Kommentelőink között a legkülönlegesebb névvel talán 6894eske rendelkezik. Nem kicsit örültem, mikor megküldte a kritikáját arról a készletről, amit annyira szeret, hogy még a nevét is felvette.
„…hittel-tel ellre-ellre szocsta-ocsta tásmunk-unk ttyán-tyán-tyán!” – visszhangozta a nép fölé egy vörös lepellel burkolt batár pódium 3-4-5 méternyi magasságáig ereszkedő jóember május elsejei lózungjait az ünnep alkalmából egy összefüggő álcaponyvás kocsmasátorrá vedlő erdő. A képmutatás ’80-as évekre már bokáig ereszkedett emlőin nevelkedő 10 éves gyerek ezután megfutotta a kötelező köröket a cigány vurstlisok örömére: kifogta a fahalat egy műanyag rubinttal ékesített markolatú műanyag kard reményében, vagy másodikra bosszúból keresztbelőtte a görbe puskacsővel operáló céllövöldés poharait - mert az a kossuthból elsőre csak egy petőfit adott vissza, hogy aztán a csillagokat is letagadja az égről, meg a drága édesanyját kiírja az élők sorából. Utána futás, egészen hazáig, ott verni be ennek a gyerekfejjel komolytalan kulimásznak a koporsójába az újabb szeget – vagyis elő a DÁN legóval.
Igen, direkt a nagybetű. Az ország történelmét keresztül-kasul szövik a mindenféle revíziós korszakok, hát-hát, a ’70-es-’80-as évek minden bizonnyal majd a nullrevíziós korszakként vonul a történelembe. Hogy mit is jelent ez: bármilyen új tárgy, ami akkoriban a család tulajdonába került, az - jó esetben - csak félig volt kész, használatba vétel előtt már lehetett, sőt, ajánlatos volt azt megmókolni. Ma ennek örülnek a népek (ld. IKEA), akkoriban ez nem jelentett felhőtlen szórakozást és boldogságot.
Amíg az apukák a pártvezetés által valószínűleg IQ-növelő célzattal ily’ módon rájuk kényszerített agytornák folyamán mindenféle Dáciákat, Verhovinákat, elemes konyhabútorokat, búvárszivattyúkat bütyköltek, addig közben fiaik a szocialista játékipar támadásainak feszültek ellen.
Konkrétumként például az NDK-legóra gondolok, ahol a szettek sikeres elkészítése után nyugodtan oszthattak volna finomműszerészi diplomát – nekem egy darab elem maradt az egészből, egy 4mm magas, 6mm hosszú és 1,5mm széles, 4 bütykös tégla. Igen, egy bütyök (vagy stud) 1mm átmérőjű, 0,5mm magas. A két első elem kapcsolását így két szívdobbanás közé kellett időzíteni, majd aztán a szívverést a teljes összeépítés idejére hanyagolni volt ildomos, hacsak nem Déva várát szerettük játszani. De a német mérnök a pokolban is német, még ez istenes volt a házi meghatározás szerinti „jugólegó”-hoz képest. Itt valóban a sorjátlanítással meg az amerikáner működési elvével múlatta a delikvens a, mondjuk, karácsony első két napját. Aztán pedig kijátszotta, hogy mely elemek alkotnak egymással oxymoront, majd a kialakult hosszú listát fejben tartva feszegette képzeletének határait.
Szóval, ha valakinek nem lett volna elég a verhovinák mellett sistergő elvetemetült istenkáromlások tömege, a pódium pojácája által felvázolt világ és a szovjet fennsőbbrendűség abban a minutumban akkor is összeomlott benne, amint 1987-ben kezébe vette a 6894 Invader-szettet (legyen a fordítás „Határsértő”, ez a szó teljes mértékben adekvát), igyenest az NSZK-ból. Onnantól kezdve ki nem magyarázta a fejéből senki, hogy márpedig a hanyatló nyugat a Földre szállt űrtechnológiai és gépészeti központ, ahol kolbászból van a kerítés, és minden gyerek csillagküllős BMX-szel jár.
Amúgy a LEGO naprakészségét jelzi, hogy 1986. szeptember 5-én felfedeztek egy aszteroidát a Naprendszer kisbolygóövében, aminek neve: 6894 (mellesleg Macreid). Nem lehet véletlen.
I. Alapadatok
Neve: Invader
Sorozatszám: 6894
Témakör: Blacktron
Kiadás éve: 1987
Kockaszám: 156
minfig: 1
Ár: 3.870,- Ft-tól 22.250,- Ft-ig. (Bricklink)
| foto: Happy Weasel |