a formában nem igaz, ráadásul - lévén akkor gyermek - elfogult is vagyok, de azzal nehéz vitatkozni, hogy nem volt cél a steril valóság mindenáron való kockákba öntése.

Pár sorral lejjebb, a piros tovább után tizenhárom képet találsz még és nemcsak Town témakörben. Klasszikus space-készletek, vonatok, sőt még két Technic is feltűnik.

Mielőtt azonban továbbmennétek, itt ejetenék pár szót az űrhajós képekről, ha másért nem, hogy kedvet kapjatok kattintani. Bár nekem ilyen készleteim gyakorlatilag nem is voltak, Horváth Öcsi barátommal sokat játszottam velük Bólyban, mert neki aztán hoztak a német rokonok tonnaszám. A figyelmet azonban nem a hányatott gyerekkoromra, hanem arra hívnám fel, hogy milyen sokat elárulnak ezek a képek/készletek arról, hogy a nyolcvanas évek elejének embere micsoda reményekkel tekintett a közeli (!) jövőben bekövetkezni várt űrkorszakra. Nyolcvanháromban én is azt hittem még, mire nagy, harminchárom, szakállas és kopasz leszek, totál normális lesz az űrbe járni. Miért is ne hittük volna? Épp csak hazajött Farkas Berci az űrből, megjelentek az első személyi számítógépek és a commodore-64, a színestévék, meg nyomógombos telefonok, a MIR-űrállomás tervezéséről és közelgő fellövéséről pedig naponta szóltak a hírek, azzal volt tele a sajtó.

Sírni fogtok, olyan szép.

És twitteren követsz már?