Bár a harmadik minfiges gyűjthető széria megjelenéséhez készült, az új sorozat hazai megjelenése kiváló alkalom arra, hogy a blogon is feltűnjön ez a magas fuck-faktorú videó:

Továbbra is hitvita jellegű a kérdés, van-e értelme annak, hogy a gyár próbálja titkolni a zacskók tartalmát. Ha úgy nézzük, az elméletileg kódolhatatlan zacskók csak a profitot növelik (hiszen csak annyit és abból veszel, amennyit és amiből akarsz), ugyanakkor egy másik olvasat szerint a játékélmény nő a vadászgatással és cserélgetéssel. Bár én hellyel-közzel a meglepetés-zacskóknak vagyok a híve, rosszmájúan azt mondom, inkább az előbbi szempont járhat a gyár fejében, hiszen egyébként már rég létrehozta volna a saját cserélgető-szájtját és közösségi terét a jelenség kanalizálására és a cserében rejlő informális lehetőségek kiaknázására. (Nem mintha bármi fogalma lenne a LEGO Corp-nak a közösségi médiáról. :P)

Mivel én se nem gyűjtöm, se nem vásárlom a minifigeket, bevallom, kicsit elvesztettem a fonalat, hogy is csináljátok az azonosítást mostanság. Kitapogatjátok mi lehet odabenn? A dudorokat próbáljátok megfejteni? Patikamérleggel jártok a teszkóba? Már csak azért is leírhatnák az üdvözítő megoldást kommentbe a profik, mert gondolom rajtam kívül is van pár laikus érdeklődő.

Aki esetleg nem ismerné a mémet: A bukás - Hitler utolsó napjai című – szerintem - remek film egyik emlékezetes jelenetére rengeteg vicces, vagy éppen kicsit sem vicces alternatív felirat készült, mindeféle témában, a politikától, az élelmiszeriparon át a filmekig. Számtalan magyar próbálkozást is láthattunk, ami a hazai politikai terepet ismerve nem meglepő. A film forgalamzója mindent megtett azért, hogy a jelenséget megállítsa, különös tekintettel arra, hogy az a film népszerűségéhez egy dekát nem tett hozzá.

Ha nem hiszel az azonosításban, vagy egyszerűen béna/lusta keresgélni, továbbra is melegen ajánlom a kapcsolódó bejegyzésünket, ahol meglehetős intenzitással és – ha jól látom – sikerrel bonyolítják az olvasók csereberét.