Mint már kiderült korábban is, a kamionok mellett a buszok is nagyon izgatják a fantáziámat, különösen az Ikarus. A 8404-es készletben lévő busz pedig adott egy ötletet. A mostanság egyre több helyen felbukkanó, 1x6x3-as függőleges szélvédő ugyan nem oldja meg az Ikarusok jellegzetesen osztott első üvegének a problémáját, viszont megoldást kínál egy csomó másik nyűgre. A másik Ikarus jellegzetesség a három-három négyzet alakú hátsó lámpa, amit hat pötty szélességben nem lehet értelmesen megcsinálni, úgyhogy ezt az aspektust is kényszerűségből kicsit hanyagoltam. Egyéb iránt viszont az elmúlt húsz év alatt elkövetett számtalan próbálkozásomból talán ez idézi meg legjobban a 200-as Ikarus család hangulatát. És ha már lúd, legyen kövér: egyből egy szovjet exportra szánt, fehér-piros kivitelű, 250-es távolsági busszal próbálkoztam.

Kicsit kocka, mint az összes többi, de a miénk

És ha már elkészült, miért ne idézhetnénk meg az exportra készült busz propaganda és reklám anyagát is!?

Kiforrott technológiájának és formás külsejének hála, az Ikarus 250-es távolsági autóbusz méltán nyerte el szovjet elvtársaink tetszését.

Jó régóta kiforrott már, de a miénk

Modern vezetőfülkéje kényelmes munkavégzést biztosít a sofőrnek a leghosszabb utak során is.

Puritán, na, de a miénk

A feljáró lépcső fokozatos, biztonságos feljutást biztosít az emelt színtű, jó kilátású utastérbe.

Kisebb fajta hegymászás, de a miénk

A világos és szellős utastér a legnagyobb kényelmi igényeket is kielégíti. A vevő különféle színű kárpitokból választhatja ki a kedvére valót.

Nem volt egy színből se elég anyag az összesre, úgyhogy kicsit tarka, de a miénk

"Az Ikarus 250-es távolsági autóbusznak köszönhetően brigádunk minden nap kényelemben és biztonságban jut el munkahelyére."

Ez a busz a miénk

A Szovjetunió élmunkásai Ikarus busszal utaznak.

És ami a miénk, az az övék is

Az eredeti egyébként valahogy így néz(ett) ki:

|forrás|