Kommentelőink között a legkülönlegesebb névvel talán 6894eske rendelkezik. Nem kicsit örültem, mikor megküldte a kritikáját arról a készletről, amit annyira szeret, hogy még a nevét is felvette.
„…hittel-tel ellre-ellre szocsta-ocsta tásmunk-unk ttyán-tyán-tyán!” – visszhangozta a nép fölé egy vörös lepellel burkolt batár pódium 3-4-5 méternyi magasságáig ereszkedő jóember május elsejei lózungjait az ünnep alkalmából egy összefüggő álcaponyvás kocsmasátorrá vedlő erdő. A képmutatás ’80-as évekre már bokáig ereszkedett emlőin nevelkedő 10 éves gyerek ezután megfutotta a kötelező köröket a cigány vurstlisok örömére: kifogta a fahalat egy műanyag rubinttal ékesített markolatú műanyag kard reményében, vagy másodikra bosszúból keresztbelőtte a görbe puskacsővel operáló céllövöldés poharait - mert az a kossuthból elsőre csak egy petőfit adott vissza, hogy aztán a csillagokat is letagadja az égről, meg a drága édesanyját kiírja az élők sorából. Utána futás, egészen hazáig, ott verni be ennek a gyerekfejjel komolytalan kulimásznak a koporsójába az újabb szeget – vagyis elő a DÁN legóval.
Igen, direkt a nagybetű. Az ország történelmét keresztül-kasul szövik a mindenféle revíziós korszakok, hát-hát, a ’70-es-’80-as évek minden bizonnyal majd a nullrevíziós korszakként vonul a történelembe. Hogy mit is jelent ez: bármilyen új tárgy, ami akkoriban a család tulajdonába került, az - jó esetben - csak félig volt kész, használatba vétel előtt már lehetett, sőt, ajánlatos volt azt megmókolni. Ma ennek örülnek a népek (ld. IKEA), akkoriban ez nem jelentett felhőtlen szórakozást és boldogságot.
Amíg az apukák a pártvezetés által valószínűleg IQ-növelő célzattal ily’ módon rájuk kényszerített agytornák folyamán mindenféle Dáciákat, Verhovinákat, elemes konyhabútorokat, búvárszivattyúkat bütyköltek, addig közben fiaik a szocialista játékipar támadásainak feszültek ellen.
Konkrétumként például az NDK-legóra gondolok, ahol a szettek sikeres elkészítése után nyugodtan oszthattak volna finomműszerészi diplomát – nekem egy darab elem maradt az egészből, egy 4mm magas, 6mm hosszú és 1,5mm széles, 4 bütykös tégla. Igen, egy bütyök (vagy stud) 1mm átmérőjű, 0,5mm magas. A két első elem kapcsolását így két szívdobbanás közé kellett időzíteni, majd aztán a szívverést a teljes összeépítés idejére hanyagolni volt ildomos, hacsak nem Déva várát szerettük játszani. De a német mérnök a pokolban is német, még ez istenes volt a házi meghatározás szerinti „jugólegó”-hoz képest. Itt valóban a sorjátlanítással meg az amerikáner működési elvével múlatta a delikvens a, mondjuk, karácsony első két napját. Aztán pedig kijátszotta, hogy mely elemek alkotnak egymással oxymoront, majd a kialakult hosszú listát fejben tartva feszegette képzeletének határait.
Szóval, ha valakinek nem lett volna elég a verhovinák mellett sistergő elvetemetült istenkáromlások tömege, a pódium pojácája által felvázolt világ és a szovjet fennsőbbrendűség abban a minutumban akkor is összeomlott benne, amint 1987-ben kezébe vette a 6894 Invader-szettet (legyen a fordítás „Határsértő”, ez a szó teljes mértékben adekvát), igyenest az NSZK-ból. Onnantól kezdve ki nem magyarázta a fejéből senki, hogy márpedig a hanyatló nyugat a Földre szállt űrtechnológiai és gépészeti központ, ahol kolbászból van a kerítés, és minden gyerek csillagküllős BMX-szel jár.
