Valamilyen megmagyarázhatatlan okból egész gyermekded módon vonzódom a színes szélesvásznú történelmi kalandfilmekért, játszódjon az bárhol, bármikor, csak sztívönszegál, meg svarcenegger ne legyen benne és persze a sztallóne sem. Ilyetén aztán a Ryan közlegény megmentése című, az amerikai zászló imádatáról készült filmeposz felettébb nagy kedvencem, közte van azon öt filmnek, amit életemben 1-nél többször láttam. Ezért, meg azért is, mert a nagypapámnak felettébb tanulságos háborús történetei voltak (sajnos ő nem lódított hozzá nagyokat, hogy mondjuk arrébb rúgott fél lábbal egy orosz tankot, vagy puskával lelőtt egy bombázót), elég bejövős dunechaser Omaha Beach diorámája. 

Mind a Lego, mind a háború-fanoknak kötelező katt ide, vagy a képre, amit azért teszek ki, hogy kedvet kapjatok. (És nagyon remélem, egyetlen háború-fan sincs közöttetek, mert a háború az nem olyan mint a Ferencváros, hogy imádni lehessen, bár én ez utóbbit sem értem.)