Amúgy a LEGO naprakészségét jelzi, hogy 1986. szeptember 5-én felfedeztek egy aszteroidát a Naprendszer kisbolygóövében, aminek neve: 6894 (mellesleg Macreid). Nem lehet véletlen.
I. Alapadatok
Neve: Invader
Sorozatszám: 6894
Témakör: Blacktron
Kiadás éve: 1987
Kockaszám: 156
minfig: 1
Ár: 3.870,- Ft-tól 22.250,- Ft-ig. (Bricklink)
| foto: Happy Weasel |
II. Mi van a dobozban?
Ahogyan emlékszem, emberléptékű dobozban perforált zacskók. Építési útmutató. A tengerentúlon élő, sanyarú sorsú, alapfokú képzésben ímmel-ámmal részesülő gyermekeknek szánt dobozon ordenáré stílusú és méretű Blacktron felirat található.
El ne feledd két hambi között, hogy ő a rosszfiú
Heverjük ki hamar az előzőt, áldott légy, jó, öreg Európa
Sajnos ez már nem az eredeti példányom, azt a dömpingszerűen nyakamba szakadó unokatestvérek ad hoc jelleggel, darabonként elültették egy 500nm-es területen, a dobozokra meg sose figyeltem. Így „csak” egy sallangoktól mentes, csupasz űrhajóval szolgálhatok.
Aztán, hogy mi van a dobozban? Egyszerűen a LEGO egyik legjobb és legszebb szettje. A tervező eleinte valószínűleg depressziós volt – úgy mondják, ebben az állapotában az ember hatékonyabb a munkában. Az mindenesetre biztos, hogy ez idő tájt nagyrészt kegyelmi állapotban leledzett, majd a „kész” szó elhangzása után homlokon csókolta a 8. generációs Mitsubishi Galant vonalainak megálmodóját - abból is csak a hátsó traktushoz érvén fogyott ki egy kicsit a szufla.
Szeretjük, ha a hold süti be a tájat
III. Játékmenet
Alulról felfelé, nem Mekk mester-módra, és elölről hátrafelé, ebben sincs meglepetés. Vezetőállás, majd egy szállítóegység, majd a hajtómű, így, külön jelezve: a kor űrdivatja szerinti moduláris felépítés jellemző itt is. A kész játékból a középső egység könnyedén eltávolítható, majd a motort a pilótafülkére pattintva máris egy komolyabb harci feladatokra alkalmas, virgonc hajót kapunk.
No-no, mi folyik itt, kérem
A vezetőfülke véleményem szerint káprázatos, az ember érzése ennyi év után is az, hogy másképp nem is lehetne megcsinálni. Az építése izgalmas és nem marad el a megérdemelt esztétikai jutalomcukor, amint az üvegfedelet rápattintjuk Józsira. Amint az egész szett, ez is tele van a legáltalánosabb alkalmazási módjuk szerint házak falához használt téglaelemekkel, de semmilyen vért izzadós attitűdöt nem érezni beépítésük alatt, könnyed nagyvonalúság jellemzi a darabot. Az elemek stabilan állnak, és, hogy József Attilával éljek:
„…szoritja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s igy mindegyik determinált.”
Még magyarabbul nem szétesős, annak ellenére, hogy a szárnyak az alacsony sebességű megközelítéseket elősegítendő hátranyilazhatóak, a fedél pedig két ponton nyitható. Utóbbi a ritka 3039p33 sz. irányítópultot ill. a csak e szettben megtalálható 4865 sz. áttetsző sárga kémlelőablakokat felvonultató, igen lakájosra sikerült kakasülő mögötti kis raktér megközelítéséhez szükséges. (Jellemző módon a 4865-ök vesznek el mindig.) Az orr-rész az első Blacktron-sorozatra jellemző 4858p01.
Nyolcvanas évekbeli ergonómia
A színösszállítás végtelenül harmonikus, kár, hogy a fekete-sárga-áttetsző piros vonulattal nem találkozunk gyakrabban. Nyoma sincs a mai szettek – szememben - csiricsáréságának, és jelentős szerepe van a koherencia érzetének megteremtésében: az alsó fertály szalamandraszerű mintázata például továbbfolyik a középső raktér alsó részén.
A raktér fedele (2345p44) a Blacktron-logoval szintén csak ebben a dobozban bukkan fel, de ismerős lehet például az itt, a blogon is bemutatott 6034 Black Monarch's Ghost szettből. Véleményem szerint az űrhajóban való felhasználási módja jóval szellemesebb (:D) az ottaninál, de az egyik kifogásolható dolog is ehhez fűződik: igen könnyen leválik a csuklóról (amihez a csak ebben a készletben fekete 3004p03 tégla köti). Megeshet, hogy direkt, olyan elgondolásból, mint a mostani autók esetében, ahol a tetőn keresztül folyik a személyforgalom, de kétlem, ez a pongyolaság nem illik bele az összképbe.
Az elhajló, opportunista robot indul követ törni
Belül egy 1 bites, mondhatni, egyszerű robot utazik, aki szintén nehezen ül meg egy helyben (nyugodtan lehetne a fotelje a rendelkezésre álló 1 helyett 1x2 bütyök). Egyszerűségét jellemzi még, hogy két szerszámot birtokol: a készletben a lapcsavarhúzóban végződő villáskulcs mellett csak a végső megoldást jelentő samu található még meg.
A motorral szemben ambivalens érzésekkel viseltetem. Szebben össze lehetett volna folyatni a hajótesttel, a hatbütyöknyi szélesség itt hirtelen négyre esik vissza, ami különösen akkor feltűnő, ha közvetlenül a pilótafülkén lóg (ilyenkor a végigfutó sárga oldalsáv is láthatóan megtörik). Kompletten a lenyűgöző napelemek valamelyest elvezetik a szemet, de igazán lehetett volna nagyobb ez a modul, illetve el lehetett volna hagyni a tető síkjának hátradőlését is.
A négy darab, együtt járatva két nyolcszögű felületet képző, ritka, áttetsző piros napelemek (2419) viszont egyértelműen uralják a látványt. Ám az ámulat nem áll meg a tiszta esztétikánál, mivel külön-külön is mozgathatóak. Nálam ez azt vonta maga után, hogy repülésidő alatt x-alakot öltöttek, a leszálláskor pedig kötelezően egy tengerfenékre lapulni készülő manta kecses módján pihentek le.
Bevetés indul, felszállás vakon
Az építési idő nem fényévnyi, kis segítséggel 4 éves fiam is összehajította fél óra alatt, viszont a kész járművel fergetegeset játszottunk: Józsi valami holdra le, kirakja a robotot az egységgel együtt, majd kétbolygónyira elmegy pizzáért. Robot addig átlátszó legó-kincseket keres a mindenféle vacak átlátszatlan legó-piritek, bazaltok, mészkövek között, majd amikor végez, rátámad a török klóngyártó űrcápája. Józsi vissza, végez a cápával, majd a robotot ráköti a hajtóműre, mert annak időközben lemerült az akkuja, jelzi a hátán a piros bütyök. Valahogy így.
IV. Értékelés
Minifig (Józsi): 10/10 A fekete kobakvédő a szintén fekete, teli rostéllyal abszolút UV-álló. A Blacktron-ruci szintén tetszik, szebb, mint a következő generációs, színében – némi eufemizmussal - visszafogott, de rajzában részletes. Összességében egy komoly kiállású figura, ami a mosolygós pofihoz kijár, ha már egyszer egy agresszorról van szó.
Az a bizonyos 100 dolláros mosoly
Kockák: 10/10 Sok és változatos formájúak, az egyszerű, de hatásos és elegáns színvilág miatt ízléses darabokat lehet belőlük variálni.
Játékélmény: 10/10 Talán a fentiek miatt nem kell magyaráznom. Élvezetes összerakni és folyamatos a jutalomérzet. Készen pedig némi fantáziával rengeteg a szabad gyök, továbbépítés és csak a vele való játék kapcsán is.
Egy hétköznapi határsértés pillanata
Összesen: 10/10 Kötelező darab, főleg, amennyiért a sok hóbortos kínálja ebayen.
V. lásd még
- ismertető filmecske
- nem, nem addiktív
- építési útmutató
- elemlista
